Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-29 / 26. szám

Protestáns szokásaink szerint az igazgató évenként szokott változni, s mint a régi közmondás állítja, olyan mint a falusi bíróság, — sorban jár — Ezen szokás azonban főiskoláinkban volt divatos, talán azért, hogy egyik tanár ne látassék felebbvalónak a másiknál, vagy azért, bogy a munka terhéből mindeniknek egyaránt jusson ? — Mindegy akármiért. — Ezen szokást alsóbb iskolákban nem látom alkalmazhatónak. Mert bár a tanári kar minden egyes tagjának buzgó és ügyes tanítónak kell lenni, mindamellett fel sem tehető, hogy mindegyik jó igazgató is lehetne. Mint nem következik abból, hogy valaki vitéz katona, már egyszersmind jó vezér is. Az iskolai igazgatónak nemesak egyes tudományban, hanem általában az iskolai tantárgyak tanmódszeres tanításában jártasnak s kitűnő tanítónak kell lenni; de jártasnak kell lenni az iskolaigazgatás fogásaiban is; mely kettős tulajdonságot nem könnyű akármely emberben fellelni, és nem egy könnyű mindenkinek elsajátítani. Ha pedig valaki már egyszer bir ezen tulajdonságokkal, helyes eljárás e az, azt helyéből elmozdítani, s az iskola ügyét, meglehet jó akaratú de még abban járatlan emberre ruházni, és így a rendes vágásban vezethetett ügyfolyamot örökös hányattatás és bizonyos szenvedésnek tenni ki? — Valóban nem helyes. Nem kell a centralisatiotól félni. — Az igazgató azért nem minden, őt felelőssé lehet tenni, alá és felfelé. — Aláfelé a tanárok, felfelé az iskolai igazgatóság irányában, s ha egy ember állandóul a felelős, nem utalhat senkire másra, mint magára; holott az igazgatói hivatal vándorlásából természetesen foly az ügy laza vezetése és az egymásra való appellálás. Ha az elemiiskola és a gymnásium egy organikus egészet képez úgy a két intézet tanárainak is egy testületet kell képezni. Mert másként valamely egész testben nem is lehet öszszehangzást képzelni, mint ha annak részei egymással organieus öszszeköttetésben vannak. A tanári testület tehát az elemi és gymnasiumi tanári karból állván egymással folytonos összeköttetésben élnek, melyet fentartanak közöttök a napi érintkezésen kivül a tanári tanácskozmányok. Mind az igazgatót, mind más tanárt azon egyházi elöljáróság választja, mely az intézetet fentartja s hivatalaikban a superintendentia erősíti meg. A tanár eddigi választására nézve azonban azon igen fontos előterjesztésem és megjegyzésem van, hogy ha igaz is az, bogy a tanár választás joga az egyházi elöljáróságot illeti, nem lehet más részről kétségbe vonni, hogy ezen választásba a tanári kar összes személyzetének is bele kell folyni s határozó szavazattal birni. — Csupán azon oknál fogva, mivel az elválasztott új tanárral legközelebb a tanári kar érintkezik, a tanári karnak kell úgyszólván a testület jó szellemét bele lehelni, tehát nekik kell vele bajlódni: természetes, hogy nekik is kell tudni arról, milyen egyéniség leend az, kivel nekik testvérekké kell lenni. Sőt azt hiszem, hogy az illető egyházi tanács nem vesztene jogából semmit, ha a tanár kijelölését a tanári karra bizná, s választási jogát az elválasztott meg vagy meg nem erősítésében gyakoroluá. A tanári kar vezeti közvetlenül az iskola szellemi ügyeit; de az iskola szellemi Ugye mellett még igen sok, kiváltképen anyagi kérdések, s elintézni valók vannak, melyet az egyházi elöljáróságnak kell vezetni. E célra az egyházi elöljáróság állandó bizottságot nevez ki, mely nemcsak az anyagi kérdések, hanem a a szellemi dolgok elintézése felett is igazgatói szerepet viszen. Ezen bizottság lehet vegyes is t. i. olyan, melynek tagjai a superintendentia képét viselik. Kiváltképen szükséges az ilyen bizottság felügyelése a munkálkodás sikere megítélésére a vizsgákon. Sőt olykor, olykor meg kell e bizottság tagjai egy ike vagy másikának a tanitás óráin is jelenni s magának a bizottságnak annak helyessége felöl tudomást szerezni. A tanári testület és minden egyházi avagy egyházkerületi bizottság felett áll a superintendentia, mint igazgató s törvényhozó testület továbbá ügy is, mint az elemi gymnasialis, sőt mindennemű prot. egyházi iskolai intézet legfelsőbb bírósága. Ezen igazgató testületből kell kisugározni az iskolákra a közszellemnek, s ehhez összefolyni az ügyvezetés minden egyes szálainak. Mert valamint az egyház, az 179°/j. 26. törv. cikkely 4. §. értelménél fogva egyházi ügyeiben más felsőséget a superintendentián kivül nem fogadhat el, úgy az egyház egyik kiegészítő s alkotó része semmiuemti világi hatóságtól nem függhet mástól, mint egyedül a superintendentiától. A superintendentiát illeti meg azon jog, hogy ha szükségét látja, iskolái ügyeiben a világi hatósághoz fordulhasson. És ezek után, bár nem fejthettem mindent ki részletesen, leteszem tollamat. Meglehet, találkoznak sokan , kik ajánlott tervemmel, kivánataimmal, óhajtásaimmal nincsenek megelégedve ; bizonyosan lesznek olyanok is, kik mérgesen vetik el minden ajánlatomat, mondváu: ez nem nekem való, ez kivihetetlen. — Én mind a mellett is megállok állításaim mellett, és vitatni merem, hogy igenis nekünk való. — Nekünk nem szabad iskolai ügyünkben úgy állani meg, mint eddig kérkedve abbeli jóllétünkkel megállottunk. Nekünk előre kell törnünk. És ha mi csakugyan meg akarunk felelni protestáns feladatunknak, igenis, törnünk kell a tökéletesedés felé. — Tökéletesedés felé való törekvésünk csak ilyen tényezők segítségével történhetik, mint a milyeneket egybeállítani s az igen tisztelt olvasóközönség elébe terjeszteni, szerencsés valék. És bogy mindezen tényezőket iskoláink tökéletesítésére felhasználjuk, valóban végre is hajtsuk, azért kérem én mindenkor, hőn imádkozva, Istenemet! Sebessi János nevelő.