Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-04-27 / 17. szám

vágyott, a volt, hogy a vallásba a tudomány által világosságot, az életbe igaz bölcseséget vihessen be, és vége vettessék amaz álbölcseségnek, mely scholasticismus neve alatt századokig visszatartóztatta az európai emberiség szellemi haladását. Hogy Melanchthon ebbeli érdemeit kellőn méltányolhassuk, meg kellene ismerkednünk ama száraz, lelketlen badarságokkal, amaz értetlen szók feletti veszekedésekkel, melyek akkoriban a tudományt s különösen a theologiát képezék; bele kellene magunkat Melanchthon helyzetébe egészen gondolnunk, ki bár benső hajlama szerint szelíd, békét, csendet szerető ember: kész volt az eszmeért, melynek élt, hajlamait áldozatul hozni, és belevegyült a harcba, mely egy világot vala felforgatandó. — Növendéke a classikus ó kornak, mennyire szeretett volna versenyt futni az Erasmusokkal, Reuchlinokkal, kik a régiek nyomdokin hitték felszülhetni a nemzedéket; — és mégis alig volt egyegy zaklatott napi kérdés, melylyel Melanchthon több mint 42 éves akadémiai pályáján nem foglalkozott, annak kiderítésén ne dolgozott volna. Természettől épen nem bátor, ki tette ki magát a reformatió elveiért annyit, mint ő ? Ki szenvedett a vizsgálati szabadságért annyit, mint ő? Minden engedékenysége, minden szelídsége mellett ki mert jobban, mint ő kikelni a tévelygések ellen, és kimondani meggyőződését, még legjobb barátja, Luther ellen is? De a dicső reformátiói első mozgalomra nyomban következett meddő egyházi vitatkozások korszaka, a Jánosi lelkületü reformátor szellemét felfogni, méltányolni nem tudta. A pártszellem nem érte be azzal, hogy életét keserítette meg a dicső férfiúnak, a történelmet is meghamisította, hogy a Melanchthon által felköltött jótékony szellem hatását elnyomja. Bevett történelmi közvélemény szerint a német protestántismus, valamint Luthernek köszöni első keletkezését, úgy a tiszta tudomány is kizárólag Luther birtokában volt, és a formula concordiae-ben találta leghűbb kifejezését. Melanchthon ellenben bár a főtárgyakban Lutherrel egyet értett, attól eltérő nézeteket is táplált, ezeket a nagy mester életében eltitkolta, s csak annak halála után lépett elő leplezetlenül igazi véleményével, mely valóság szerint közelebb jár Kálvin, mint Luther felfogásához. Hogy mennyiben közelítették meg Melanchthon nézetei a Kálvin értelmét, arról később tüzetesebben szólandunk j de mindenesetre képtelenségnek kell nyilvánítanunk, hogy a tisztalelkü, istenes férfi a legszentebb dolgokkal hamis játékot űzött, és vallásos meggyőződését emberi tekintetnek alája rendelte volna; valamint nagy elfogultság'azt állítani, hogy az évtizedekig tartott vitákon megszürődött tan-alak, mely a formula concordiae-ben találtatik, Luther értelmét adja tisztán. A valóság az, hogy Luther úgy, mint Melanchthon buzgón törekedtek az igazság után ; de valamint maguknak csalhatatlanságot soha nem tulajdonítottak, úgy nézeteiket a szerint, a mint az isteni tudományokbafmind mélyebben behatottak, gyakran módosították, nem is álmodván azt, hogy egy megkövült symbolismus valaha bűnt csináljon abból, mi a protestántismus legbecsesb ajándéka. Azonban az emberek a vallás terén mindég kész befejezett igazságokat keresnek, s a reformatió bajnokitól követelik, hogy mint ex capite Minerva, befejezetten léptek legyen a cselekvés színterére. Mily fonák bálványozás csak föl is tenni, hogy a folyvást tanulmányozó, folyvást haladó Luther, 28 évi nyilvános működése után szellemileg ugyanazon ponton állott legyen, melyen őt a zárdából léptekor látjuk! És mennyivel képtelenebb,hogy az örök igazságtudományosnyomozásában hosszú életet töltött Melanchthon fáradozásai jutalmául egyetlenegy uj, pályája kezdetén nem ismert eredményt ne nyert volna ? Hisz épen ebben különbözik a protestántismus a keresztyénség római felfogásától, hogy míg ez magát kész, befejezett igazság birtokosa és sáfárjának mondj a, amaz a római egyház ezen igényét nem-jogosnak állílja, és a vizsgálódás véghetetlen pályáját az egyén előtt megnyitja. A helyett tehát, hogy a betűhez ragaszkodó vakbuzgóság fölebb említett vádjait tovább cáfolgassuk, tartsunk inkább Melanchthon theologiai működése felett rövid szemlét, és idézzük fel emlékezetünkben ama korszakot képzett számos munkáinak legfőbbjeit, melyek mind a, mellett, hogy ünnepélyünk hőse számára hírnévén kivül töviseknél egyebet nem szereztek, a protestáns keresztyén tudomány mindannyi alapköveivé lettek.