Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-29 / 5. szám

10. A szegények célszerűbb tápláltatására módokat mutatott ki. Ennyi legyen elég a helv. hitv. szentesi egyház presbyteriumának múlt évi tevékenységéről.—Azonban a szerénység sértése nélkül szabadjon nevén is bemutatnom azon buzgó egyházi gondnokot, kinek készsége és nemes törekvése csak báromnegyed év lefolyása után is ily kedvező eredményekhez juttatott, s kinek egyházi s vallásos életünk felvirágoztatásául buzgó törekvésén kétkednünk nem lehet. E tisztelt férfiú Farkas Gedeon ur,ki nemcsak bölcs vezetésével, de adományaival tényleg ád példát, mint kell elől járni. — Adjon Isten neki tovább is buzgóság- és kitartáshoz szilárd akaratot. — Végül a szentesi népről,— mely vallása iránt naponként inkább nyilvánuló kegyeletet tanúsít, — ez évben is várhatni, hogy az értesítő ezt mondhatja: „valóban e nép buzgón szereti az Urnák hajlékát, mint szeretik azt több kegyes elöljárói." Orgonafelszentelés és más örvendetes hírek Pápán. — A pápai h. h. egyházközönség fényes örömünnepet ült folyó évi január 16. napján. E nap volt kitűzve uj orgonája felszentelésére, — mely az emelkedő vallásos buzgóság által lelkesült kegyes hívek alamizsnáiból, egy bécsi mester által készíttetett, s ott áll az Urnák házában a szószékkel szemközt állított uj karzatban, mint hitsorsosink nagyobbszerü áldozatkészségének koronája. Az ünnepélyen szónokolt nt. Antal József esperes ur, alapigéül olvasván fel Zsolt. 150: 4. versét, protestáns szempontból fejtvén az orgona használatát. A köztetszést nyert szónoklat kinyomatását igérte a teljes presbyterium, és egy példány, reménylem , fog a lapok tisztelt szerkesztőségéhez is küldetni Ugyan e napon kettőztette az örömöt, ama közzétett várvavárt hir, hogy az újonnan elválasztott lelkész főtiszt. S z é k i B é 1 a esperes és egyházker. főjegyző ur a meghívást egy ünnepélyes levélben elfogadta, és a pápai lelkészi állomásra, a felsöbbségi engedély megküldetése után, haladéktalanul felköltözend. Az összes lelksézi kar örömmel fogadja vissza kebelébe ama férfiút, kit mint hittanárt főiskolánkban kiválólag tisztelt és szeretett, és szerencsét kiván előre oly egyházközségünkben, hol rendes lelkész nélkül a lelkes presbyterium négy év alatt nagy erőt fejtett ki, 4000 pfrton megszerezvén a régi főiskola északi osztályrészét kántorlak és az elemi fiú- és külön leányiskolák helyiségeül; és az ujouépített kerületi főiskola számára is felszámíthatlan szolgálatokkal járulván; azon édes remény táplálja az esperességet, hogy ily egyház az éber és lelkes palinur alatt biztosan haladand az anyagi, szellemi és vallásos tökélyesülés ösvényén. M. D. U. i. Az esperességi gyűlés febr. 3-kán fog tartatni .*) ^ JL. » €2 J^m Tisztelt szerkesztő ur! Gerzseni Gábor, v.-naményi lelkész, e lapok m. é. 42. számában, a beregi egyházmegye m. évi oktober »-kén tartott gyűlési folyamát őszintén akarván előadni, így rekeszti be közleményét: „ki valótlanságot lel soraiban, cáfolja meg." En szerénységből, midőn nem mondom, hogy valótlan G. urnák előterjesztése: akkor bizton állíthatom, miként előadása egyoldalú, felekezetes. És hogy ezt kitüntethessem, — felveszem a nagy közönség előtt előmbe dobott kéztyüt, — nem vitatkozási viszketegböl, — hanem hogy kiegészítsem azt, mit G. ur mellőzött. S megmondva G. urnák, véleményem szerinti nem célhoz vezető e részbeni eljárását, — felderítsem a nagy közönség előtt, hogy egyházmegyei gyűléseinkre nem illeszthető azon *) Köszönettel vennők , ha arról annak idejében körülményes tudósítást írni szíveskednék. S z e r k. fekete köntös, melybe G. ur botorságot véve magának, beöltöz tetni megkísérté. G. urnák cikkje által, mint tartalmából kivehető, kettős célja lehetett, egyik : hogy indulathevében sújtson ; másik : hogy ha mi eddigelé, nem tetszése szerint valók egyházmegyei tanácskozásaink terén felmerültek , azokra nézve változást