Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-29 / 5. szám

ké változó körülményekkel, nem kérdve nem hallva uj institutiót oltsunk egyházunk élő fájába. Ha Nyíregyháza most a körülmények látszólagos kényszerűségének enged és senki a dolgot nem bolygatja, tiz esztendő múlva már ususra hivatkoznak és az áldásos institutió észrevétlen ki lesz forgatva. Azért is bármi nagyra becsülöm is a nyíregyházi egyház ismeretes buzgalmát, bármennyire méltánylom tagjainak az egyház és iskola javára évek óta folytatott működését, kénytelen vagyok mégis kinyilatkoztatni, hogy az alapon, a melyen most áll, az egyház ö s zszes érdekén ejtendő nagy sérelem nélkül, működését tovább folytatnia nem lehet. A felvilágosításokban egy csomó belső bajt is látunk elősorolva, látunk belviszongásokat, melyek a nyíregyházi egyházat évek óta dúlják és lecsillapítva mai nap sincsenek ; de Nyíregyházán és a felvilágosítások irója is mindazon bajok okát a személyekben keresik; a világi elöljárók a lelkészeket okolják, a lelkészek viszont amazokat. A valódi ok pedig ott keresendő, hogy miután az igazgatásban a törvényszabta térről leléptek s örökérvényű elvek helyett, egyéni nézetek, hogy ne mondjam szenvedelmek vették át a kormányzatot: szükségkép be kellett állania a meghasonlásnak; mert az egyéni nézetek terén örökké áll, hogy quot capita, tot sensus. — Ha a viszongások pusztító csapásait megakarjátok szüntetni, gyülekezzetek a törvény zászlója alá. Tartós nyugalom csak a törvény rendszerének lehet eredménye. Hogy a nyíregyházi egyháznak két rendbeli cáfolatait ki nem adtam volna, ez, a mint az eddigiekből látni való, nem áll. Az első, a mit a nyíregyházi tanács hozzám beküldött, nem volt cáfolat, nem is volt mit cáfolni, mert senki által meg nem támadtattak, hanem vádirat, a másikat pedig soha nem láttam. Az első cáfolatnak mondható irat, melyet vettem, a jelen „felvilágosítások" s ime ezeket rögtön közlöttem. Ennyi a dolog érdemére ; személyekhez nekem semmi közöm. A felvilágosítások ellenem felhozott pontjaira nézve pedig nem mondok semmit. ítéljen a t. közönség, akármelyikünk nyer, az mindegy, csak az igazság győzzön. Szerkesztő. Szentesi egyház belügyei. Szentesről, hol a körülmények az utolsó évtizedben a nyíregyházihoz némelyekben ha?onló állapotot fejtettek ki, melyek az erélyes t. Révészimre távoztával még f'okoztattak, szinte vettünk feljajduló szózatokat; de örömünkre ugyanakkor érkezett hozzánk, a derék uj lelkész, t. Filó Jánosnak következő értesítése, mely aggodalmunkat e nagy tekintetű egyháznak mind múltja, mind jövőjére nézve végkép megszüntette ég teljes megnyugtatásukra szolgálhat mind azoknak, kik Szentesről lapunkban ez ügyre nézve felszólalni akartak. Szerkesztő. Rövid értesítés a helv. hitv. szentesi egyh. presbyteriumának 1858. évi tevékenységéről. A tiszántúli egyházkerületben érvényes szokások és törvényes gyakorlat nyomán, — 1848-tól pedig az időviszonyokból kifejlett mód szerint szerveztetett s időnkint kiegészíttetett szentesi ref. egyház jelenig fenálló presbyteriuma régóta táplálta magában azon óhajtást, hogy épen kebeléből származó indítvány és intézkedés alapján egy, a ref. egyház lételének megfelelő képviselő s igazgatói testületet alkottasson. — Ezen, mondhatni 10 éven át táplált óhajtását nemcsak szavakban és szándékban, de az 1858. év utóbbi felében határozatában is kijelentette, midőn B. J. presbyter okadatolt indítványa nyomán magát késznek, sőt kötelesnek is nyilvánítá arra, hogy a kezei közt lévő igazgatói megbízatásról számot adva, azt egy, a népképviselet utján választandó presbyteriumnak átadja. — De e hatá rozatból önként folyólag arról is kellett intézkednie, hogy a legközelebb egybehívandó képviselő testület előtt az egyház múlt és jelen állását híven