Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-16 / 11. szám

példa vezesen bennünket a falusi egyházainkban létező, vagy jobbára még ezután létesülendő, mert csakugyan nélkülözhetlen, vasárnapi iskolák ügyének komoly át gondolására. Az tény, hogy több kis egyházainkban itt a vidé­ken — tán egykorulag a szószékről lenémult biblia­magyarázásokkal , kiévültek a katechetikai tanítások is. A viszont beállításnak ujabb időkben itt-ott nem sikerült több rendbeli próbái mutatják, hogy szilárd akaraterő, jézusi szeretetnek csodatevő hatalma, és er­kölcsi túlsúlyra épült tekintély kivántatik a lelkipásztor részéről, míg az elszokás által némileg el is vadult ifjúságot visszaterelje a régi jó ösvényre. Nyerve lőn már az, p. o. itt nálunk, hogy a templomi tanításokra, több kevesebb érdekeltséggel, kisebb-nagyobb szám­mal benmaradíunk még a mult nyár utolján. — Hanem ekkorra már közel, hogy lejár a kedvező évszak j rövid napok, liüs levegő miatt oda kell hagynunk a templo­mot. Mintha épen előmondatnék, oly természetesen folyt az előzményekből, hogy legszebb móddal rábírandó a férfinemü ifjúság, miszerint jövőre is vasárnaponként szíveskednének betérni az iskolaházhoz. Mind ezen köz­ben lehetőleg figyelemgerjesztő érdekességekről kell vala gondoskodni. Ez így levén, egy hónapnál tovább látogattuk, mintegy szoktatóban, az iskolát, minden iskolából már ki-, de házasságra még nem lépett ifjú, és tudvágyból többen az idősek és családapák közül. Advent első vasárnapján meghirdetve lön a szószékből, hogy tüstént az isteni tisztelet végeztével az iskola­szobában ünnepélyesen fog megnyittatni — énekléssel és imádkozással — a vasárnapi iskola. — Nem tiszta égből alá lövellt sugár volt ez; már jóval korábban elnépszerüsített eszmének életrehozása, hasonlang az Ur szavaihoz: „Lázár, jöjj ki!" — És mi lett az ered­mény? A hivek figyelmesekké lesznek, a történendőkre várakozva megállapodnak: ám az illető ifjúság körében nem találkozik, ki magára értené, vagy inkább: jól értve mindnyájan, csak egy sem birja még közülök amaz erkölcsi öntudatot, melylyel akaraterő párosul. Mindegyig haza oszolottak! Rögtönzött elöhivatás után voltunk annyian, hogy mégis elkerülve lőn a legsajno­sabb megszégyenülés, mely tiszta, önzetlen jó akaratot valaha érhetett. — Ilyeténképen létesült a mi vasár­napi iskolánk, mely azóta nyert jogcímével előfizetést is tudott küldeni a „Lelki Kincstárira. Máshol máskép; de mindenképen csak létesülni kell hasonlónak. De most már mikép boldoguljunk tovább ? A szószékről akkoriban lelépő lelkipásztor-e egye­dül, vagy a növendékeivel szintén csak akkor végzett iskolatanitó bánjanak el, összesen-e vagy elkülönítve, osztályonként vagy tán egyének szerint? Oly 25—30-ból álló szép ifjú sereggel, melyből 3—5 értelmes olvasónál több nem válik ki. A többi alig tudja kibetűzni a szót; attól annálfogva igen távol esik, hogy meg is értse, nemhogy épiiletességre felhasználni, elsajátítani képes volna a tartalmat. Kettő-három, néhol több is fog talál­kozni, kik olvasásra tanitandók. — És az Írásgyakorla­tok, vagy egész irni-tanítás, a számtudományban leg­szükségesebb készség szerzése, úgyszinte a jelen pénz­viszonyok ismertetése oly nép körében, mely a néhai váltópénzzel számítást birva ugy a mint, már a közelebb volt konvenciós értékről alig tud valamit, s az osztrák pénzláb-keletnél annyi szégyen és kárvallás éri, hogy meg nem sajnálni lehetetlen: mindezek, nemde?e té­ren legkövetelőbb korigényeink. Volna még elutasít­hatlan szükségünk népszerű , természet- és gazdaság­tudományi oktatásokra, — kiválólag Gönczy P. „Okta­tás a gyümölcs és eperfatenyésztésben" című jeles müvének ily módon közhasznúvá tétele kiszámíthatlan jó eredményű lenne falusi köznépünknél, együtt Hoffman V. F. „Mezőgazdasági szemléleti oktatásival, mély utóbbi magyarra téve kiadatott a „Gazdasági Lapok" szerkesztősége által. Bécs, 1857. 4-drét 147 lap. Ara 50 kr. Mindketten nálunk eddigelé a Bibliához, mint az egyetlen és legfőbb szükségü dologhoz csatolt mellék tanulmányok szerepelnek. -- Még egy , a mit nem mulaszthatok el hathatósan ajánlani, mely által sajátlag Isten képére a Krisztusban ujjászülve leendő a mi né­pünk, melynélfogva aztán érdemlegesen ruházzuk reá az „értelmesség" gyönyörű tiszteletcímét, egyenesen a vasárnapi iskola utján legsikeresebben adományozható javadalom: „Kurze Seelenlehre, gegründet auf Schrift u. Erfahrug v. Christ. H. Zeller, Calv, Stuttgart. III te Aufl. 1857." — Ezen jó könyvnek test-, vér- és csontok ízéig ható átmagyarítása, és ez uton vasárnapi isko­láinkban leendő közhaszonvétele egy értékű nálunk a mindennapi kenyér-szükséglettel (Mellékesen szólva, egyszersmind azon szerencsés helyzetben vagyok, je­lenthetem a t. közönség előtt, miszerint közelebb felho­zott lélektani munka —- úgyszólva — csonka tollas ál­lapotban ül szekrény fészkében nálam; a közfigyelem s buzgó részvétnek hozzájárultával azonnal szárnyra kelve, kirepíteni kész). — De hogy a fődolgot ne fe­ledjük : Vasárnapi, — már az mindegy akár templomi, akár iskolai tanításainknál nem látszhatik ajánlatosnak, elég baj, ha szükséges, hogy a lelkipásztor túllépjen a sz. biblia-, az evangyéliom tankörén, s az egy olvasás­gyakorlaton kivül egyebet alig egyeztethet alkalmasan katechetikai leckeadásaival. — Az iskolatanitó, egy­szersmind énekvezér is levén, ismét legcélosabban szentelhetné buzgalmát, — ha ugyan eléggé képes és jó­akaratú — arra, hogy harmóniás éneklést tanítson a vasárnapi iskolai ifjúságnak, még az irás-gyakorlatok és számtani oktatásban legfölebb segédkeznék papja mellett. — Légritkábbnak méltán gondolandó azon helyzet, mely a miénk, hogy egyetlen erő küzd annyi erőtlenséggel. Mit cselekedjünk immár, atyámfiai, férfiak ! ? Szívélyes bizodalommal fordulunk hozzátok, ne­meslelkü jobbjai, dísze és dicsekedése hazánknak és felekezetünknek, uri rendű képviselői a prot. értelmi­ségnek, áldott emlékű kegyurak utódai, munkakedvvel s ily téren hivatással biró jeles ifjú testvéreink az Úr­ban, — kivált a még sok részben szabadságolt nőtlen állapotúak!

Next

/
Thumbnails
Contents