Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-24 / 8. szám

a protestánsok és római katholikusok egyházi szertartásainak" tett, azon bírálati észrevételére, miszerint a helv. hitvallásból kiírta: fölkéretik, hogy vámosi ref. lelkész s veszprémi főesperes Pap István által 1823-ban irott s kibocsátott „A vallási egyesülés ideája" cimti röpirata előtt félszázaddal s utána ki volt bátor ily darázs fészekbe nyúlni az irodalom terén ? Es Vári Szabó S. nem egyedlili horgonyának méltán tekintheté-e, ha a helv. hitv. tanait néhol önbiztosítás okáért „kiirta?" Annyival inkább, ha V. Sz. S. a r. katholicismusban annyira jártas , lehetne-e járatlan a protestántismus érdekei körül ? — Ele* Emil. — -BELFÖLD. Debrecenből sok érdekes dologról értesitik a „ Vasárnapi XJjságot„Főtisztelendő Balogh Péter úr', a protestáns küldöttség egyik érdemdús tagja, február 4-kén érkezett vissza körünkbe. — Debrecen lakossága megérkezése pillanatában tömegestül várta őt az indóháznál ; meglehet, hogy a kétezeret jóval haladó tömegnek e tisztelet nyilvánítását augsburgi jóakarónk s rokonai ismét demonstratiónak tekintendik ; — de ha ismernék a debreceni józan népnek eredeti typusát, higgadt gondolkozását, nagyon is megfontolt cselekvését, meggyőződhetnének róla, hogy e népnek üres demonstratiókra semmi hajlama nincsen, olyakat magára erőtetni nem enged, s a tiszteletet szívből fakadt indulat s tiszta belmeggyőzödésből szokta teljesíteni. Később a főtiszteletü úr lakásán a debreceni ref. egyház összes presbyteriuma, majd az anyaiskola tanárkara jelent meg, s a vallás és iskolák érdekében eddig tett lankadatlan fáradozásait megköszönvén, azok iránt további buzgó eljárását kikérte ; tiszteletére a presbyterium nevében a kaszinó teremébeu magyaros lakoma tartatott, melynek minden rang s rendből font koszorúját a tizenkét tősgyökeres civisatyánkfia csak diszité; szerencsénk volt a küldöttségnek egyik, városunkon átutazó tagját, az aggkoru, de lélekben s cselekvésben ifjú, érdemdús Bernát Zsigmond urat vendégül tisztelhetni; a lakomát a hon érdemesbjeiért emelt pohárköszöntések, magyar zene s kardalok viditák, füszerezék. Az éj beálltával a főtiszt, úr, úgy Révész Bálint és Imre kedves lelkipásztoraink, mint a küldöttség volt tagjainak tiszteletére, udvaraikon belől, fáklyafény mellett felhangzott kardalok rekeszték be a tiszta jóindulatból eredt tisztelgéseket. — A helybeli gőzmalom-társulatnak a napokban tartott választmányi ülésében Csanak József és Szabó Lajos igazgatók kifejtvén, hogy mivel még ez ideig nem jutott a társulat oly anyagi állásra, hogy saját erejéből jótékony célra jelentékenyebb összeggel járulhatna, kijelenték, hogy az őket illető igazgatói jutalékból 1500 frtot a választmány rendendelkezése alá adnak, hogy azt a társulat nevében a tudomány, művészet s ipar előmozdítására fordítsa; a választmány teljes elismeréssel vette az igazgatóknak ezen áldozatát, azonban e nemes tettel a társulatot felékesíteni sem illőnek, sem igazságosnak nem tartván, a rendelkezési fölhatalmazást elfogadta ugyan, s az igazgatók belenyugvásával elhatározá, hogy 1000 forint a főiskolai épület tetőzetére azonnal kifizettessék, 500 ft. pedig a helybeli állandó nemzeti színház alaptőkéje növelésére a társulat által kamatoztatván, mihelyt annak építése munkába vétetik, kamatostul együtt az illető helyre szolgáltassék ki, de elhatározá egyszersmind a választmány, hogy ezen összegeknek az igazgatók részéről történt ajándékozásáról mind a ref. egyháztanács, melytől a főiskola tetőzetére a fölszólitás eredt, mind a városi tanács, mely az állandó színház alaptőkéjét kezelteti, egész nyíltsággal értesítessenek. Annyival szebb, annyival nemesebb ezen jótékony adakozás az illető igazgatók részéről, mert az által neveiket is elhallgathatni vélték, de meg, mert az orsz. Akadémiára Cs. J. saját részérői már 500, mint gőzmalmi igazgató pedig Sz. L. társával együtt 1000 frtot szintén az igazgatói járulékból ajándékozott; igen nemes vizsválasz ez azon szükkeblüek eljárására, kik — mint e lapok olvasói emlékezhetnek — egy időben, sőt azóta folytonosan ezen társulat üzletének gyarapodása elé mindennemű szabados és nem szabados akadályokat vetve, a társulatnak, sőt az igazgatók saját kereskedéseiknek bukását jósolgaták, várták, remélték. — Takarékpénztárunknak legutóbbi választmányi ülésében kimutaták a kezelő hivatalnokok, hogy a múlt évi üzlet 6304 a. ft. tiszta jövedelmet adott. — Sokkal kisebb városok takarékpénztárai sokkal fényesebb eredményt mutatnak ugyan, de ha meggondoljuk, hogy itt nálunk különösen a köznép, cseléd és népszámos osztály mai napig nem bírván belátni e társulat jótékonyságát, megtakarított filléreit betenni nem szokta, más az, hogy pénztárunk kevesebb százalékra adja kölcsöneit: — ily eredménynyel is megelégedhetünk. A részvényszám 600, s ha 304 írt tartalékul fordíttatnék, jutna osztalék egy részvényre 10 frt; — a választmány azonban figyelembe vette, hogy egy részvény után, melyért eredetileg 37 pfrt 30 krt. fizeténk alapul, a társulat fenállása óta (1846) 60—70 frtot kaptunk osztalékul, jótékony célra azonban egy részvény után alig néhány krajcárt adtunk, annálfogva indítványozá, hogy 104 frt, a tartaléktőkéhez adatván, egy részvény után 8 frt. osztalék adassék, a fenmaradandó 1400 frtból pedig az orsz. Akadémiára 500, főiskola tetőjére 500 fizettessék ki, 400 forint pedig a helybeli állandó nemzeti szinház alaptőkéjére a társulat által kamatoztassék, s szólíttassék íöl a városi elöljáróság, hogy a régen szunnyadozó színházi ügyet valahára fölébresztvén, a szinház építése mielőbbi megkezdése iránt, melynek tőkéje a 30,000 frtot meghaladja, hathatós s tettleges lépéseket tegyen. — Kemélui kell, hogy a legközelebb tartandó közgyűlése a társulatnak, a választmány által tett indítványt egyhangúlag határozattá emelendi." A soproni G. A. egylet f. hó 9-diké.i tartott gyűlésében ismét 700*o. é. forintot osztott ki segélyt igénylő evang. egyházak s tanintézetek közt. Vajha a