Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-27 / 52. szám

kell különböztetni azon időtől, melyben a szent-lélek az apostolokra kitöltetik. Tulajdonképen ekkor lőn mintegy teremtve a ker. egyház s ekkor kezdődik az apostoli kor, mely más korszakoktól annyiban különbözik, hogy a kijelentés még ebben is tart." „Az egyház tehát nem ugy alakult, mint más társulat szokott alakulni. A ker. egyház isteni intézmény, -mint maga a világteremtés. S mint a világ, ha bár működnek is benne az emberek, (és a természeti erők) isteni örök törvények (gondviselési befolyás) alatt és szerint tartatik fenn: ugy az egyház, habár emberekből alakul is, isteni" fnemcsak gondviselési, de kijelentési alakban is ható)" örök és saját törvények szerint él. Az egyháztörténelem mennyei és földi vegyületet terjeszt elibünk." Ezért az egyház történeteiben nemcsak az isteni tökély, hanem az emberi tökéletlenség szereplését is tanúsító jelenetek jőnek elő. „Az alap-nézetek , tanok, melyek legelsőben kifejlettek s rendtiletnül állottak az apostolok, s általuk az első keresztyének lelkében s meggyőződésében, hnezek valának : Jézus „szent és igaz" (istenember) kinek kijelentései csalhatlanok, —• halála, feltámadása, menybemenetele kétségbehozbatlan történeti tény. — Jézusban van egyedül váltság a megtérés és hit által. A megtérés és büneltörlés Jézus adománya Csel. V. 31; -— a hit pedig ö hozzá ragaszkodás V. 32. A keresztség, tekintve az embert, vallástétel a megtérésről: tekintve az Istent, bűnök bocsáuatjáróli jel és zálog (pecsét biztosíték)" II. 38. „Ez üdvösség hirdettetik „először a zsidóknak, azután mindeneknek, valakiket Isten elhivand." „Pál apostol az evangcliomot ugy tekinti „mint lényegesen a Krisztusról szóló tudományt." „Krisztus munkájának szenvedésének, halálának, feltámadásának jelentése, célja, eredménye , hogy Isten és e világ kiengeszeltessék (az emberiség az istenhezi hasonlóságra eljáthatásra ismét képesíttessek) ö általa." „A bűnön és a halálon ugy az egyes bűnösöket, mint az egész r

bűnös világot tekintve csak az isteni kegyelem segíthet. Es a meg'igazulási kegyelem lészen hitből (azaz ember istenhezi hü ragaszkodás által nyerheti azt el.) Közöltetik pedig ez ő vele az ige-, a keresztség és az urvacsorábani részesülés által. A hivő ember ezek által a Krisztusba óltatik, új életre támad, új emberré válik, míg maga részéről egész akaratát, teljes engedelmességét, ragaszkodását ajánlja fel," (két alaptényező, Isten és ember.) — „Ezen hívők egyesülete már a keresztyén egyház, mely testületben a fő a Krisztus, — a hívek pedig- a vele szorosan összekapcsolt tagok." „Súlypontja az evangéliomnak a jövendőn fekszik, ezen hitcikken, hogy miután az irás egészen beteljesedik (az erkölcs-vallásos kifejlés tökélyre jutand) : akkor Krisztus eljövend, mint világ-biró, Ítélője eleveneknek és holtaknak, (mint a világnak tökélyesebb alakra átalakítója.)" „Az elősorolt őskeresztyénsegi hitcikkek felséges erővel birtak, s biroak maiglan is az ember jellemének képzésére." Igen szépen rajzolja itt szerző az őskeresztyének ezen hitcikkekböl szükségkép származott erkölcsi jellemét,— mely a legnagyobb alázatossággal párosult Önmaguk, mint isteni rokonok nagyra beesiilésébeu, — e világ kicsinyre nézésében, — a halál megvetésében sat. állott. Helyesen jegyzi meg azt is, hogy ezen tancikkek ily erővel ma is birnak. Igenis, ezen alapigazságok felőli erős meggyőződés, ha felébresztethetik ma is, ugy mint az őskeresztyénekben felébresztetett: kétség kivül fogja szülni ugyanazon eredményeket. — Hiszen épen ezt keli tennünk — ez a feladata a templomnak, nép- és folytatólag minden iskoláinknak, theologiának,— legközelebb ezen egyházi könyvtárnak is, — és ha ily tárgyak és ily szellemben s modorban fognak általa a néppel közöltetni mint ez: akkor reménylhetjük, hogy az a szent cél megközelítésére hasznos szolgálatot teend. 