eszközöljön. Méltányolom szándokát, de figyelmeztetem, hogy ha ezt akarja elérni, ne legyen nehézkes , ne felekezetes, — mondja ki valódiságában szelíden a bajt; tárja fel szerényen az okokat: mert az orvos is csak ugy segíthet betegén, ba a betegség rejtett okait felfedezi. Keserű nyilatkozatokról, botrányos szóváltásokról tesz említést G. ur — és nagy bölcsen elhallgatja, egy szóval sem fedezi fel, — mert ezt célszerűbbnek látja, hogy mi és ki idézte ; elő ? kifejezése szerint „a lelkészhez egyáltalában nem illő nyilatkozatokat" ? Megmondja a gyermek, hogy megverték : de nem 1 fedezi fel, miért ? ! Tekintsen be közlő a múltak tükrébe! kérdezze önkeblét! tudni fogja, hogy ha történtek is gyűléseink folyamán keserű kifakadások ; okra merültek azok fel, s nem a véletlennek voltak szüleményei; —hanem előidézte azokat azon neme3 tusa, melylyel üdvös és boldogító intézményeiket, municipiumaikat megvédeni buzogtak némelyek, önző feldúlói ellenében. — Egyházmegyénk bonyolított ügyeibe avatott, zilált körülményeivel, zsibbadt állásával ismeretes, könnyen megérthetné azt, hogyha gyűléseink menetelein történnek is valamely helyben nem hagyhatók, — nem mint bolygó tüzek lobbannak azok fel, hanem a kény szerültség, a sajgó fájdalmak által idéztetnek elő. Nem akarom én a keblek csillapuló sérült érzelmeit ingerelni, — nem a multak hegedő sebeit felkarcolászni, — sőt szeretem én G. urnák irányát abban, miszerint eszméltetni vágy az illetőket, hogy magokba szálljanak; mert abból G. ur is jóakarattal okulhat,— szeretem, hogy legyen jelszavunk : „javítsunk és javuljunk" , de ennek kivitelében nem helyeslem s nemkövetendem G. ur modorát. — A szerény javítani akarónak nem kell epéskedni, a felekezetességnek szúró töviseit felhasználni, — az Éris almáját a társaság közé dobni; mert ez nem illik azon térre, honnan a béke olajágát kell a szelíd galambnak széthordani. Részrehajlatlanság, gyöngéd viszony, kellő szerénység, komoly megfontolás, pártfelekezetességek nem ismerése kívántatnak a higgadt tanácskozáshoz, — a hol pedig az ezekkel ellenes tulajdonok tenyésznek , — ott erőnek kell erő ellen feszülni, az egyházmegyei szelíd békének felzaklatására, az előhaladásnak megakasztására. De tárjuk fel már, oktoberi gyűlésünk vonalán, miket nem sorolt elő G. ur részi ehajlatlanul: Segédgondnokválasztási szavazatok felbontására lóvén e s gyiilékitüzve, — mindenki azon tiszta vágygyal ment e gyűlés helyére, hogy keble óhajtása teljesüljön. A begyült 63 szavazat felbontatván: a választási nézetek két nagyobb részre s egy kis töredékre oszlának. A két nagyobb rész közül az egyiknek vérmes reménye nem teljesült. Közlő G. ur is ezek közé tartozván: igen természetes, hogy ezen gyűlés menetét oly felingerült kedélylyel terjeszté elő. — Pedig valóban azonkívül, hogy forró kivánata nem teljesült, más oka nem lehetett az elégületlenségre, — semmisem jogosíthatta föl arra, hogy közlését e részben oly torzított alakban fesse, és közlésre nem méltó szóváltásokról emlékezzék: mivel ez érdekben sem hozhatott volna fel többet annál, hogy a szavazatokat némelyek elkezdették túlságosan latolgatni: „váljon törvényes alakban készültek-e?" Minthogy pedig kettő találtatott olyan, mely csak a lelkész aláírásával készült egy pedig egyházi gyűlés tartáson kiviil a lelkész által, még pedig ugy, hogy a gondnok nevét is az irta alá,'s megpecsételte. — Kérdés támadt ezek felett, érvényeseknek tekinthetők-e ? Az e feletti vélemények két részre szakadtak, az egyik előreszámító rész , a teljes formáságot követelvén, a három szavazatot érvénytelennek nyilvánította, s ez okon az általános többséget lecsökkentvén, uj szavazást sürgetett; — a másik rész viszont nagy többséggel, minthogy a két pecsét a szavazatokon megvolt, egészen megsemmisíthetőknek mégsem találta azokat, a mennyiben mind a lelkészhivatali, mind a gondnok zárja alatt álló egyházi pecsétekkel hitelesíttettek, és így a