Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-01-12 / 2. szám

tclességüknek találták, minden ily vétkes felhívások részesei, és a törvények megengedhetösége folytán, mindenek előtt azok főindítói ellenében fenyítő perbefogást indítani, az összes részesek ellenébeni vizsgálatot mindazonáltal eddig szabad lábon megkezdeni. „Hallomás szerint a kassai országos törvényszék által már ezelőtt a vád alá vétel iránti végzés, mely szerint a bűnösök némelyike ellen f. hó 28-ig végtárgyalás határoztatott, kizárólag a feltüntetett tényálláson alapul. „E szerint tehát a vádlottak vallási meggyőződése semmi tekintben sem fog a büntető eljárás körébe vonatni, sem pedig világi törvényszékek Ítélete alá bocsáttatni. „Nem tartozik hozzánk a törvény menetét bár mi módon is megelőzni, és pedig annál kevésbé, minthogy az ausztriai császárságban létező törvényszékek ősidők óta tapasztalt kötelességérzetétől és lelkiismeretességétől biztosan lehet várni, hogy azok komoly hivatásukat ez alkalommal is, menten minden más oldalróli, bár miként származható befolyásoktól, és függetlenül minden politikai, nemzeti, hitvallási, vagy más mellékes tekintetektől , csupán a törvény megszeghetlen rendelete szerint fogják gyakorolni." A kassai per végtárgyalása. A kézsmárki gyűlés vezetőinek perbefogatását tudják olvasóink, úgy hiszszük, feszült figyelemmel várják annak befejezését is. Hogy ezen kívánságuknak eleget tegyünk, közöljük a végtárgyalást a „Pester Lloyd" után. „X. y. Kassa, jan. 3. Az ezen perre alkalmat szolgáltató előzmény sokféleképen megvítattatott ugyan: de mielőtt annak további folyamát elmondanám, összefüggés kedveért néhány szóval elmondom ez előzményt is. Az ágostai hitvallásuaknak september utolsó napjain Kézsmárkon tartott egyházkerületi gyűlésén szóba jött a protestánsok ügyeit rendező sept. 1-sői nyiltparancs, s arra vonatkozó ministeri rendelet. Okot szolgáltatott ez, Zsedényi udvari tanácsos úrnak egy beszédre, mely a közgyűlésnek két határozatát vonta maga után, s melyek a per tárgyát képezik. Jelesül a tiszai egyházkerület evangélikus gyülekezetei felhívattak, hogy az ezalatt kihirdetett császári nyiltparancs dacára is további utasításig a régi egyházalkotmányhoz tartsák magokat, az egyházi elöljáróságok pedig oda utasíttattak, hogy előlegesen a hatóságoktól említett nyiltparancs alapján hozzájok bocsátott rendelvényeket pusztán csak tudomásul vegyék. Az egyházkerület másik végzése azt határozta, hogy a közgyűlés végzése számos nyomtatott példányban terjesztessék szét. A jegyzökönyvet bélai pap, Mádai úr tette fel, a pataki ref. kollégium tanára Pálkövi úr vállalta el a jegyzőkönyv kinyomatását s szétküldözését. Midőn a jegyzőkönyv csakugyan szétterjesztetett s e közben több helyen azon nézet nyilvánult, hogy a kézsmárki gyűlés példáját kell követni, kénytelenült a kormány említett határozatok részvevői s kivivői ellen vizsgálatot rendelni s azokat közcsend háborítás miatt felelősségre vonni. A kassai államügyészség vezette a vizsgálati eljárást s utoljára azon nézetre jutott, hogy itt csakugyan említett bűn tényállása forog fen, s e szerint bűnös mindaz, kit ezen liatározatokbani részvételnél s azoknak kivitelénél bebizonyíthatólag rosz cél vezérelt. Először csak három résztvevő: jelesül Zsedényi Ede udvari tanácsos, Mádai és Pálkövi urak helyeztettek vád alá. A három vádolt ellen 1859 utolsó négy napján tartatott a végtárgyalás s 31-dikén tíz órakor hirdettetett az Ítélet. Következő soraiban igyekezni fogok ezen minden oldalról nagy figyelemmel kisért végtárgyalás főbb vonásait előadni. Az államügyészség a vád alapjául azt emelte ki különösen, hogy említett kettős határozat a császári törvény elleni engedetlenségrei felhívást célozta, s ez azon célból hozatott — a mi vádlottakat illeti — hogy az által a kormányt zavarba hozzák, s e szerint határozott rosz szándékkal jártak el. Ezalatt hivatkozott Zsedényi udvari tanácsos úr néhány szóbeli nyilatkozatára, melyet említett egyházkerületi gyűlés előestéjén népes tanácskozmány előtt nyilvánított s levelekre, melyeket gyűlés előtt és után írt, s melyekben azon véleményét fejezte ki, hogy a sept. 1-sői törvényt a protestánsoknak vissza kell útasítani s annak keresztülvitelét meghiúsítani. A másik két vádlottra is leveleket mutatott fel, melyekből azoknak bűnös volta bebizonyul. — Eredetileg Zsedényi udvari tanácsos urat tekintette az egész bűn okozójául, a végtárgyalás folyama alatt azonban elállott ezen vádlástól, mivel kiviláglott, hogy azon kitűnő szerep, melyet Zsedényi úr említett gyűlésen játszott, egy azon gyűlésen tartott beszédre szorítkozik, mely magában véve nem büntetésreméltó, miután a későbbi határozatokrai felhívást nem foglalja magában, csupán a császári nyiltparancs elleni felterjesztvényekre hívta fel a gyűlést. Vádlottak a törvényszék korlátai előtti megjelenésük alkalmával, annyival inkább magukra vonták a közfigyelmet, mivel jellemző magatartása által mindegyik egyéniség megkülönböztette magát a többitől s az általuk választott védelmi rendszer sok érdekes adatot nyújtott Zsedényi udvari tanácsos úr hosszasan előadta érdemeit, melyeket 1848—49-ben a törvényes kormány irányában szerzett s azon méltatlanságokat, melyeket a miatt szenvedett: tagadta ezután a roszakaratót s kétségbe vonta, hogy világi törvényszék illetékes volna büntető Ítéletet hozni oly határozatok miatt, melyek egyházi téren jöttek létre, s csupán oda céloztak, hogy Magyarország fenyegetett prot. egyházától egy nagy hátrányt eltávolítsanak. Világosan és ovatosan beszélt, de észrevehető volt rajta az elfogultság annak tudatában, hogy törvényszék előtt áll. Sok általa felhozott tanúsítja, hogy a pillanat zavarában elfelejtett oly dolgokat is, melyeket nyugodt kedélylyel bizonyosan tudott, így tiltakozot példáúl az általa írt magánlevelek felmutatása, mint olyas valami ellen, mely törvéuy szerint nem megengedhető, holott a büntető perrendtartás meg-