Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-01-12 / 2. szám

engedi, sőt kötelességül rójja fel a vizsgálódó bírónak hogy iiyes segédeszközökről gondoskodjék. Legnagyobb ékesszólást fejtett ki Mádai lelkész ár, ki papi díszruhájában jelent meg s ki, habár ez öltönyt fel nem vette volna is, a lelkészt nem tagadhatta volna meg. Ezen vádlott is tiltakozott az egyházi határozatoknak vád alá vétele ellen, melyeket ő a kézsmárki közgyűlés határozataiul kiváut volna tekinteni. Zsedényi udvari tanácsos úrral egyetértve igyekezett a törvényszéknek bebizonyítani, hogy azon nézet, mely őket, mint kérdéses határozat résztvevőit vezette, nemcsak nem gonosz, hanem inkább jó volt, a mennyiben a gyülekezeteknek, s egyházi elöljáróknak adott utasítások által a kormányt bonyodalmaktól kim élték meg, melyek bizonyosan bekövetkeztek volna, ha említett testületek utasítás hiányában a cs. nyiltparancsolat érvényébe tettleg belenyúlnak. E mellett papi buzgalommal szólott Mádai úr azon veszélyekről, melyek véleménye szerint a magyar protestántismust fenyegetnék , ha a sept. 1-sői nyiltparancs a ministeri rendelettel együtt változatlanúl életbeléptetnék. Különösen kiemelte azon §. véleménye szerint veszélyes voltát, melyben a kormány magának tulajdonítja azon jogot, hogy felsőbb tanintézetekben a tan- és olvasó-könyveket ő határozhatja meg. Egy hittani vitatkozásnak, mely a lelkész és államügyész úr közt fejlett ki, s mely számos türelmetlenség! példa felhordásává kezdett fajulni, a törvényszéki elnök intő közbeszólása vetett véget. Mádai lelkész úr továbbá azt is felhozta a maga védelmére, hogy ő, midőn a közgyűlés határozatait feljegyezte, s azoknak nyomatását eszközölte, csak hivatalát teljesítette, mivel mint helyettesített egyházgyülési jegyző a jegyzőkönyvet ezen hivatal erejénél fogva vitte s a gyűlés elnöke megbízásainak feltétlenül engedelmeskedett. Másik véd-ok, melyet maga s bajtársai védelmére felhozott, egy ország fejedelmi biztos jelenlétére való hivatkozás volt, ki az által, hogy a közgyűlést említett határozatok hozatalában akadályozatlanúl működni engedte, annak tetteit, eljárását szentesítette s minden törvényszéki üldözéstől biztosította. Pálkövi tanár úr igen keveset hozott fel a, maga védelmére, a minek oka abban kereshető, hogy ő, bár szabadságában állott volna magyarul szólhatni, mert magyarul értő törvényszék előtt állott, mégis németül beszélt, mit csak szükségből ért. Nagy súlyt fektetett arra, hogy a jegyzőkönyv nyomatását tettleg nem ö végezte, hanem csak a nyomdászt útasította. Miután a jogi kérdés tárgyalását mellőzte, ünnepélyesen védte magát a magyar protestánsok jogai és szabadalmai nem tudásának gyanúja ellen, melyek előtte, mint történetíró és magyar író előtt oly ismeretesek, hogy ő magát azoknak magyarázására mások felett hivatva érzi. Egyébiránt a jegyzőkönyv készítésében, mint a hegyalljai esperesség küldötte vett részt, s azáltal hivatalos beleegyezését nyilvánította. Az államügyész általán véve higgadtan szólott s méltányolt sok lágyító okot, melyek vádlottak javára látszottak hangzani. De a közcsend háborítás bűnének » vádját minden vádlott irányában fentartotta s büntetésül, melyet indítványba hozott, választotta az 1 és 5 év közti súlyos börtönt, Zsedényi udvari tanácsos úrra két, többi vádlottakra nézve másfél évet. Zsedényi udvari tanácsos úrra nézve súlyosító körülményül hozta fel azon kettős kötelesség mulasztást, melylyel az mint államszolga, ki nyugdíjt húz az államtól, bűnössé tette magát, a menynyiben a csász. nyiltparancs elleni engedetlenségrei felhívásban tettlegesen résztvett. A törvényszék jogkérdés tekintetében osztotta az államügyész véleményét. Az Ítélet okadatolásában megállapította a törvény elleni engedetlenségre való csábítást , mely azon határozatban, hogy a gyülekezetekhez s elöljárókhoz tudva útasítás küldessék s azonkívül még számos példányban terjesztessék, rejlik. Vádlottak azon állítását: „hogy ők egyházi iigyekbeni határozatokért, melyek törvényes módon s jelenlevő fejedelmi biztos tiltakozása nélkül hozattak, nem vonathatnak büntető törvényszék által felelősségre", azon viszonzással útasította vissza: hogy a büntető törvény az általános szabály alól nem tesz ilyen kitvételt, s a törvényszéknek csak az áll jogában, hogy a büntető törvényt pontosan alkalmazza. A bűn kérdését illetőleg, Zsedényi udvari tanácsos úrra nézve lágyító körülményül vette a törvényszék an nak elébbi loyalitását, továbbá azon kedélyhangulatot, melylyelmint buzgó protestáns a gyűlés határozataiba befolyt, valamint a nagyobb baj szerzésérőli önkénytes lemondását, melyet mint a hegyalljai esperességnek gyűlés által kinevezett kör-látogatója akkor bizonyosan véghez vihetett volna; ellenben ezen vádlottra, mint a többire nézve is azon kárnak nagyságát, melyet az általuk elkövetett vétek maga után vont vagy legalább könnyen s előreláthatólag vonhatott volna, súlyosító körülményül hozta fel. Zsedényi udvari tanácsost és Pálkövi tanárt tényezökül és pedig utóbbit kettős tekintetben tényezőül tekintette a törvényszék (a mennyiben fogalmazta és terjesztette a határozatokat); Mádai lelkész úrat pedig mint büntárst, kinek azonban, valamint Pálkövi urnák is azon körülmény, hogy idegen megbízásban kötelességszerüleg járt el, a mennyiben a bűn elkövetesében részt vett, lágyító okul hozatott fel. E szerint Zs. udvari tanácsos úrra alkalmazta a büntető törvénykönyv 54-ik, a másik két vádlottnál pedig az 55-dik §-át, melynek erejénél fogva a bűntelen családra való tekintetből (melylyel e két vádlott bír s hivatala után táplált) a büntetés tartóssága keményítés által egészíttethetik ki. Vádlottak az ezen Ítélet elleni felebbezést bejelentették. Bécsi lapok után tudatjuk olvasóinkkal, hogy Zsedényi Ede udvari tanácsos úr 4 havi, Mádai lelkész úr szinte négy havi, hetenként kétszeri böjttel súlyosított, Pálkövi tanár úr két havi börtönre ítéltetett. Vádlottak felebbezték az Ítéletet s annak legfelsőbb helyről való megérkeztéig szabad lábon hagyattak s hazabocsáttattak.