Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-24 / 8. szám

milliót, és a kiosztandó segély-növekedés 1.032,000 forintot tenne, hahogy a tőke biztosan 6% mellett jövedelmeztetnék, de ha hazánkban rendesebb viszonyok közt a tőkék kamatlába lejebb szállana is, az alap növekedése, ha kevésbé gyors lenne is, folytonosan előremenne. Mikép kellene azon öszszegeket elhelyezni, kölcsönben vagy reálitásokban: ez az okszerű kivitel dolga lenne! ? Nagy számokról, hosszú időre szólunk nemde? az emberi élet pedig rövid korszak, mely alatt annyiszor megtörik és változik akaratunk, egyik nemzedéket a másik követi, rendesen más szükségekkel, más kivánatokkal, különböző tervekkel és szándékokkal: ily hosszú időre tervezgetni tehát felesleges, mert annyi időn át emberi terveknek állandóságot igérni alig lehet, ez mind igaz : s ezen számítást csak is azért hoztam elő, hogy megérintsem azon eszmét, miszerint állhatatos és következetes igyekezet által nagyot lehet teremteni; de más részről azt mondjuk, hogyha ős apáink így gondolkoztak, s filléreiket összegyűjtötték volna: meglehet, hogy most már oly alappal rendelkezhetnék egyházunk, melyből minden szükségekről teljes mértékben gondoskodni lehetne. Az egész javaslatot inkább úgy kérem tekintetni, mint oly eszme-vázlatot, melyhez sokat hozzátenni, melyen sokat változtatni lehet. Hacsak annyi fogadtatik is el belőle, hogy minden egyes superintendentia adjon közös választmányának oly megbízást, miszerint adjanak javaslatot, mikép lehet egy közös egyházi segélypénztár első alapját megvetni: elértem célomat. A tárgyhoz majd szólni fognak ott férfiaink, kik nálamnál jobban ismerik szükségeinket, jobb módokat fognak feltalálni, melyekkel azokon segíteni lehet és kell. Én egyházam iránti kötelességemet véltem teljesíteni, midőn nézetemet — úgy mint tollamba jött — elmondám azon tárgyról, melyhez már annyian szóltak, s a melynek egy vagy más célszerű alakbani sikeres létesítését nálam senki jobban nem óhajtja. A javaslatkészítő bizottmánynak — nézetem szerint — feladata lenne meghatározni: 1) Melyek azon közös szükségek, melyeket egyesített közös erővel teljesíteni kellene. 2) Melyek azon kútforrások, melyekből a közösalap alakulna. 3) Minő kezelési eljárás lenne — az egyes egyházkerületek autonómiája megőrzése mellett — legcélszerűbb. 4) Végre feladata lenne egy közös vagy egyházkerületi nyugdíj és özvegyi alap tervezetét kidolgozni. Már igenis hosszúra nyúlt értekezésemet még egy rö^vid figyelmeztetéssel zárom be, t. i. Egyházi és iskolai ügyünk anyagi jobbléte előmozdítására nem kis befolyással leend a tagosításoknak néhány év alatt mindenütt leendő bevégezése. Már maga az egy telek a lelkésznek, s fél telek a tanítónak oly dotatio, mely sorsukat sok helyütt szembetűnőleg javítandja. E célból nem lehet eléggé nem ajánlani az egyházmegyéknek, hogy a tagosítás által nyerendő dotatio kérdését melegen fogják fel, s éber figyelemmel kisérjék, különben is ritkák lesznek az esetek, hol ezen állomány kiadatását a volt földes urak meg fognák tagadni. — Azonban megszűnvén az úrbéri viszonyok: mi volna méltányosabb, mi üdvösebb, és a község saját jól felfogott érdekében inkább fekvő, mintha a volt úrbéresek maguk is aránylagosan dotálnák azon népiskolát, melyben gyermekeik s utódaik az oktatást nyerni fogják, s mindenki kiadván néhány négyszög Ölet — mi gazdaságán alig lenne észrevehető — ha ezen ajánlat hozzácsatoltatnék a földes úri ajánlatokhoz : anyagilag — többnyire mindenütt — megalapítaná az iskola szebb jövőjét. Lónyay Menyhért. A helv. hitv. evangélikusok 1791-ben Budán tartott zsinata által készített kanonok. (Folytatás). 101. Kanon. Az egyes egyházak által emelt és fentartott nagyobb iskolák hasonlóul azok kebelében levő helybeli presbyterium alatt legyenek. A melyek pedig nem csupán azon egyházak által tartatnak fen, a melyeknek kebelében felállíttattak: azok oly móddal legyenek helybeli felügyelőség igazgatása alatt, hogy abba a külső segéllők és jóltevők közül is az egyházkerület által kinevzendő tagok befolyással bírjanak. A hol pedig helyben igazgatásra képes személyek nincsenek, oda az egyházkerületi consistorium úgyneveztt helybeli igazgatóságot rendeljen. Egyébiránt ezen iskoláknak is sajátlagos és közvetlen felügyelete a helybeli igazgatóság tagjai közül egyre bizassék ; nem különben a tanítók és tanárok is az iskolai tanácskozások részébe befolyjanak *). *) Ez az utolsó záradék olyan furcsán van oda vetve, — és még a keresett kifejezés is: „non secus docentes et pro-