Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-09 / 10. szám

A gyülekezet föntartja magát évenkénti részaratás által. 1858-ban is szereztek aratással 500 pf'tot; 1859-ben is szinte annyit arattak5

, de a jövedelem eddig még nem tudatik, mivel a termékek még eladva nincsenek. A lelkészt illető haszon földbirtok az 1846—47-ki úrbéri végleges rendezés által a főbirtokos urasság által kicseréltetvén, nemesi ősi természetét elvesztette; és a volt jobbágyok földei között szinte 4 helyen adatott ki, fél teleknyi mennyiségben, de egész telek utáni legeltetési járaudóssággal. 1859-ben pedig a faizás érdeméből szabad egyesség után, szinte egy egész telek utáni erdőrészlet, 3 hold kiadatott. Dicséretes jó tulajdonsága a hatvani lakosságnak az, hogy szereti látogatni — mennyire lehet — az úr házát, kevés polgárlak van, hol biblia nem volna, s irást olvasást többnyire tudnak ; végre a sz. egyházban páratlan szabályszerű jó énekesek. Engedje is a jó isten, hogy a honnak e régen keletkezett ref. gyülekezete az időbeli indifferentismussal alább sohase szálljon, hanem mind anyagilag, mind szellemileg a jóban, mind végiglen őröködjék !! Január 24. 1860. Bélavári István, ref. lelkész. A magyar-kakucsi 185 lélekből álló helv. hitvallású egyház Dél-Biharmegyében, Élesnek dél-, K.N. Révnek észak felöl — a sebes Körös völgyében — egy mértföldnyire, körítve sok román falvaktól, testvéreitől elszigetelten, a kevés szám s szegénység miatt, annyira szánandó nyomorult helyzetben volt és van, hogy belső hivatalnokai vagy nem voltak, vagy ha találtattak oly szerencsétlenek, kiket a sors viszontagságai ide vonulni kényszerítettek, a legnagyobb Ínségben tengették itt nyomorult életöket; mert nem elég az, hogy fizetésök felette csekély, — a lelkészé mintegy 17 köböl rozs és 7 forint a. é., az iskolatanitóé öt köböl rozs és 3 forint a. é.; szántóföldjeiket nem említve, mert reá fordított költségeiket sem térítik meg, hanem lakóhajlékaik is régóta annyira elavult roszak, hogy a lég változásai s viszontagságai ellen őket épen nem védelmezhetik , ezért gyakran megtörtént, hogy a gyengébb testalkatúak — mint alólirt lelkész, csak két havi házas neje — rövid idői itt lakás után oda költöztek, „hol nem szenvednek többé." E nyomorult helyzeten a nagytiszteletti visitáció többszöri sürgetésére az elöljáróság valahára segíteni akarván , lelkészlakot építeni határozott; minthogy azonban e cél elérésére teljességgel elégtelen: folyamodott ezen nt. bihari egyházmegye általa főtiszt, superintendentiához segedelmezés végetti kihirdetése megrendeléséért , mit több egyházakkal egy vasárnapon kihirdettetni méltóztatott is megrendelni ; mi fog részünkre kegyes hitfeleink sokfelől igénybe vett jóltevői buzgalmukból hárulni? ezután leendünk szerencsések tapasztalni; folyamodott továbbá gróf Zichy Domokos ö méltóságához a szükséges épületfák ajándékozásáért s ö méltósága nem tekintve felekezetiségre, s ezen népnek iránta érdemetlen voltára, kegyesen megajánlani méltóztatott. Mely kegyes jótéteménye által lekötelezettek , midőn buzgó imánkban esedezünk köz mennyei jó Atyánknak, hogy ő méltóságát e haza javára sok időig megtartsa, s lelki, testi áldásaival halmozni meg ne szűnjék, egyszersmind hálánkat s alázatos köszönetünket az egész haza színe előtt nyilvánítani kötelességünknek ismerjük. A m.-kakucsi helv. hitv. egyház elöljárói, s azok nevében Szabó József lelkész. — Barabás István gondnok. Debrecenből irják a „Wanderer"nek s a „Wanderer"böl átveszi a „P. Lloyd," hogy Vay Miklós b. szombaton délben oda érkezett s a ref. egyház tanácsa ünnepélyesen fogadta; a lakosság pedig vasárnap este fáklyásmenetet rendezett, mely a városon keresztül a báró lakához vonulván, ott hymnust éneklének s az ünnepeltet felköszönték. A báró kissé roszul levén, személyesen nem jelenhetett meg tisztelői előtt s főtisztelendő Balogh Péter úr által fejezteté ki e miatti sajnálatát. Balogh úr födetlen fővel megható beszédet monda, szavait éljenzések és karénekek követék s azzal vége lett az ünnepélynek. Debrecenből irják, hogy február 20-kán a ref. főiskola időrongálta fedele javítására a casinó díszes teremében táncvigalom rendeztetett, mely a jótékony célra 385 forintot jövedelmezett. Jelen voltak főtiszt, helyettes superintendens Balogh Péter ur, a tanári-karból többen, a megyei törvényszék számos tagja, a római katb. papság egyrésze, több katouatiszt s más világiak, mi debrecen lakóinak békés egyetértését elég híven jellemzi. P. G. E<S®3 — KÜLFÖLD. Skótországból. Az egyház lelki bíráskodása feletti kérdést sohasem vitatták oly nagy hévvel, mint épen jelenleg. Okot szolgáltatott ezen élénk vitatkozásra az úgynevezett „Cardross" eset. A dolog menete röviden ez : A Glasgowhoz nem messze eső cardrossi szabad egyház lelkészét (M' Miilant) a presbyterium *) 1858-ben erkölcstelen magaviseletéért bűnösnek nyilatkoztatta. A lelkész a presbyterium határozatát a zsinathoz fellebbezte. A zsinat glasgowi gyűlésében nagy többséggel megsemmisítette a presbyterium határozatát, mire a presbyterium ezt az ügyet fellebezés utján az 1859. Edinburgban összeült közgyűlés elé vitte. Ez a gyűlés az egész ügyet új vizsgálat alá bocsátotta, melynek eredménye az lett, hogy M' Millan a neki bűnül felrótt kihágásokban bűnösnek nyilváníttatott s ennek következtében hivatalából kitétetett. Az elitélt lelkész megkísértette a skótországi legfőbb polgári törvényszéktől nyerni egy oly végzést, miáltal a közgyűlés letevő határozatának végrehajtását meg lehetne akadályozni. E kísérlet nem sikerült, mert lord Benholme a fötörvényszék egyik birája a kérelmet visszautasította. Azon *) A bkot egyházban presbyterium az, mi nálunk esperesség. Szerk.