Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-16 / 11. szám

E Passiós könyvet jelen alakjában összeszedte és beköttette boldogult atyám 1834-ben, az ezelőtti borítékán ezen felirás volt látható; „ Sum per Johannem Dobsza renovatus Anno Dni. 1643." Voltak ez egyháznak kétségkívül több régiségei is, de ezek az 1770-ben történt ttiz alkalmával elhamvadtak, így lett semmivé régi matriculája, legrégibb időktőli lelkészeinek névsoraival. Az 1681-dik évről azonban lelkészeinek nevei a fentemlített Passiés könyvben följegyezve voltak ily renddel: 1) Szemlaki 1681. — 2) Kulcsár Gergely 1698 ig. 3) Kulcsár János 1728-ig, itt meghalt. 4) Szőnyi András 1736-ig. 5) Sós Dániel 1738-ig, itt meghalt. 6) Komáromi József 1741-ig. 7) Debreczeni István 1745-ig. 8) Szőllősi András 1751-ig. 9) Ziger János 1765-ig. 10) Cserépi Gergely 1770-ig. 11) Tóth Ferenc 177í-ig. 12) ismét Cserépi Gergely 1774-ig, itt meghalt. 13) Csákvári 1779-ig. 14) Császári 1780 ig, itt meghalt. 15) Kasoki Kovács Ferenc 1799-ig, itt meghalt. 16) Erős József 1811-ig. 17) Somogyi Sándor 1815-ig. 18) Vincze Mihály 1820 ig, itt meghalt. 19) Nagy János 1825-ig. 20) Kovács István 1832-ig itt meghalt. 21) Barla Szabó István 1858 ig, itt meghalt. 22) Barla Szabó István — Isten kegyelméből mai napig — de már csak Nagy-Dobsza papja, Kis-Dobsza is, a kegyes rendi szerzet, mint uraság, nemes és felekezetességen felül álló áldozatkészsége által oly állapotba jött, hogy egy külön álló lelkészséget minden erőtetés nélkül is létrehozni képesült, s ezért a superintendentiához folyamodott, mit meg is nyert, első lelkésze Odor József, volt csurgói tanár. Többet is irnék ez egyház-történetéről, de részint, mert időszaki iratban többet közölni nem lehet, hacsak szaggatva uem, részint, mert ez élet oly rövid s annyi veszi igénybe, részint, mert egy elszigetelt falu s ennek igénytelen papja a régiség buvárlatába s annak kellő megismertetésére hívatlan, s többeHiát egyelőre nem közölhetek. Hozzátok szólok még, kikre az Ur két vagy három talentumokat is bízott, hogy vegyétek íel Sztárai fentebb általam röviden ismertetett könyvét, keressétek, és megialáljátok benne azt, a mit én még íel nem leltem. (Bárki Pesten Sztárai könyvét, mint egyházam tulajdonát olvasni és tanulmányozni akarja, a pesti református seminarium facultásának közbenjárására s illetőleg térítvéuyére egy vagy legfelebb két havi időre a dobszai ref. egyház elöljáróságától elvitetheti.) Nagy-Dobsza, febr. 23. 1860. Barla István nagy-dobszai ref. pap. ISKOLAÜGY. Vasárnapi-iskolák falusi egyházainkban „Elvész a nép, mely tudomány nélkül való!" tanítja megdönthetlen örök igazságul a Biblia (Hos. 4. 6.). Alkalmazzuk e tanítmányt a tulajdonképi földnépre, 8 kérdezzük: ha el fogna veszni csakugyan, mit nem hiszünk, s mitől Ó7jon Isten, — tudomány nélkül, tudatlanság miatt a nép; — hol találna még a nagy világon létezhetési alapot a közönséges földmivelő néposztályon felülemelkedett, kivált az ő magát attól megkülönböztetni, talán sokszor távolra is elkülönözni szerető, mívelt és magasabb rendű többi osztály? Mindnyájan ez utóbbiak — úgy hiszem, ép ez okból — nem szűnünk meg naponta imádkozni: „Népuevelés! jöjön el a te országod." — Es ha jönne, — mert ngyan közéig is; — ha tőlünk függne: mily —? többé vagy kevésbbé teljes arányban , később avagy korábban legyen-e az! „Ora, labora!" Sehol nem nyomatékosabb jelentőségű, mint épen itt. Magas önérzetre kelti mindnyájunk kebelét a mi népünk jóravalósága; ezen alapul evangy. egyházunk azon dicsekvése is, hogy kitünöleg értelmes közönséggel bir. Viszont, a mely üdvös intézkedések ujabb időkben életvidor lendületre hozzák népiskolai nevelésügyünket, bizonyára az Úrban örvendező jó reményekre jogosítanak bennünket. Ez a remény pedig az, mely meg nem szégyenít. — Csak egy lépéssel odább kisérjtik még tovalendületében az iskolai népnevelés ügyét. Hitbuzgó atyáink egyházi belrendtartásaik közé már századok elő't fölvevék azon jeles intézményt, mely a közelebb mult időkben oly hangzatossá lett, divat-eszméből általánossá születni kezd vala, a vasárnapi iskolázást. A sz. gyülekezetek helyiségén tartatni szokott katechetikai tanítások már a geleji kanonok L-dikében „De officio Catechizandi" megalapítvák, s minden hihetőséggel nem épen akkor és egészen újból, miután a címfelirat szerint is, az ilynemű intézkedések, mint régi korból származottaknak egybegyűjtése, korigényekhez alkalmazott tökélyesbítése volt az összeszerkesztés feladata. Korigények pedig tán soha nem voltak — ránk nézve és ily tekintetben — követelőbbek, mint jelenleg. Ezek kielégítése a városi, népesebb egyh. községekben már több év óta megalakult vasárnapi iskolák, különös figyelemmel, mint a dolog természete hozza magával, az iparos, kézműves osztály hivatása szükségeire; továbbá a Buda-Pesten Keletkezeit mesterlegény , vagy csak általában legényegylet, — és a belmissiónak épen szive alatt viselt édes magzata — az ev. árvaház ugyanott. -- Üdv reátok, a többé nem távol jövendőben dúsan virulandó, áldással gyümölcsözendő reménybimbók, az emberi kegyeletek, a ker. tan és erkölcsiség ápoldái! —• üdv reátok innét is mi tőlünk, hol most még egyenlőre csak a földréteget előkészítenünk, tenyészeröre segélnünk kell, hogy aztán behinthessük ugyanazon fajú magvaival a jónak. — Ilyen viszonyok közt lélekre ható kedves, nagy hír volt nem régiben hallanunk „az irlandi vasárnapi iskolai társaság fenállásának 50 éves örömünnepéről" (S. Pataki F. III. évi f. 389. 1.). — Nem áhitoznak-e hasonló örömre a mi sziveink ? Csak érdemesüljünk reá; bizony semmi sem zár el annak megnyerhetésétől. Ám a távolinak melléje állítandó itthoni egy élő