Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-06-22 / 25. szám
A superintendens- és főgondnokra való szavazás elhatároztatott s a szavazatok beküldésére aug. 9-dike tüzetett ki. Bizottmány neveztetett ki, mely a többi testvér egyházkerületekkel egyetértve a zsinati előmunkálatokat megkezdje. Hontból; jun. 13 dikáról: „Tegnap tartatott meg a bonti ág. bitv. esperesség gyűlése Szalatnyán, számos, minden rendű részvevők jelenlétében, Zsembery Imre világi fölügyelő és Mastics egyházi alesperes kettős elnöklete alatt. Addig is, míg e több tekintetből íontos, egész nap tartott tanáeskozmányok részleteit adbatnók, csak röviden értesítjük a közönséget, hogy a megyénkben nagy kisebbségben maradt autonom egyházak sorába a nagy többség visszalépett, úgy hogy jelenleg ezek száma 21, bizonytalan 9, de ez utóbbiak közül csupán 2 ragaszkodik a kormányi szervezethez; miért is a kilenc községbe részint békéltetni, részint fölvilágosítást adni célzó küldöttségek neveztettek. Az egész esperességnek úgy világi mint egyházi új általános reorganisatiója is indítványozva lőn, de el nem fogadtatott; ellenben a községi hiányzó fölügyelők, úgy szintén eddig nálunk nélkülözött, esperességi világi jegyzőknek szokott módon választása elrendeltetett. A Pesten tartandó bányakerületi gyűlésre a honti esperesség részéről küldendő követek választására s egyéb teendőkre nézve jövő julius hó 10-ére ismét a szalatnyai fürdőknél tartandó esperességi gyűlés határoztatott." Nyilatkozat Őrségből. Nt. szerkesztő ur! A „Prot. egyh. és isk. l&p< ( ez évi 20-dik számában egy cikk jelent meg a helv. hitv. dunántúli egyházkerületnek f. évi máj. 10-kén Csepen tartott közgyűléséről, melynek egyik pontja az őrségi egyházmegyének, s sept. 1-én kibocsátott cs. kir. nyiltparancs, és a sept. 2-diki ministeri rendelet értelmében magokat rendezett 11 egyházközségek s ezek lelkészei ellen alaptalan vádakat emel, és kíméletlenül nyilatkozik. Miután a vádakat becses lapjában közölte, tisztelettel megkérjük nt. szerkesztő urat, hogy rövid apologiánk közlésére is engedjen lapja hasábjain tért. Vádul hozatik fel ellenünk, hogy mi és egyházaink az által, hogy a ministeri rendelet értelmében rendezkedtünk, a dunántúli h. h. egyházkerület kebeléből kiszakítottuk magunkat. Távol legyen tőlünk s egyházainktól még csak gondolata is annak, hogy magunkat a fent tisztelt egyházkerület kebelétől — melyhez százados kötelékek kapcsolnak — tényleg elszakasztottuk volna; sőt habár a körülmények kényszerítő hatalma előtt egy időre meghajolni kényteleníttettünk is, reményiettük, hogy a majd összehívandó zsinaton a communis consensio a célba vett területi változtatásokat is régi törvényes alapjokra vissza fogja állítani. Súlyosbítja ezen vádat azon állítás, melyben az mondatik, hogy egyházközségeink rendezkedése egyoldalulag, a világiak ellenmondása dacára, csupán az egyháziak által történt. Ezen állítás merőben alaptalan. Mert, ha közlő cikkében a „világi rész" nevezete alatt akár az egyes egyházak gondnokai, presbyteri köztagjai, akár pedig az egyházmegye világi hivatalnokai értetnek: mindakét esetben kereken tagadjuk, hogy a cs. kir. pátens ellen, annak általunk történt hivatalos közzététele alkalmával, a világiak részéről ellenmondás tétetett volna. Az egyes egyházak világi tagjai nem mondottak ellent; mert ők a cs. kir. nyiltpatenst annak tekintették a mi volt valósággal, t. i. cs. kir. „nyiltparancsnak," mely kényszerítő erővel és hatalommal bír; épen azért ellenmondás nélkül engedelmeskedtek. Az egyházmegye világi hivatalnokai sem mondottak ellent. Mint egyes gyülekezeti tagok nem, mert ők voltaképen egyik gyülekezet kebelében sem laknak, hanem az egyes egyházaktól távol eső birtokaikon, és így a pátens kihirdetését ők mint gyülekezeti tagok nem is hallották, nem is hallhatták. Mint egyházmegyei hivatalnokok az egyházmegyei közgyűlésen tehettek volna ellenmondást; de már nekünk közgyűlés tartása sem engedtetett meg, a hol e tárgyban előleges közegyetértés állapíttatott volna meg. Mint hivatalnokokkal közöltetett ugyan velök a cs. kir. nyiltparancs ; de ők ellenmondás helyett nagy bölcsen hallgattak, és várták a zivatar elvonulását. Ily körülmények között mi egyháziak mit tehettünk egyebet, mint az cgyremásra következő szigorúbbnál szigorúbb kormányrendeleteket kihirdetni, és a gyülekezeteknek szabad tetszésökre bízni azoknak el vagy nem fogadását. És a gyülekezetek átlátva azt, hogy a magas kormányrendeleteknek nyomatéka is van, érezve gyengeségüket, hogy ők a legfőbb világi hatalommal nem dacolhatnak: meghajoltak a kemény rendeletek előtt, és sok fontolgatás után magukat rendezték. Ez idő alatt nekünk egyháziaknak kimondhatatlan lelki küzdelmeket kellett kiállanunk. Széttekintve protestáns egyházalkotmányunk terén — ott láttuk hátunk mögött elavult széttépett canonaink foszlányait, vallásszabadságunk megcsorbított törvényeit; előttünk pedig a es. kir. nyiltparancsnak, nem a szokott törvényes uton hozatott ugyan, de jóakaratot tanúsító, és a jó rendet fentartatni kívánó paragraphusait: ezer kétségek és aggodalmak közt kérdeztük magunktól; „mit cselekedjünk" ? Fölülről az egyházkerületi kormányhatóságokról semmi biztatást, semmi bátorítást nem kaptunk; alolról a gyülekezetek részéről semmi ellenmondást nem tapasztaltunk, Ha fellépünk és mi ösztönözzük a népet az ellenszegülésre: megszegjük 0 Felségének esküdött törhetlen hűségünket, és a kormány mint lázítókat büntet bennünket; a népre nézve pedig azon átkos következménye lehetett volna fellépésünknek, hogy mint a példabeszéd mondja: „az ördög elszabadult volna láncáról," ez a mi féktelenségre úgyis nagyon hajlandó az egyházi ügyekben hozott végzéseket, rendeleteket fel sem vevő őrségi népűnk — hallván tulajdon szájunkból hirdettetni azon igét, hogy ezen mostani esetben az engedetlenség erény:
