Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-05 / 6. szám

zarénusok ügyállásának tüzetesebb s mélyebb áthatása földerítésére s a nazarénusi nyavalya megorvoslására szolgálható módok s eszközök iránti javaslattételekre fordítja. így is a mit e tárgyra vonatkozólag, mondhatni csak töredékesen, közlött, köszönetet érdemlő dolog; de mennyivel teljesebb leendett e köszönet, ha nem saját megbántottnak hitt személyével s nem az én bántalmazóuak képzelt személyemmel foglalkozva , a Nazarénusok ügyét tüzetesebb s kimerítőbb kifejtésre s az általam érintett belmissioi eszméket s magát a vándorprédikálást is már az ügy komolyságánál fogva is tiszteletesebb figyelemre méltatja. Ezt pedig méltán várhatjuk a t. nyilatkozó úrtól, miután ö a Nazarénusok helyi viszonyait s körülményeit bizonyosan ismeri s mint practicus omber, kinek én a nekem nyújtott keserű complimentek dacára is sem szellemi képességeiből, sem tevékenységéből grimace-t csinálni nem kívánok, bizonyosan sok érdekes oldalról tudta volna a kérdéses tárgyat megvilágosítani s a teendő bel missioi kísérletekre nézve is tapintatos útbaigazítással szolgálhatott volna. Filó Lajos. T. Bakcsi László ur cáfolata. (Vége.) így buzog továbbá G. ur: „ sok harc után feláll esperes ur s így nyilatkozott: három szavazat tehát érvénytelen, — de én azért uj szavazást nem rendelek, hanem a három egyházat szólítom fel uj szavazásra s miután öten kérték komolyabb megfontolását az eljárásnak, az esperesi kimondott határozat megmásíttatott s uj szavazás rendeltetett." így elferdíteni, egy a tapasztalatok terén megőszült esperesnek Őszinte nyilatkozatát — csakugyan nagy tiszteletlenséget tanúsít, — mert midőn köztudomásul felidéztetett a főtiszt, tiszántúli egyházkerületnek 1855-dik évben 43-dik szám alatti következő határozata : „hogy ha a megürült hivatalok betöltésére kivánt szavazatok, a kitűzött időre minden egyházból be nem érkeznek ; ha az e részbeni felhívásnak az ilyen egyházba is lett megérkezése világos : nehogy e miatt a közügy szenvedjen, a beérkezett szavazatokból kiviíáglandó többség is eldöntőül tekintendőnek ítéltetik," nt. esperes ur határozottan kinyilatkoztatta, hogy nem szavaztat, hanem többség által elválasztott segédgondnoknak B. urat ismeri s kijelöli. — És midőn az ötös szám szűnni nem akarólag sürgölné az uj szavazás megrendelését, Sz. K. az esperesi megtámadott tekintély gyámolítására állt fel, s nemes hévvel —• mint illett — nyilatkozott ekkép: „Ki van mondva az Ítélet — attól nem szabad elállni." Ekkor ismételve kimondotta •esperes ur, hogy: nem szavaztat, s a kiknek ez nem tetszik, ott van a főjegyző, szavaztassanak vele. Mely után már mindenki az est közeledtével egyházába haza távozni készülvén, s esperes ur is ebbeli szándokát nyilvánítván, a nélkül, hogy jegyzőkönyv hitelesíttetett volna, a gyűlést feloszlatta. De kérdezem G. úrtól: miként is történhetett volna az, hogy a krutábbat húzott rész határozzon?! ha csak ugy nem, hogy „csak néhány egyház szólíttassék fel uj szavazatra." Hogy G. urnák ezen állítása is hitelen alól maradt: mutatja az is, miszerint ha határozatba ment volna az újbóli szavaztatás, — mi és ki birta akkor arra a gondolatra s elhatározásra esperes urat, hogy főtiszt, hely. superintendens úrhoz irjon, és onnan kérjen s várjon utasítást, — ha váljon újra szavaztasson-e ? — minthogy csakugyan az onnan vett rendelet után intézkedett a szavaztatásra nézve ? ! Nem lebbentem már felebb a titkok fátyolát, — hadd szunnyadjanak az azokba burkoltattak örökre. —Tanácsosabb ezeket bővebben nem bojgatni — hanem vegyük tudomásul ezekből, hogy ha valamit közönség elébe akarunk tárni, és ezáltal szent törekvésünk a javítás : írjunk olyakat, melyeknek mindkét oldalát fel lehet tisztán mutatni; —< szóval, a felekezetességet mellőzve: „atyafiúi szeretet által egymásnak szerelmére hajlandók legyünk, —egymás iránt tisztességgel viseltessünk." Róm. 12: 10; „igyekezvén megtartani a lélek egységét a békesség kötele által." Efez : 4 : 3. így, reményiem eljön az idő, melyben mind G. urnák óhajtása, mind az enyém szerint a higgadt tanácskozás mogtermendi a beregi egyházmegye lelkészei között érett s ízes gyümölcseit. Egyházmegyei megbízásból december 22-kén 1858. Bakcsi László, jandi lelkész s e. m. főjegyző. (A szendiek fölsegélése ügyében felvilágosítás). 