Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-03-16 / 11. szám
példa vezesen bennünket a falusi egyházainkban létező, vagy jobbára még ezután létesülendő, mert csakugyan nélkülözhetlen, vasárnapi iskolák ügyének komoly át gondolására. Az tény, hogy több kis egyházainkban itt a vidéken — tán egykorulag a szószékről lenémult bibliamagyarázásokkal , kiévültek a katechetikai tanítások is. A viszont beállításnak ujabb időkben itt-ott nem sikerült több rendbeli próbái mutatják, hogy szilárd akaraterő, jézusi szeretetnek csodatevő hatalma, és erkölcsi túlsúlyra épült tekintély kivántatik a lelkipásztor részéről, míg az elszokás által némileg el is vadult ifjúságot visszaterelje a régi jó ösvényre. Nyerve lőn már az, p. o. itt nálunk, hogy a templomi tanításokra, több kevesebb érdekeltséggel, kisebb-nagyobb számmal benmaradíunk még a mult nyár utolján. — Hanem ekkorra már közel, hogy lejár a kedvező évszak j rövid napok, liüs levegő miatt oda kell hagynunk a templomot. Mintha épen előmondatnék, oly természetesen folyt az előzményekből, hogy legszebb móddal rábírandó a férfinemü ifjúság, miszerint jövőre is vasárnaponként szíveskednének betérni az iskolaházhoz. Mind ezen közben lehetőleg figyelemgerjesztő érdekességekről kell vala gondoskodni. Ez így levén, egy hónapnál tovább látogattuk, mintegy szoktatóban, az iskolát, minden iskolából már ki-, de házasságra még nem lépett ifjú, és tudvágyból többen az idősek és családapák közül. Advent első vasárnapján meghirdetve lön a szószékből, hogy tüstént az isteni tisztelet végeztével az iskolaszobában ünnepélyesen fog megnyittatni — énekléssel és imádkozással — a vasárnapi iskola. — Nem tiszta égből alá lövellt sugár volt ez; már jóval korábban elnépszerüsített eszmének életrehozása, hasonlang az Ur szavaihoz: „Lázár, jöjj ki!" — És mi lett az eredmény? A hivek figyelmesekké lesznek, a történendőkre várakozva megállapodnak: ám az illető ifjúság körében nem találkozik, ki magára értené, vagy inkább: jól értve mindnyájan, csak egy sem birja még közülök amaz erkölcsi öntudatot, melylyel akaraterő párosul. Mindegyig haza oszolottak! Rögtönzött elöhivatás után voltunk annyian, hogy mégis elkerülve lőn a legsajnosabb megszégyenülés, mely tiszta, önzetlen jó akaratot valaha érhetett. — Ilyeténképen létesült a mi vasárnapi iskolánk, mely azóta nyert jogcímével előfizetést is tudott küldeni a „Lelki Kincstárira. Máshol máskép; de mindenképen csak létesülni kell hasonlónak. De most már mikép boldoguljunk tovább ? A szószékről akkoriban lelépő lelkipásztor-e egyedül, vagy a növendékeivel szintén csak akkor végzett iskolatanitó bánjanak el, összesen-e vagy elkülönítve, osztályonként vagy tán egyének szerint? Oly 25—30-ból álló szép ifjú sereggel, melyből 3—5 értelmes olvasónál több nem válik ki. A többi alig tudja kibetűzni a szót; attól annálfogva igen távol esik, hogy meg is értse, nemhogy épiiletességre felhasználni, elsajátítani képes volna a tartalmat. Kettő-három, néhol több is fog találkozni, kik olvasásra tanitandók. — És az Írásgyakorlatok, vagy egész irni-tanítás, a számtudományban legszükségesebb készség szerzése, úgyszinte a jelen pénzviszonyok ismertetése oly nép körében, mely a néhai váltópénzzel számítást birva ugy a mint, már a közelebb volt konvenciós értékről alig tud valamit, s az osztrák pénzláb-keletnél annyi szégyen és kárvallás éri, hogy meg nem sajnálni lehetetlen: mindezek, nemde?e téren legkövetelőbb korigényeink. Volna még elutasíthatlan szükségünk népszerű , természet- és gazdaságtudományi oktatásokra, — kiválólag Gönczy P. „Oktatás a gyümölcs és eperfatenyésztésben" című jeles müvének ily módon közhasznúvá tétele kiszámíthatlan jó eredményű lenne falusi köznépünknél, együtt Hoffman V. F. „Mezőgazdasági szemléleti oktatásival, mély utóbbi magyarra téve kiadatott a „Gazdasági Lapok" szerkesztősége által. Bécs, 1857. 4-drét 147 lap. Ara 50 kr. Mindketten nálunk eddigelé a Bibliához, mint az egyetlen és legfőbb szükségü dologhoz csatolt mellék tanulmányok szerepelnek. -- Még egy , a mit nem mulaszthatok el hathatósan ajánlani, mely által sajátlag Isten képére a Krisztusban ujjászülve leendő a mi népünk, melynélfogva aztán érdemlegesen ruházzuk reá az „értelmesség" gyönyörű tiszteletcímét, egyenesen a vasárnapi iskola utján legsikeresebben adományozható javadalom: „Kurze Seelenlehre, gegründet auf Schrift u. Erfahrug v. Christ. H. Zeller, Calv, Stuttgart. III te Aufl. 1857." — Ezen jó könyvnek test-, vér- és csontok ízéig ható átmagyarítása, és ez uton vasárnapi iskoláinkban leendő közhaszonvétele egy értékű nálunk a mindennapi kenyér-szükséglettel (Mellékesen szólva, egyszersmind azon szerencsés helyzetben vagyok, jelenthetem a t. közönség előtt, miszerint közelebb felhozott lélektani munka —- úgyszólva — csonka tollas állapotban ül szekrény fészkében nálam; a közfigyelem s buzgó részvétnek hozzájárultával azonnal szárnyra kelve, kirepíteni kész). — De hogy a fődolgot ne feledjük : Vasárnapi, — már az mindegy akár templomi, akár iskolai tanításainknál nem látszhatik ajánlatosnak, elég baj, ha szükséges, hogy a lelkipásztor túllépjen a sz. biblia-, az evangyéliom tankörén, s az egy olvasásgyakorlaton kivül egyebet alig egyeztethet alkalmasan katechetikai leckeadásaival. — Az iskolatanitó, egyszersmind énekvezér is levén, ismét legcélosabban szentelhetné buzgalmát, — ha ugyan eléggé képes és jóakaratú — arra, hogy harmóniás éneklést tanítson a vasárnapi iskolai ifjúságnak, még az irás-gyakorlatok és számtani oktatásban legfölebb segédkeznék papja mellett. — Légritkábbnak méltán gondolandó azon helyzet, mely a miénk, hogy egyetlen erő küzd annyi erőtlenséggel. Mit cselekedjünk immár, atyámfiai, férfiak ! ? Szívélyes bizodalommal fordulunk hozzátok, nemeslelkü jobbjai, dísze és dicsekedése hazánknak és felekezetünknek, uri rendű képviselői a prot. értelmiségnek, áldott emlékű kegyurak utódai, munkakedvvel s ily téren hivatással biró jeles ifjú testvéreink az Úrban, — kivált a még sok részben szabadságolt nőtlen állapotúak!