Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-08 / 23. szám

szétágazó nézetek miatt, maga e cél, t. i. egybázmüszervünk üdvös kiépítése, messze távolba ne szoríttassék vissza. — Az említett cél mindnyájunkkal közös. A kiindulási pont sem lebet köztünk kétes avagy különböző, — nem lebet más mint az 1791: 26 t. e. és az ennek nyomán legújabb időkig törvényesén kifejlődött egyházéletünk. „ S e részben is oly szerencsések vagyunk, 0 Felsége legmagasb nézetével egyezöleg találkozni, a ki mindannyiszor ugyanezen 1791: 26 t. cikkelyt jelölte ki legfelsőbb helyről is kiindulásunk'alapjául; — a ki legújabb kéziratában is az e törvény nyomán kifejlődött egyházéletünknek háboritlan folytatását s kiegészítését ezentúlra biztosítni kegyeskedett. Csupán az iránt, hogy e közös kiindulási pontból ama közös cél felé, melyik út vezet legbiztosabban ? — lehetnek szétágazók a nézetek. De az egyház egysége nélkül a zsinat összealakítása, megnyitása , működése, eredménye, — egyházszervezetünk törvényes és mielőbbi kiépítése meggyőződésünk szerint nem képzelhető ! — S ezért őszintén s szeretettel felszólítjuk mindazon hitfeleinket, kik a miénktől eltérő nézetben valának, — hogy most, midőn 0 Felsége legkegyelmesebben biztosít bennünket, hogy lelkiismeretünket erőszakoltatni legkevésbbé sem akarja, — s nem veti többé parancsának súlyát azon mérlegserpenyőbe, melyen az általa kifejezett kétségtelen célhoz vezethető külön utak viszonylagos becsét lebet mérlegelni: — térjenek ép oíy bizalommal nyilt karjainkba vissza, a milyen bizalommal mi — a többség — jelen szózatunkkal, elejbök indulunk! Adják vissza egyházunknak megzavart egységét! Tiszteljék 0 Felségének atyai szándékát azáltal, hogy a béke általa óhajtott helyreállítását az egység helyreállításával készítik elő ; valamint mi is e legfelsőbb fejedelmi szándékot legméltóbban azáltal véljük megbecsülni, ha engesztelt szívvel első lépést a kibékülésre mi teszünk! — Tartsák fel minden különnézetöket azon köztanácskozásokra, a hol mindnyájan képviselve leszünk, s a melyekben minden helyviszony, minden szükséges változás kiíejezést, — minden alapos és jogos kívánság 0 Felsége legfelsőbb véduralma alatt kielégíttetést találand. — Addig azonban tartsuk fön egységesen a régi szer kezetet, melynek három századéves falait nem a mi hanyagságunk, haném az újabb idő viszontagságai csorbították ki, de mely szerkezetünk csorbáit a f. hó 15-ei legfelsőbb kézirat után könnyű szerrel kiegészíthetjük, kiegészitni legelső kötelességünk. S ezért — miután hiányzó hivatalnokaink megválasztásának, — a meglevő, de hivatali működésűkben megakasztott szervek újra föléledésének — a legfelsőbb kézirat után többé semmi nem áll útjában: ezennel bizodalmasan fölhivatnak egyházunk mind a négy régi superintendentiájának főhivatalnokai, a hol vannak, kerületi felügyelői és superintendensei, kik báró Haynau cs. kir. táborszernagy és Magyarországon volt kormányzónak 1850. február 10-én kelt rendelete által ideiglenesen munkásságon kivül helyeztettek, — hogy ebbeli hivatalaikat haladéktalanúl elfoglalván, ép azon evangyélmi szeretettel teljes hangon, mely a sokszor tisztelt fejedelmi kéziratot — mely e jelen szózatunkat átlengi, — minden kebelbeli esperességeket határidő kitűzése mellett, hiányzó esperesek s esperesi felügyelők megválasztására, s úgy az errőlijelentésnek, mint a netalán hiányzó superintendens vagy kerületi felegyelőre adandó szavazatok beküldésére felszólítson (ott, hol sem superintendens sem felügyelő nem létez, a legidősb esperességi felügyelő vagy esperes lévén mind erre hivatva) s az eredményt az alulirt középponti bizottmánynyal tudatni siessen. A legfelsőbb septemberi nyiltparancs szerint coordinált hitrokonokat, egyházközségeket, esperességeket és superintendentiákat pedig végezetül még egyszer tiszta szívből felszólítjuk, — hogy a — mint a legfelsőbb kézirat a szarvasi új kerületre nézve egyenesen és közvetlenül megenged, és az újverbászi és pozsonyi kerület egyházainak sem tilalmaz, sőt a fejedelemnek valamenynyünkre egyaránt kiterjedő igazságánál és a béke helyreállítását az egész ország- és egyházban egyformán célzó, — minden egyesünknek lelkiismereti aggodalmait egyaránt kimélő legmagasb szándékánál fogva — Bács-és Pozsonyban az ágostai hitüeknél megtiltani nem is akarhatott , miután ugyanazt Szarvas vidékén s a helvét hitvallású rokonoknak országszerte megengedni kegyeskedett, — ne tartózkadjanak az oda nyújtott jobbot szeretettel elfogadni; hanem bizonyítsák be visszabékülési szándékukat tettleg azáltal, hogy a jövő zsinat útján 0 Felsége hozzájárultával hozandó új kánonok létrejöveteléig egyházunk tiszteletreméltó szerkezelét, mely a századok tűzpróbáját eddig diadalmasan kiállta, — velünk együtt föntartják, — s midőn az 1848. esztendőig ő általuk is velüuk közösen választott kerületi főhivatalnokaink őket az esperességi hiányzó szervek kiegészítésére, superintendens vagy kerületi felügyelő választására s kerűléti gyűlés tartására felhivandják, — ezen felhívást készséggel követik. Adja a mindenható Isten, ki egyházunkat annyi viharok között mindeddig kegyelmesen megvédelmezte, hogy ezen testvéri őszinte kebelből származott felszólításunk hitünk kedves sorsosaiban atyafiságos elfogadásra találjon, — s mielőbb elérkezhessék azon idő, a midőn ezen középponti bizottmány az egyetemes gyűlés kezeibe tehesse le azon megbízást, — melyet hitünk sorsosainak bizodalma a nehéz időben reája ruházott. A fentebbi fölhívással egy ideüleg föl is szólítattak — az esperességek — hogy a központi bizottmánynak május 7-ki határozatához képest — a kebelükben reorganisált — egyházak névsorát időről időre beküldeni el ne mulasszák. Kelt Pesten május 21-én 1860. Az ágost. hitvall. középponti bizottmány nevében B. Prónay Gábor, Esztergáig Mihály.