3. §. „Első keresztyén gyülekezetek az apostoli korbau:" itt csak általánosságban annyi mondatik rólok, hogy azok a világnak kétféle, úgymint zsidó és pogány fajta né peiböl alakultak; mit logicai szabatosság kedveért a címben ki kellett volna mutatni, — mert igy többet várt az ember. •4. §. „Zsidókból és pogányokból lett keresztyének istenitisztelete, gyülekezeti szervezete, házi és társadalmi élete. Anyaszentegyház alakulása." 1-ör Zsidóból lett keresztyének gyülekezetei. — Röviden, de helyesen és oktatólag s buzgóságot ébresztőleg iratik le, miképen indult el a ker. egyház szervezete JerusalernbŐl, —- miként állott fel ott a vének (presbyterek) rendszere, — tartatott az első egyházi zsinat, — ámbár ezt, mint a keresztyén egyházigazgatási és törvényhozási rendszernek — a kijelentés korában, közvetlen isteni ihletés alatt alakult s ezért örök időkre mintául szolgálni kellő embryóját, bővebben és határozottabban leíratni ohajtottam volna, — miként volt 25 éven át Jerusalem az apostolok székhelye, s miként fejlett ott ki mint virágból a judaismusból, — mint gyümölcs a christianismus, a) az „istentiszteleti szertartartást," b) „gyülekezeti szervezetet," c) „házi és társadalmi életet" illetőleg; — miként volt éltető lelke ennek a „hit és szeretet, — miként nyilatkozott az a vagyon-közösségben, — a communióban, — együtt könyörgésben, — egyháznak, s több ilyenekből anyaszentegyháznak alakításában. II. „A pogányokból lett keresztyének gyülekezetei." Igen szép summázatban adatik elő, miként a keresztyén vallás pogányok közzé kihatásának vezér szálai a „Samarítanusok és hellenistáknál" keresendő, kik közül sokan voltak jelen az első plinköst alkalmával is Jerusalemben, kik magukkal az új kijelentést hazavitték s terjesztették a pogányok között; miként keletkezett az antiochiai egyház , mint a pogányok közötti keresztyénség székhelye, központja, mint második Jerusalem, — s annak mintájára több egyházak a pogányok között, — igen helyesen adatik elő, miben különbözött ezeknek nézete s tana a zsidófajta keresztyénekétől, — de miként megegyezett mind a kétféléknél az egyházszervezet, mely itt is , mint ott presby teri volt, csak hogy az ottani Tr^íö-^i'rj^-ek, itt t7iiaxo7togoknak, (minthogy itt a polgári főnökök is így) neveztettek; miként a két fajta ker. ekklézsiáknak a Krisztus anyazentegyházába össze- és egybefoglalása, kiváltképen Pál apostol érdeme; a mi azonban csak több idő alatt és több surlodások, s ezen egyházak több hibáinak, Pál küzdelmei által történt legyőzései után történhetett, — melyek között s mely célokra keletkezett nagy része az ö leveleinek. Érintetik miként keletkeztek itt már a zsidóktól és pogányoktól az egyház üldöztetései. 5. §. „Jerusalem elpusztulása, s ennek a keresztyénségre kiható eredményei."—A virág lehullott: eljött az édes gyümölcs megérési kora. „Sokat tett a ker. vallás önálló megszilárdulására az , hogy most már a zsidó szertartásokhozi ragaszkodás egyetlen és utólsó támasza, a jerusalemi templom leomolván, közelebb simultak a romai birodalom legnagyobb s tekintélyesebb városaiban alakult ekklézsiákhoz, s ezekkel csakhamar egyesültek. De kedvező körülmény volt a keresztyénség terjedésére nézve az is, hogy a „szent földet" a római birodalmi egység magába ölelte, — és az üdv világa Judaeából az összpontosított birodalom minden részeibe elterjedett." Mert „a bölcs embert le lehet láncolni, de a bölcseséget nem; az igaz embert tömlöcrre lehet zárni, de az igazságot nem ; — az isteni kijelentés világra szóló tanítóját fel lehetett a keresztre feszíteni, — de az isteni kijelentést nem." Helyes ! szép ! 6. §. „Zárszó." — „Szomorú tény" mikép már az öskeresztyénségben is kártékony szerepet vitt az önzés, hiúság, kevélység, uralgási vágy, és vitatkozási szeszély. Ma is ez a baj. Hiába! az ember mindenkor csak ember volt. De azért a keresztyénség fog segitni aprónként az emberi l gyarlóságokon.