Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-02-05 / 6. szám
ezen kisded moldovai református positionknak is." — „Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma az Ő dolgában, és a kik adattak a veszedelemre. Nyisd meg a te szádat; itélj igazán, forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek." Példabeszédek: XXXI. 8—9. Königsberg, dec. 31, 1858. — Mint prof. Hengstenberg Berlinben, ugy a felsőbb tanítok vizsgáló bizottmányának theologiai, tagja prof. E r b k a m is hivatalától felmentetett, helyébe prof. Sommer lépett, ki ezelőt két évvel Erbkamnak volt kéntelen hivatalában engedni. London. A Oerman ref. Messenger következő nagyon érdekes tudósítást hozza: hiteles tanúbizonyságok szerint a Celebes szigetcsoportok egyikén 30,000 keresztyént fedeztek fel. Már egy idő óta azon hir terjedt el, hogy ott feledésbe ment és elhagyatott keresztyén népség van, de a melynek még három bibliája van s hitéhez hü maradt. A négy hittérítő, kik e felfedezést tették , midőn partra szálltak e szigeten, egy iskola mestert találtak, körülvéve tanítványaitól, kik tanítójok után malaj nyelven e szavakat mondották: Miképen kívánkozik a szarvas a folyóvizekre: akképen kívánkozik az én lelkem tehozzád, Isten! Bár bibliát nem találtak, de a szent könyv drága ígéreteit, fahéjba bevésve olvashatták. A benszülöttek ismerik az apostoli hitformát, a heidelbergi katechismust s keresztyén szokásaik voltak. 20 templom és iskola áll még a szigeten. Heldring pap buzgalmának, a Magdalena-alapítvány létesítőjének, s a hollandi belmissio főnökének lehet e négy missionarius kiküldetését köszönni. Néhány nap múlva megérkezésök után a szigeten 3000 személyt kereszteltek meg. E sziget hajdan hollandus birtok volt s a keresztyénségnek e lakosok közé való bevitelét s a heidelbergi katechismussal való ismeretséget e körülmény világosítja fel. De még most sem tudhatni , a keresztyénség hogy és mikor jutott be a világtenger ezen részébe. —« TT J^ R €3 A E napokban láttam egy ítéletet, melyben egy nagyt. egyházkerületi törvényszék , az esperességi törvényszék ítéletét megsemmisíti; mert: 1. „a helybeli presbyterium, mint jelen esetben illetékes első bíróság végkép elmellőztetett" stb. En a világiak egyenjogúságát az egyház dolgaiban minden tekintetben követelem, és abból egy betűt sem akarok áldozni, de, tisztelettel az egyházkerületi kiküldött bíróság Ítélete iránt, bátorkodom kimondani, hogy — tudtommal — még eddig a presbyterium törvényszéki méltósággal nem volt felruházva, és ha ez uj szokás gyakorlatba lépne, a világiaknak az egyháziak felett túlsúlyt adna, nem lévén a presbyteriumban a világi és egyházi rész egy irányban képviselve. A peres kérdés sokszor — mint ez esetben is — maga az egyházi közönség, vagy aunak kifolyása a presbyterium, és az egyház hivatalnoka — itt a tanító között merül fel. Már most ha nz egyház ,,fgyeteme" lesz a parancsos, és ugyan az egyház „képviselete" a presbyterium a bíróság, az ezekkel összeütköző egyházhivatalnok az első f'orum előtt mindég el fogja veszteni ügyét. Igénytelen véleményem oda megy , hogy: midőn az egyházi egyetemnek a helybeli conventben és a presbyteriumban jogos alkalma vagyon nyilatkozni , sérelmes esetben, az egyházhivatalnok ellen emelendő vád vagy panasz, a többség kifolyása; már ennek nyilvánítása magában egy morális itélet, és így, a presbyteriumoknak még azon felül bírói hatalommali felruházása — egészen eltekintve a képességtől —• sem jogos , sem szükséges nem lehet. Még egy kérdésre térek át, mely épen a fentebb érintett ügyben merült fel; t. i. az esperességi törvényszék ítélete folytán , hivatalától felfüggesztett tanító , őtet, — saját véleménye szerint—illető fizetésének behajtása végett a cs. k. járásbírósághoz folyamodott. Ez berendelte