Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-29 / 26. szám

KÖNYVISMERTETES. (Folytatás). Különféle papi dolgozatok. Uj folyam. Szerkeszti Szász Károly kunszentmiklósi ref. lelkész, a magyar akadémia levelező tagja. II. füzet. Bolti ára 1 frt. 75 ujp. Pest, 1860. Kiadja Osterlamm Károly. Nyomatott Kecskeméten Szilády Károlynál. Az 5-dik helyet elfoglalja e füzetben Benedek Lajos, hajdu-böszörményi ref. lelkész és esperes müve. Alapige: Róm. 12., 15: Sírjatok a sírókkal, főtárgy: részvét a keserűségben. Az első füzet 8-ik száma alatt e munkának testvérét olvashatjuk, csakhogy ellenkező felhívással, t. i. szerző ott beszél az öröm-, itt pedig keserüségbeni részvétről. Ha Ballagi az idézett füzet feletti észrevételeiben csodálkozva kérdezheti, hogy mi kényszerítő szerzőt oly meddő théma felvételére: én e dolgozat tárgyáért legőszintébb köszönetet szavazok. A szenvedők iránti részvét örökbecsű gyönge vallásunknak, s a mély gondolkodást, alapos felfogást tanúsító lélek, épen e drága gyöngygyei, foglalkoztatja lelkünket. A bevezetés sok gondolkodásra mutat, s ugyanazért nehéz, túlkomoly és alig felfogható; csak a változatosság élénkíti, hogy a figyelem az ügyes és kielégítő felosztás után, mintegy szabad láthatáron, kedves megelevenüléssel szétnézzen. Az első rész tárgyalja az együttszomorkodás természetét; 2-ik helyeit, alkalmait eme részvét nyilatkozásainak ; 3-ik az ezek kifejtése után felmerülő és minket nyugtatólag erősítő igazságokat. Az első rész legsikerültebb; nem azért, mintha társaiban kimerültség, tárgyszegénység mutatkoznék, söt inkább az egymásután gyorsan következő, egymást érő s alig utángondolható nagyszerű lélektani igazságok miatt lesznek ezek prédikációban hatálytalanabb s eredménytelenebbek az elsőnél. Mint mikor a vándor megszaggatás nélkül látja a feltornyosuló sziklacsúcsokat, s nem tud képzelme melyiken nyugodni: úgy jőnek itt egymásba fogódzva szerző nagy eszméi, míg az első rész lassúbb haladtával, művészi késlekesedésével, gazdag és tanúságos okulásban részesít. Különösen szép és megható a 42. 1. 32. s. kezdődő hasonlat. Kár hogy szerző szavai és mondatai nyelvünk gördülékenységében nem osztoznak, szolgáljon tanuságul a következő idézet 43. 1. 15. s. „Betegágyoknál állunk, nincs már itt orvosság életre ingerlő hathatós szerekben, az erős cseppek nem tehetnek semmit, és a szánalom vagy búcsúzás könycseppjei, több enyhítők az elaléltnak még akkor is, ha az ö kiszáradt szemeibe nem képes is már azok viszont édes könyeket idézni elő." Próbálja ezt valaki, úgy mint kommatizálva van, egyszeri elolvasásra felfogni; szokatlan és nyelvünk nem is tűri az il} en kifejezést is: „több enyhítők." De kisértsük meg a különben szép jelenetet egy kissé rendszerezni : betegágyoknál állunk ; életreingerlö hathatós szerekben, számukra orvosság már nincsen, az erős cseppek nem tehetnek semmit; de a szánalom vagy búcsúzás könycseppjei enyhítőbbek az elaléltnak még akkor is, midőn már kiszáradt szemeiben a viszoijzás édes könyeit előidézni nem képesek. Továbbá 48. 1. 20. s. „hívja az őtet kísérőket is," e helyett: hívja kísérőit is; 23. s. „a természet oltá keblünkbe az együttérzés jól eső szenvedelmét, legyen a tárgv vidító vagy szomorító," e helyett: legyen a tárgy indító vagy szomorító, a természet oltá stb., 49. 1. 1. s. „ily" e h. hát, 11 s. „egy" elmaradhat, — 21. s. „a megosztott bajnok jutalma van ugyan lelkünknek magának is jótanubizonyság tételében, de" stb., talán így jobb lenne: a baj megosztása nak, jutalma ugyan lelkünk jótanubizonyságtétele is, stb., 48. 1. 30. s. „és" után, ez kell: mégis, — 31. s. az útitárs után két pont pont kell, — 33. s. „elvégezzük" után nem kettes pont, hanem pontos vessző.s vonal vagy csak vessző s vonal teendő. A 6-ik szám alatti egyházi beszéd Szász Domokos kolozsvári ref. lelkésztől, Ján. 11, 35. „És Jézus könyez vala" alapige után beszél Jézus könyeiről. Ismertető épen nem látja át sem itt, sem másutt, miért kellene alapígéinket egybekötőn kezdeni; ha egy iskolás gyermek így kezdi beszédét, nevetség tárgyává teszsztik, — a mit gyermeknél helytelenítünk, magunk ban az távoztatni kell. Emil jellemecsendes, áradozás nélktilifolyam; Jézus könyeiböl 4 tanúságra vezérel, 1) hogy Jézus is ember volt, 2) hogy valamint szenvedése természetes, úgy a szenvedésnek szintoly természetes kiömlése a köny, 3) hogy ő minden keserűségekben legforróbb részt vesz, 4) hogy Jézus könyei megtanítanak, hogy mikor kell azokat. hullatnunk, mikor kell visszatartanunk. Irálya a tárgyhoz alkalmazott szívélyes hangulattal dicsekszik. Megjegyezésül csak némely ismétléseket említek, p. „oh" előjő 19-er, „atyámfiai" 20-or. Feltűnő még 53. 1. 15. s. „elég ha tudjuk azt, hogy isteni irgalommal kellett birnia (Jézusnak), hogy megbocsátbassa bűneinket." Istenről tanítjuk, hogy irgalmas, Jézusról nem tagadjuk, de még sem tanítjuk, mert ha irva van is, hogy Jézus Krisztus vére tisztít meg minket minden bűneinkből, de azért a bűnmegbocsátás az atya munkája a fiu elégtételéért. 7) Adventi megkivántatóságoknál ír Cékus István rozsnyói ág. ev. lelkész. Róm. 15. 4—13. alapigék szerint. Gyakorlat- és tapasztalati téren mozgó, célja és feladatának megfelelő beszéd; a vallás magasabb és elvontabb köréből uj ismereteket s igazságokat, nem hoz, de midőn oly közel és körülöttünk jár, érdektelen apróságokkal sem bíbelődik. Feloszlásában a tárg)ak eg\ es fejtegetése s bizonyí'ga«á>a után eseniitsen visszaszáll a bárkához, honuét kiindult, t. i. az adventi nap< khoz. Főtárgyul teszi „mivel ktll bírnotok, hogy az ad\enti napok áldás beljesek legyenek rátok uézve?" a bt-binjítandó tételek főkelléke a világosság és rövidbég levén , a mi még itt irva van a főtételre nézve elmaradhat. Feladatát következőleg fejtegeti: bimotok kell l) mennyei szívvel, 2) mennyei szemmel, 3) mennvei bátorsággal, mely a bűn ellen harcra merjen kelni (jobban 26