Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-08 / 23. szám

hideg üressége, szomorúan rítt ki azon tény, hogy Isten imádását már inkább csak a templom drága füstölő szereinek égetése" stb. Mindezen szavakra és kifejezésekre provinciális egyszerűséggel csak azon megjegyzést teszem, hogy a mívelt és nálunknál mindenesetre finomabb Ízléssel dicsekedhető pesti gyülekezet templomában a fölebb idézett szavak és tételek nem ríttak-e ki ? midőn olvasván is csak azokat, kellemetlenül hangzanak, kivált ha ide gondolunk még némely gondatlanul elszórt és kétértelmű kitételeket. Például a 33. 1. 13. s. ez olvasható „a biblia mint valamely tévelygésre vezethető könyv . . . eltiltatottezen tétel szerint a biblia is vezethet valakit, vagy a biblia is vezethető valaki által tévelygésre; 19 s. „egyedül a papoknak engedtetett meg a bibliaolvasása, de ezek is csak azon fordítás szerint olvashatták azt s oly értelmezés szerint volt szabad magyarázniok, a mely fordítást és értelmezést a hierarchia érdekei megszabtak," ezen mondat azonkívül, hogy az utolsó ige kétértelmű, mert azt is teheti, hogy megmetéltek, vagy megnyírtak, a jobban elrakást is szívesen tűri, p. a biblia olvasása egyedül a papoknak engedtetett meg, de ők is csak azon fordítás szerint olvashatták s oly értelmezés szerint magyarázhatták azt, mely fordítást és értelmezést a hierarchia érdekei megengedtek; mint nehézkes szerkezetet idézem még a 35. 1. 2. s. „és hogy mindenki annál könnyebben meríthessen önmaga is közvetlenül életnek italát ezen eredeti kútfőből." Annak sem látni bizonyos okát, hogy a 36. 1. 3. és 5. s. elég helyett szerző mért használ „elégséges" szót, a mit ugyan Márk Pál űr is a 127 1. 17. s. utánoz. Mindenesetre olyan kézből és olyan helyről, mint a honnan ezen munka kikerült, erősebb és csinosabb épületet óhajtottam volna. (Folyt, következik.) BELFÖLD. Felhívás az ágostai hitv. községek-, esperes ségek- és superintendentiákhoz Magyaror szág-, temesi bánság- és vajdaságban. A magyarországi ág. hitv. ev. autonom egyház mind a négy régi snperintendentiájából f. 1860. éviapril 18-án Pestre gyülekezett egyetemes egyháztanácskozmány kebléből azon időre, míg a törvényes módon kiegészítendő egyházi szervek az egyház kormányát annak rendje szerint újra át nem vehetik — az egyház ügyei intézésére kiküldött középponti bizottmány, a mai napon tartott rendes ülésében a legnagyobb örömmel értesült 0 Felségének f. é. május 15-én kelt legfelsőbb kéziratáról, mely félreérthetlen szavakban nyújt nekünk teljes megnyugtatást az iránt: hogy a féltett lelkiismereti szabadságon legkisebb erőszaktételt is ejtetni 0 Felsége ezután nem enged; — sőt megengedi azt, hogy mi az egyházi autonomia teréről el nem távolodott egyházbeli községek, esperességek és régi superintendentiák is konventekben összegyűlhessünk ; — hogy kerületi felügyelőket, superintendenseket és országos egybáztanácskozmányokra (egyetemes gyűlésekre) küldendő képviselőket — szabadon, mint annakelőtte, választhassunk; s hogy az így szervezett egyház a zsinati élőké szilietek és a zsinat megtarthatása iránt az 1791: 26 t. c. értelmében célirányosan rendelkezhessék. Ezen legmagasabb kézirat ujabb tiindökló tanújelét adja —- a miben egyébiránt mi eddig sem kételked tünk — O Felsége azon személyes atyai jó indulatának, s azon magasztos fejedelmi szándékának: — egyrészt a más nézetüek iránti keresztyén türelem példáját adni, — főleg pedig a megzavart békét visszahozni egy házunkba. A mi helvét hitvallású testvéreinknél 0 Felsége ezen legmagasb szándéka már is teljesen eléretett: mert ezek önmaguk közt meg nem szakadván, mihelyt a világi hatalom őket eddigi autonom egyházéletök folytatásában akadályozni megszűnt: azonnal a félév ótai szorongatott állapot is végkép elenyészett, s ők osztatlau megnyugvással örvendhetnek, hogy a f. é. május 15-ei legfelsőbb kézirat által egyházunk ismét az előbbi törvényes állapotba visszahelyeztetett. Magunk — fájdalom — nem vagyunk ugyanazon szerencsés állásban, mint helvét hitvallású rokonink. A mi örömünket azon tudat keseríti, hogy az utóbbi félév eseményei következtében ág. hitvallású evangyélmi egyházunkban ma még szakadás uralkodik. E szakadás s a vele járó izgatottság aggodalommal tölté nyilván 0 Felségének is atyai szívét, midőn f. hó 15-ei legfel őbb kéziratában azt rendeli, hogy azon hitsorsosaink, kik az 1859. sept. 1-én kelt legfelsőbb nyiltparancsnak megfelelő rendezkedést már bevégezték vagy előkészítik, ebben se testületileg se egyénileg ne háborgattassanak vagy gátoltassanak. S mi e kettős érzelemtől, az egyház egységének óhajtásától s a fejedelmi intés hü követésének érzelmétől lelkesítve, íme hangos szóval kijelentjük, hogy mi, a jogaiba visszahelyeztetett autonom egyház egyeteme, a legújabb időben külön csoportozott testvéreinket sem testületileg sem egyénileg semmiképen bántalmazni nemcsak nem akarjuk, de sőt keresztyén s evangyélmi szeretettel fátyolt kívánunk borítni a legutóbbi félév eseméuyeire s tiszta szívből azt kívánjuk, hogy az 1859. évi september 1-töl mostanáig lefolyt idő legyen mindörökre kitörülve az egyház emlékezetéből! Testvéri kezet nyujtunk a tökéletes visszabékülésre! — Meg vagyunk győződve, hogy köztünk országszerte senki sincsen, ki ebbeli érzelmünkben ne osztoznék, kit e pillanatban egyházunk régi zavartalan egységének gondolatja ne lelkesítene! — Meg vagyunk győződve, hogy innen és túl nincsen senki köztünk, a kinek ne volna épen úgy, mint 0 Felségének, buzgó óhajtása az, hogy (a legfelsőbb kézirat szavaival élve) n

a legbiztosabban célhoz vezető út" fölötti 23