Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-29 / 26. szám

Ha ezen főfeltétel megvan, megvan az iskolában a rend is. Az iskolai rendtartást semminemű politialis felügyelet nem képes megalapítani, annak egyedüli fentar tója az előadott eljárásból kifejlett köz-erkölcsiség. A mi az iskolai külső rendtartást illeti, ilyen előzmények és eljárás mellett, nincs egyébre szükség, mint a rend sorát kijelelni, azt a növendék aztán felvigyázása mellett megtartja. Például ha a leckerendet év elején megállapítjuk s kiosztjuk, azt év végéig lígy kell hagyni, nem kell változtatgatni. A vacatiók idejét ki kell pontosan jelelni, s maga idejében pontosan megtartani, de aztán se többet se kevesebbet nem kell engedni. Általában a nevelést általános fegyelmi törvények szerint kell vezetni. A sok és minden különös esetekre irott törvényt mind megtartatni, mind helyesen alkalmazni felette bajos. — Olyan törvényeket, melyeket mivel ellenőrizni nem is lehet, minden lépten nyomon kijátszhat a tanuló, szabni nem is kell. — Semmi nem rontja jobban a tanítói tekintélyt, mint a kimondott szó vagy kiirott törvény végrehajtásának nem tudása, vagy mellőzése. A gyermekre következő dolgok hatnak legbiztosabban, biztatás, lelkesítés, munkája jólvégezése esetén, a tanitói megelégedés kimutatása, kevés dicsérgetés ; kötelességmulasztás esetében rábeszélő megszólítás, ha ez nem hat, komoly és szigorú megfeddés, ennek sikeretlensége esetében valamely örömétől való megfosztás — és ha mindez nem használ erőszakos Kényszerítés. — Ez utóbbi morális, midőn a tanuló tanuló társai vagy szüléi előtt szégyenittetik meg, physicai, midőn testileg büntettetik meg. A testi büntetésnek mindég az utolsó próbának kell lenni, túl azon nincs más mód, mint az iskolából való eltávolítás; épen azért ezt nagyon ritkán kell alkalmazni. Azokkal, kik a veszszö okos használatát az iskolákból, kitiltani kívánják, egy józan nézetekkel biró nevelő sem tarthat. Annak ott kell lenni a szögletben, habár soha nem használjuk is, mert sokféle természetű és ugyancsak sokféle neveltségü gyermek gyűl egy iskolába össze, kikre nem mindenikre lehet szép szóval, sőt még szigorú pirongatással is hatni; az ilyeneknek tudni kell azt, hogy szükség esetén veszszö is van a háznál. De vannak gyermekek, kikre szüleitől nyert rosz nevelésök miatt még veszszővel sem lehet hatni. Miként kelljen a nevelő tanitónak dolgaiban eljárni, azt mint érintém, megírni nem lehet. Arra tapasztalás, legfőképen pedig mély belátás s akivel dolga van, azon egyéniség ismerete kívántatik. Az iskolai rendtartáshoz kívántatnak még a következők is. Hogy a gyermekek, minden félévben számot adjanak munkálkodásaikról. Álljanak ki vizsgálatra. A vizsgálat egyikének legalább, protestáns eljárásunk szerint nyilvánosnak kell lenni. Erre rendeltetett hely a templom, vagy ahol collegiumi épületek léteznek, annak nagy tereme. Igazolja ezen vizsgán magát mind a tanár, mind a tanuló s a közönség meggyőződik iskolája állásáról. A közönség öröme nyilvánítása a tanuló pálya bére. A közönség meg nem elégedése a tanuló ingerlője; mind kettő tanító és tanulóra nézve egyformán ösztön. A nyilvános vizsgák tanúságot tevén a tannló buzgalma és szorgalmáról, az ujabb időben divatban jött bizonyítvány osztogatást feleslegessé teszik. Iskolai régi szokásaink szerint a tanulónak bizonyítványt nem adtunk, hanem csak akkor, midőn az iskolából kilépett, maradjunk meg ezen jó szokás mellett ezutánra is. A szüle vagy ismerős ki tudni akarja a gyermek előmenetelét, meggyőzödhetik arról az iskolai jegyzőkönyvből bármily percben. Midőn a tanuló bevégezi gymnasiumi pályáját s fensöbb tanintézetbe lép át, szükségképen adjon számot munkája eddigi eredményéről. Ezt köteles volt tenni a régibb időben is mindenki, az úgynevezett subscriptio alkalmával. De ezen számadás ne terjedjen pusztán a legutolsó félévi tanulmányaira, hanem mutassa meg Ö, menynyire és mi módon volt képes egyik vagy másik tudományt egyetemesen felfogni s magáévá tenni. Az az úgynevezett, s nálunk divatba roszul hozott érettségi vizsga sem a fiatal embernek, sem nekünk nem való. A fiatal tudja jól, hogy a VIII. osztály utolsó félévi tantárgyaiból kénytelen kiállani a vizsgálatot, tehát pályája utolsó felében tanul szorgalommal, a többi években mintegy jogosítottnak érzi magát a hanyagságra.— És ha aztán átugrott az úgynevezett érettségi vizsgán s bizonyítványában „maturus" keresztnevét megkapta, bizony megszédül ez, még a legkomolyabb is, sőt azt hiszi, hogy most neki már, mint érett embernek, még oly dolgok is szabadosak, melyeket az illedelem ugyan nem enged meg, de a maturitas, mint képzeli, jogokat ruház reá ezekhez is. Érett ember! Melyik ifjúról lehet azt elmondani, még ha a fensőbb iskoláit elvégezte is ? Ne törvényesítsünk az ifjú ember számára olyan dolgokat, melyekből ö képzelődése által jogokat tudván alkotni, általok egyenes utat nyitunk az ifjú előtt a léhaság és kicsapongás terére! Igenis rendezzünk végső, úgynevezett abituriensek vizsgálatát, de ne nevezzük érettek vizsgálatának. Szóljunk még néhány szót az iskola vezetése és igazgatásáról. Az iskolát a tanári kar együtt s azok képét viselő, igazgató vezeti. Milyennek kell a tanárnak s együtt a tanári karnak lenni ? értekezésem elején előadtam. De mivel az iskola lelkét a tanári kar s kiváltképen pedig az igazgató teszi, mielőtt értekezésem bezárnám, mindenikről említést kell tennem. Azt állítottam már fennebb, hogy az elemi-iskola a gymuasiumtól nemcsak el nem választható, sőt vele egy organicus egészet képező ; miből következik, hogy az organicus egység, e két részből álló, de egy egészet alkotó intézet között csak úgy tartható fen, ha azokat egy igazgató vezeti.