visszaadó jelentésében magát igazolva adja át a vallás és közmíveltség érdekében felvállalt megbízatását. — Ily jelentés szerkesztése azonban csak a számadások átvizsgálása után történhetvén : e szerint a szentesi ref. egyház presbyteriuma lemondását illetőleg, annak képviselet utjáni újból alakittatását, azon időre kényteleníttetett halasztani, midőn a papválasztás és egyéb körülmények miatt is háttérbe szoríttatott számadá sok megvizsgálva lesznek. — De hogy e részben hátrányos késedelmezés ne történjék, utasítva vannak az illető választmányi tagok munkálataiknak mielébbi bevégzésére, * — addig pedig a presbyterium folytonosan oda törekszik, hogy irányadó határozataiban az egyház anyagi és szellemi felvirágzásának minél célosb utat mutasson ki. E végre 1858 ból a nevezett egyház presbyteriumának méltó dicséretére következő intézkedéseit örömmel teszem nyilvánossá. 1. A tetemes összegre szaporodott egyházi adótartozásokat, — kerülve a polg. hatóságnál okozhatandott alkalmatlankodást,— oly módon határozta behajtatni, mely egyházunk önkormányzatának leginkább megfelel. — A következés máris megmutatta, hogy az egyháztanács tapintattal járt el e tárgyban. 2. Belátva az eddigi egyházi adóztatás hiányait, tervet készíttetett, mely szerint a személy és vagyon bizonyos meghatáiózandó arányban adóztassanak meg. — S mivel sem az adóztatás eddigi módja, —- mely házankénti kéregetéshez hasonlítható, sem a gabonanemüekbeni fizetés, — mely az egyház és hivatalnokainak hátrányával jár, az igazság- és méltányossággal össze nem egyeztethető; — az adózásnak pénzben leendő lerovását ajánlá. 3. Mind a mellett, hogy az egyház anyagi állásának más és célszerűbb alapot vettetni ajánlott, — a papi és tanítói fizetéses levelek azon pontjainak módosítását egyáltalán nem helyeselte, hogy a gabonaneműek pénzértékre tétessenek át. — Ugyanazért kijelenté, hogy azoknak értéke évenkint piaci folyó áron fizettessék ki, vagy pedig természetben vásároltassék meg. 4. A f. t. superintendentia a fizetéses levelek beadatását sürgetvén — ezzel összefüggőleg felmerült a papi és tanítói fizetéseknek még 1856-ban nagy gyülésileg meghatározottjavítása.— Szükségessé tette aze tárgy bani intézkedést , egy részről a presbyteriumra ruházott megbízatás, más felől ezen megbízatásnak oka, mely szerint a papi és tanítói földek és járandóságokért, illetőleg az egyénérték fizetését egyházunk maga directe fizetni jónak nem látta, annálfogva az illető egyházi hivatalnokoknak e miatti károsultságát más uton kívánta kipótolni. így történt a papi pénzfizetésnek pengő értékbeni megszavazása, a tanítói fizetéseknek pedig 400 pfrt. értékig felemelése. 5. Mivel pedig a presbyterium a nép által megaján lott felemelt adót minél inkább hasznosbítni kívánta, — terveket készíttetett s el is fogadott, melyek szerint az egyház meglévő telkein iskolai, tanítói, kántori lakok építtessenek, a templom díszesbíttessék és az egyik paplak a most közelebb megválasztandó lelkész beszállításáig vagy újból, vagy pedig kijavítva elkészíttessék. — Sőt 6. Belátva azt, hogy 11 tanítói állomás a tanítványok számához képest kevés , ennek szaporítását meghatározta. 7. Hogy a tanítók kedvvel s leikök teljes odaadásával szenteljék magokat nemes tisztöknek, — a két év óta részökre megrendelt fizet és ja vitás helyett, alapot mutatott ki s különített el, mely a kebelében működő s működendő tanítói, kántori özvegyek s árvák gyámolítására szolgáland, meg akarván ezáltal szüntetni a segélykérelmezés alkalmatlanságát s lealacsonyító jellemét. — E tárgyra azonban sok jelentenivalóm volna, — de még nem jött el az én időm ! 8. A szorgalmas tanítók és tanulók jutalmazását tényleg életbe lépteté. 9. Az iskolák havonkénti vizsgálatát megrendelé, és már gyakorlatba is hozá.