az illető lelkészt, körlelkészt stb. és a tárgy vizsgálatába ereszkedett; elmarasztalta az egyházat és elrendelte ellene a végrehajtást. — Hol maradt itt az autonomia? Nézetem szerint roszul tett —• nem mondom rosz szándokból — a tanító, hogy tisztán egyházi dologban a cs. k. járásbíróság elejébe ment, és így beavatkozásra adott alkalmat. Hibáztak az illető lelkész urak, hogy a cs. k. járásbíróság előtt a kérdés taglalásába ereszkedtek. Onekiek meg kellett volna jelenni és a törvény iránti hódolat nyilvánítása mellett kijelenteni, hogy ez esetben — 0 cs. k. Felsége helyben hagyván autonómiánkat, — mint tisztán egyházi dologban, a cs. k. járásbíróság competentiáját el nem ismerhetik , és az ügyet az illető helyre áttenni kérik. Ebez hasonló utasítással kívánnám én az egyházakat ellátni, mert ha önmagunk nyújtunk alkalmat a beavatkozásra, gyakorlattá válik, és magunk alatt vágjuk a fát. A fentebbieknél fogva még egy kérdést kell tennem, melynek megfejtésére egy törvénytudó hitfelemet kérem fel; t. i. ha egy egyházi bíróság ítéletet hozott, s az'elmarasztalt fél annak ellenszegül, ki hajtsa azt végre, és miként lehetne az országos hatóságok hatalmát autonómiánk megsértése nélkül igénybe I venni? Válasz a Nazarénusok ügyében tett nyilatkozatra." E lapok 4-dik számában t. Herceg Ferenc úrtól a Nazarénusok ügyére vonatkozólag egy „Nyilatkozat" jelent meg, melynek célja ugy látszik, nem annyira a Nazarénusok iigyállásának ismertetése, mint inkább valamely tőlem eredni képzelt megtámadtatás ellenébeni önigazolás. Ha e felfogásom nem csal, ugy bizton mondhatom , miszerint t. H. F. ur tévedésben van. Én a belmissioi kérdéses cikkemben (1. múlt évi 44-ik sz.) senkinek sem vonatkoztam személyére. A t. nyilatkozó urat nincs is szerencsém személyesen ismerni, az ő hivatalos működésének akár helyeselhető, akár roszalható oldalairól, ugy szinte a Nazarénusok körül tett vagy elmulasztott belmissioi kísérleteiről sincs legkisebb positiv tudomásom. Ugyanazért meg nem bírom fogni, miként vonatkozhattam volna én cikkemben az ő személyére. A bácskai Nazarénusokról is csupán érintőlcg tétetik cikkemben említés, a nélkül, hogy azok ügyállásának fejtegetésébe távolról is beereszkedtem vagy a nazarénismus miatt egyik vagy másik lelkésztársamat kívántam volna felelőssé tenni. A mi cikkemben a belmissioról s különösebben a vándorpredikálásról van elmondva, az teljes általánosságban, minden helyi vagy személyi vonatkozást kizárólag, és így senkinek praejudiciumára nem eshető jogos szempontból van elmondva, a mint erről a t. nyilatkozó ur is cikkemnek figyelmesebb átolvasása után lehetetlen, hogy meg ne győződjék. Azt nem is említem , miszerint oldaldöfések osztogatása, mások személyének masquirozott megtámadása sajátságaim közé nem is tartozik; s midőn a t. nyilatkozó ur mégis ezt látszik rólam föltenni, sőt egyenesen reám fogni, akkor nemcsak tévedésbe ejtette magát, de irányomban nem érdemelt gyöngédtelen föllépést is tanúsított. A honnan ki kell nyilatkoztatnom, miszerint bár örömmel olvastam a t. nyilatkozó ur kilenc évi általam soha kétségbe nem vont hasznos működése sikeres eredményeinek felmutatott gazdag sorozatát; mindamellett ebbeli naiv expectoratiojára én egyáltalán felhívó okot nem szolgáltattam ; még kevésbé adtam pedig neki jogosultságot arra, hogy irányomban a visszatorlás keserű s gúnyolódva fitymáló hangját s modorát használhassa. E fegyvert méltóztassék magának azon esetre reserváloi , midőn olyan ellentársa akad, ki által hasonló fegyverrel támadtatik meg. Nézetem szerint, sokkal liáládatosabb munkát vitt volna véghez a t. nyilatkozó ur, ha a helyett, hogy önmagát igazolgatja s csekély személyemmel nem épen a legkímélőbb modorban foglalkozik, idejét s erejét a belmissioi kérdés s különösen a Na-