0 r o s z 1 á n, jan. 26. — A Prot. Egyh. s Isk. lap 4. számában nt. Horváth Sándor lelkész ur által, a győri ev. gyülekezet állását rajzoló cikkében megemlíti, hogy a győri ev. gyülekezet „mint testület, áldozatra , jóltevésre , egyházgyámolíttásra, kivül, belől, mindenkor készen és ébren volt, szólhatna e részben ébrenléttünkről a pusztító elemcsapás sújtólta szendi ev. gyülekezet (habár ezen gyülekezet részére tett országos se: gélyezések sorozata közt, melyről legközelebb is olvastunk, je| len lap hasábjain nem tudjuk: mi okból, minő mellőzésből? tetemes járulékunkat sem láttuk kitéve nyilvánosan)" —miután a nt. ur az általam közlött, a kegyes adakozók megnyugtatása ! végetti sorozatban a győri nemeskeblü ev. gyülekezet megnevezését nem találta, és az elmaradás okát kérdőjel által, nékem, mint ki „az országos segélyezéseket" ezen lapok utján nyilvánossá tettem, tudomásomra juttatni s az által mintegy erkülcsi: leg felhívni látszik arra, hogy a közzénemtétel vagy inkább a sorozatbóli kimaradás okát a nemeskeblü győri sz. gyülekezettel tudassam , erre nézve van szerencsém , felvilágosító megnyugtatásul jelenthetni, hogy a Prot. Egyh s Isk. lapokban én csak azon kegyes adományokat és adakozókat említhettem fel, a melyadományok esperessé lett megválasztatásom óta (május 4-dike) s illetőleg junius hó 10-dike 1858-dik évtől fogva közvetlen az én kezeimhez adattak vagy küldettek ; valamint azokat is , melyek a szerencsétlenség után azonnal közbejárásomra a szendi gyülekezet részére adományoztatva, annak közvetve általam küldettek, mint p. o. a pesti ev. részéről, hajói emlékszem 717 frt. 10 kr. p. p. és gyülekezetem részéről 272 frt. egynehány kr., részemről sem tudom azt helyeselni, hogy a bold. szendi lelkész [ és esperesi elődöm ezt tenni elmulasztotta. Azonban főt. hely. superintendens ur, megbízásának következésében folyó év. jan. 10-kén kimentem Szendre, az ekkl. számadásokat megvizsgálandó, magam mellé véve Tóth Sándor, volt egyházmegyei jegyző, és t. Szabados Lajos, száki leik. urakat, a számadásokat rendben találtuk, s azokban a győri sz. gyülekezet által kegyesen adományozott összeget is (hanem csal emlékezetem) mintegy háromszáz pengőforintot belevezetve. — Ennyit megnyugtatásul nt. Horváth Sándor urnák : — de saját magam is (vagy kéziratom lemásolója) követtem el hibát, mi levelemnek postára feladattatása előtt figyelmemet kikerülte, és csak a lapnak vétele s annak olvasása után tűnt fel előttem , „hogy a nagybuzgalmu t. H o rnyánszky V i c t o r ur, az evang. Wochenblatt szerkesztője által, ugyan a szendiek felsegélyezésére hozzám küldött 30 vagy 35 pfrtot tevő kegyes adakozás is kimaradt a sorozatból, — legyen és szolgáljon ez megnyugtatásul az általam igen tisztelt szerkesztő urnák. Szabados Pál, esperes. A duna mellől, jan. 15, 1859 — Egy azon ügyek közül, melyeknek mielőbbi szabályozása sürgetős, a prot. tanintézetek ügye Magyarországon, különösen az államközi viszonyuk. E téren oly állapot van benyomuló félen, mely az érdeklettekre minden tájékozást lehetlenné tesz. Kétségkívül nem volt célja a m. cultus-ministeriumnak a nyilvánosságjog meg vagy nem adásának kérdését a tudós iskolák, nevezetesen a gymnasiumok körén túlterjeszteni. Most pedig az eredetileg oly határozottan szük körű szabály az alantálló organamoktól mindig nagyobb körre, mindennemű prot. iskolákra kiterjesztetik. így hiteles forrásból tudjuk, hogy a négy osztályú ev. pozsonyi polgári főiskolától, — mely 1856-ban a cs. k. helyt, osztálytól magántanítványok vizsgáihatása s bizonyítvány kiadhatása jogával ruháztatott fel, —• közelebb a nyilvánossági jellem elvétetett. A pukliói ev. gyülekezetnek pedig Trencsinmegyében egy iratban tudtára adatott, hogy (1789 óta fenálló) iskolája „csak magániskola, mely nem fog tür^tni" s hogy „az ev. gyermekek előtt ott az alkalom nyilvános intézetbe, a kath. iskolába járni." Bizonyosan