Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-09 / 10. szám

hirre, hogy M' Millao ilyen lépésre vetemedett, másodszor is a szabad egyház közgyűlése elé idéztetett s azon kérdés intéztetett hozzá, hogy váljon azon polgári törvényszékbezi fellebbezést saját indításából tette-e. Miután igen-nel felelt, a szabad egyházban létező egyik törvény alapján az egyházi szolgálatból örökre kizáratott. M' Millan egyszerre két panasz-levelet nyújtott be a közgyűlés ellen a főtörvényszékhez és pedig fellebbezte az alsó háztól, mely azokat újra visszautasította, a törvényszék felső osztályához, a felső házhoz. Az első folyamodás egyenesen s általábau a közgyűlés ellen volt irányozva s nemcsak az azáltal hozott letevési határozat megsemmisítését célozta , hanem 500 font kárpótlási summa megtérítését is követelte. A második a közgyűlés elnöke (D. Gunningbam), a letétel indítványozója s keresztül vivője, ellen volt irányozva különösen, s indítványozta 3000 font kárpótlási összeg letételét, mivel illető személyeket az ö letételénél roszakarat vezérelte. Midőn említett törvényszék ezen osztálya e panaszokat felvette s tárgyalás alá bocsátotta, kijelentette a szabad egyház 1. Hogy ezen panaszok, mivel a pusztán lelki dolgokbani egyházi Ítéleteket egy ismételt vizsgálat alá vetni próbálták, egyszerűen elutasittattak és 2. hogy illető Ítélet kimondásakor a közgyűlés tökéletes egyetértésben s az egyházi törvények szellemében járt el, hogyha még nem az eset adta volna is magát elő, M' Millannak nincs joga polgári törvényszékhez fellebbezni, mivel ez ellenmondásban áll a szibad egyház törvényeivel, s alkotmányával. Ezen nyilatkozatának alapos támogatására több oklevél közt azon esküt is a főtörvényszék elé terjesztette a szabad egyház, melyet M' Millan lelkészi hivatalba léptekor tett le. Ellenben vonakodott a közgyűlés a M' Millan ellen hozott Ítéletet a főtörvényszék vizsgálata alá bocsátani. Múlt évi december 23-dikán azt határozta a főtörvényszék, hogy a szabad egyház mindenesetre köteles, mind a két ítéletet ö eléterjeszteni s Ítélete alá bocsátani. És a feltörvényszéknek ezen Ítélete az, mely egész Skótországot oly nagy izgatottságba hozta. A szabad egyházra nézve abból származható veszély oly ^agynak tetszik, hogy a közgyűlés bizottmánya az elnök által azonnal összehívatta a gyűlést. Ezen gyűlés, melyre az utólsó közgyűlés tagjai közül is számosan jelentek meg, jan. 18-dikán tartatott Edinburgban. Fontos tanácskozás után abban egyezett meg a közgyűlés bizottmánya a „Cardross" ügyet illetőleg, hogy említett ítéleteket a főtörvényszék elé terjeszti ugyan, de a mellett világosan kijelenti, hogy a szabad egyház ezáltal semminemű jogot sem ad a polgári törvényszéknek, hogy oly ítéleteket, melyeket tisztán lelki fegyelmi ügyekben hozott, saját helybenhagyása vagy megsemmisítése alá vesse. Nagy szorongással várják most a főtörvényszéknek ez ügyben való további eljárását. Már csupán azon tény, hogy az M. Millan fellebbezését elfogadta, nagy nyugtalanságra szolgáltatott alkalmat. Ugy találják, mintha azon nézet volna ezen eljárásban kifejezve, hogy Skótország szabad egyházát a polgári törvényhatóság főfelügyelete alá akarják vetni. E mellett szól leginkább lord Deas beszéde, ki azon állítást fejezte ki, hogy az állam az illető egyházi bíráskodást ráruházta ugyan Skótország állam egyházára (established Church), de a szabad egyház , midőn az államegyháztól elszakadt, ezáltal ezen bíráskodás gyakorlatának jogát is elvesztette. A szabad egyház csalódásban van azért, ha az egyházi bíráskodást tisztán lelki fegyelmi ügyekben a polgári hatóság kizárásával magáuak akarja igényleni. Ezen állítás, melyet említett osztály másik három lordja is magáévá tett, minden skót egyházban, kivéve az államegyházat, könnyen megfogbatólag nagy ingerültséget okoz, sőt a szabad egyház több egyházi és világi tagja által egyszerűen elvettetik. Meg vagyok győződve, hogybacsak megkísértenék is ezen nézetet érvényre juttatni, ez nyilvános mozgalmat idézne elő, melyhez hasonló erejűt s terjelmüt a skótországi hajdani ilynemű események nem mutathatnak fel. Kristusznak saját egyháza fölötti kizárólagos uralma volt azon elv, melyért Skótország convenanterei annyit és oly nagy kitartással küzdöttek. Vonakodtak — és pedig készek voltak ezért életüket is feláldozni — az állam tekintélyét pusztán egyházi ügyekben elismerni. Ok semminemű világi hatóságnak sem engedtek valami jogot, hogy az egyház belső rendét illető ügyekbe beavatkozhassék. Ezen elv jelentöségérőli meggyőződés volt az, mely az ismert tíz éves összeütközésre vezetett, s a szabad egyháznak az állam-egybáztóli elszakadását megelőzte. Még most is érzi Skótországban minden ember, hogy mennyire szükséges ez elv az egyház felvirágzására nézve. Es épen ezért nyilatkozik mindenfelé a legnagyobb aggodalom, mihelyt a polgári hatalom részéről azon nézet nyilatkozik, hogy ezen elvet megakarja sérteni. N. E. K. —• — rün MM A • Kérelem tisztelt levelezőinkhez. Több felőlről érkeznek hozzánk bérmentetlen levelek, melyekért természetesen a vitelbéren kivül még büntetést is kell fizetnünk. Ez hagyján volna még, de sok ily levél tökéletesen használliatlan tartalmú. Felkérünk azért mindenkit, hogy csak bérmentett levelet intézzen hozzánk, mert ellenkező esetben nem fogadjak el s visszautasítjuk. Szerk. Gyászhír. Kisasszond, febr. 27. 1860. A belső-somogyi nt. egyházmegyének köztiszteletben állott felejthetlen segédgoudnokát ngs. Nádasdi Sárkösy Albert urat f. é. február 20 ik nfipjási a halál angyala az élők közül