Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-22 / 25. szám

formált egyház" van használtatva a nem íuthert követők irányában. Ezen elnevezést szilárdítá azon körülmény, miszerint a Kálvin követői az oltárt, ostyát, képeket a kultusból kizárván, az egyházba egyúttal több „újítást" is hoztak be, mint a lutheránusok; ezért a cone. f. elfogadói gúnyolásul is használák a „reformált" nevet. 1578-ban a „reformált" név a lutheránusság irányában is használtatott, mint ezt egy lutheri synodus beszélgetéséből tudhatni. A nem Íuthert követő hercegek, főemberek s theologusok éltek még: „orthodox, orth. catholicus," „igaz katholikus tudomány" stb. kifejezésekkel is. Leghosszabb ideig a reformált evangyéliomi elnevezés tartatott meg. Ezután hosszan terjeszti elő szerző a lutheránusoknak ezen elnevezések elleni kikelésöket, s a két confessionak vitairataikból sokat idéz, melyek érdekesek mindamellett is, hogy nem igen dicsőségesek. Előadja aztán a „reformált egyház" elnevezésnek Nasszauban, Anhaltban, Brémában, Hesszenben, Angol- s Franciaországban törtéut küzdelmét, bevételét; melyből a brémaiak „evangélikus-reformált és a dodrechti zsinat „német reformált egyház" elnevezéseit említjük meg, annyival is inkább, mert ez itt nem úgy van használtatva, mintha az „újított vallás" a kálvinismushozi hajláson alapulna, hanem a német protestántismusnak benső fejletén. A szóban levő elnevezések a 17. század első felében szilárdultak mindinkább-inkább meg. Hivatalos iratokba e század első tizedében még azokat egyik confessio sem haszuálá; úgyszinte állampolgári tekintetben sem használtatott az 1648-ig. A dogmatikai irodalombajnár [Jrsin behozá ugyan a „reformált" nevet 1598-ban, a „lutherant" pedig Hutter 1609-ben, mindazonáltal mind a két elnevezés csak később lett symbolisálva, akkor is csak mint az elszakadásnak jelve az összes „evangyéliomi egyházra" nézve. Allamegyházi tekintetben is ezen jelentőséggel állapíttatott meg a két megkülönböztetés. Ennyi a munka tartalma röviden; történetet s történeti idézvényeket látunk magunk előtt, — elmélkedésünknek azok felett nincsen sem helye, sem ideje; csupán a szerző mottoját hozzuk még említésbe: I Kor. . 10.;

12. 13., és előszavában nyilvánított azon'óhajtását, miszerint belátva e rövid történeti ismertetésből is a két protestáns egyház különféle elnevezéseit, belátva azoknak küzdelmét, egymáshozi viszonyait stb. — vajha e kis munka is lendítője volna az unió eszméje megtestesülésének ! Fejes István. BELFÖLD. Iskola tanitó-iktatás és presbyterium választás Tápió-Szelén. A kecskeméti iskolajárásban gyakoroltatikazon célszerű szokás, miszerint az uj iskolatanitók illető körlelkészük által ünnepélyesen vezettetnek be hivatalaikba Egy ily ünnepélyes szertartás f. hó 10-én nálunk is megtartatott. A mondott napon t. Zámolyi József körlelkész úr — a nevelésről szónokolván buzdító beszédében, mind a tanitó, mind az egybáztagoknak a nevelésügybe vágó kötelességeikről értekezett. Beszéde végeztével a karzat a szózatból két első verset énekelt. Azután a helybeli lelkész a választott egyháztanácshoz intézett rövid beszédet s az egyházelőljárókat Máté 5, 37. értelméhez képest felesketé, az apostolok példája szerint különös áldás mondásamellett, kezeit a választottakra tévén. Erre ismét énekeltetett a karzat által a szózat 3. és 4. verse. Ugy következett az ima, melyet szinte a helybeli lelkész mondott el. Végre az ünnepély a szózat két utolsó verse eléneklésével rekesztetett be. Meg kell említenem még azt is , hogy a megerősített egyháztanács élén Ivánka Imre úr áll, kit egyházunk — az egész prot. testület előtt ismeretes buzgóságánál s azon tevékenységénél fogva, melyet a legutolsó válságos időkben különösen kifejtett—felügyelőjének választott s kiben, minta prot. egyház kitűnő védnökében büszkék vagyunk mindnyájan. Mocskonyi József. Debrecen. A tiszántúli egyházkerület Debrecenben 1860. junius 10-dikén s következő napjain tartott közgyűlésében olvastatott a vallás- és oktatás ügyi ministerium folyó évi máj. 15-dikén kelt s főtiszt, h. superint úrhoz intézett kibocsátványa; valamint magának 0 cs. k. apostoli Felségének a ministeri kibocsátványban említett legmagasabb kézirata a hivatalos lapból. Az egyházkerületi közgyűlés a felolvasott fejedelmi kézirat hallására a legmélyebb hálát nyilvánította Isten iránt, ki az ő e hazában küzdő anyaszentegyházát el nem hagyta, sőt az uralkodó Felség szívét és elméjét is oda hajtotta, hogy az a szorongattatásoknak nagy részben véget vetett. Más részről aggodalmat okozott az, hogy a tisztelettel említett legmagasabb kézirat békekötésekkel s fejedelmi eskükkel szentesített jogainkat kegy eredményének látszik tekinteni. Azonban az egyházkerületi gyűlés ennek taglalásától önként elállván, reményét fejezi ki, hogy vallásunk tágulni kezdő kötelékei ö Felsége bölcsesége szózatára teljesen fel lesznek oldva, jelenleg megelégszik annak nyilvánításával, hogy mindazon törvényes cselekvényeket, melyeket most és ezentúl tesz és tenni fog, az egyházi statusjogi nyilvános szabad létezhetésének jogát biztosító békekötésekre, országos alaptörvényekre, mint sérthetlen jogi alapokra alapítja. Hogy az egyházak és iskolák önkormányzatukat visszanyerjék, határoztatott, hogy minden egyházi tisztviselőknek utasításul adassék, hogy magukat az 1848, előtti törvényes szabályokhoz tartsák. A legmagasabb kézirat közzététele dolgában utasításul adatott az esperesi hivataloknak és ezek által az egyes lelkipásztoroknak, hogy azt a presbyteriális gyűlésekben olvassák fel, s ennek megtörténtéről az egyes lelkipásztorok illető espereseikhez , ezek pedig a superintendensi hivatalhoz a következő augustusi gyűlésig jelentést tegyenek.