Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-29 / 5. szám

A korábbi századokra vonatkozólag különösen két tárgyat találok abban rövid tömöttséggel keresztülvive. Hogy azon időben a külföldi egyetemek látogatása korsziikség volt, s bogy e szükséget főként magyar egyetem hiánya idézte elö. Ez való és igaz. Azonban igaztalanok volnánk őseink irányában, ha azt hinnők, hogy ök e szükséget nem érezték, s hogy figyelemreméltó igyekezetek nem történtek annak elhárítására. Én most, szerkesztő ur engedelmével, ezen igyekezeteket fogom felsorolni, mintegy előzményét a csirájában lévő pesti egyetemnek, amint az közel félszázadig a fejedelmi udvart s protestáns világot foglal kod tatta. Mellőzöm itten azt, mit e téren a XVI. század kísértett : bogy II. János király egy Szász-Sebesen felállítandó nagyubb intézetre már Rámus Pétert meg is hivta, hogy Báthory István Kolozsvárt valóban emlékezetes alapítványt tett: nem vágnak célomba, mint nem prot. intézkedések. Bocskay nyitja meg Erdély reformált fejedelmeinek sorát. Ő rövid uralkodása alatt háborúval volt elfoglalva, s ezért kevesebb gondot fordíthatott a tanügyre, mintha a sors megengedte volna békében élvezni kivívott eredményeit, De már Báthory Gábor lényeges adományozásokkal járult azon célhoz, hogy a prot. tanügy felvirágoztassék. Utódja a fejedelmi székben Bethlen Gábor az eszme nagyságát nemcsak átérté, hanem annak megfelelő intézkedéseket is tett. Alatta már egy „akadémia erigálása" közohajtás volt. Azon pontok közül, melyeket a magyarországi helv. ekklézsiák az 1619-diki nov. 9-ére hirdetett pozsoni országgyűlésre követeik által benyújtattak , — az első ekkép hangzik : „Rendeltessék valamely alkalmas hely elegendő jövedelemmel akadémiának, azaz közönséges és legfőbb nevezetes tanuló helynek, az igaz evangyéliomi tudománynak és a politikának, azaz külső társaságnak helyesen igazgatására szükséges tudományoknak terjesztésére, ő felségének istenes és keresztyéni ájtatos indulatjából ez múlt kassai közönséges országgyűlése alatt megjelentetett kegyelmes akaratja szerint." De körülmények szerint ezen határozatot nyerték rá: „Relinquitur ad pacatiora tempóra" (Sepsi Laczkó Máté krónikája; gr. Mikó Imre: Történelmi ,adatok, III. k., 238—340. 1.). Röviddel ezután a tervet Erdélyben látjuk felkarolva. Az 1622. máj. l-jén Kolozsvárt tartott articulusa az ország óhajtását ekkép fejezi ki: „Nem tagadhatjuk , kegyelmes urunk, hanem magunk szemeivel is eléggé látjuk, a földes emberek, kik hazánknak sok fődolgaiban hasznosan szolgáltának , az elmúlt időkben forgott sok disturbiumokban, mely igen elfogyatkoztanak közülünk, ki miatt ha gondviselés reá nem lészen, rövid időn országunk és maradékink veszedelmesebb állapotra juthatnak . nem lévén támaszok, a kik a gondviselésben mindnyájunknak juthatnak, succedáljanak. Felségednek arról való kegyelmes dispositioját igen dicsérjük, és javalljuk, holott felséged előbbi fogyatkozásokat restituálni akarván, egy közönséges akadémiának építéséről gondolkodott, holott pedig az akadémiának állapotja, kegyelmes urunk, csendességet, nyugodalmas és békességes helyet kivánjon, ez mi szegény hazánk pedig gyakorta és véletlenül oly motusokat szenved, hogy a miatt nemcsak az akadémia, de egyéb helyek és állapotok is megháborodhatnak és változhatnak, kelletett oly közönséges és illendő helyről gondolkodnunk, a ki mind securitás sal, mind állapottal, helylyel arra alkalmatos lehessen. eddigelé nem váltottam be. Azon adatok, melyekkel e tárgy illustrálásához járulhatnék, még korán sem elegendők. Az való igaz, hogy az adatokat folytonosan gyűjtöm, s ha ezek annyira szaporodtak , hogy a tárgyat ki fogom dolgozhatni, a nélkül, hogy botlások s félszegségek elkövetésétől féljek, tanulmányaim eredményét e lapokban fogom közleni. De míg ez megtörténhetnék;

addig is szolgálandok önnek más protestáns történeti dolgozatokkal. — Tisztelettel maradván N.-Kőrös, 1859. jaa. Tetszett azért, kegyelmes urunk, egész országul, hogy az akadémiának erigálása ebben a helyben , Kolozsvár városában légyen, a pápistáknak bízatott puszta klastrom he lyén, mely mostan vacál és az nélkül is pusztában áll, ilyen conditioval és örökké állandó végezéssel, hogy Isten felségedet reá segéltvén ennek építésére, és helyben állatására tudós emberekkel, professorokkal annak módja szerint megrakván és ugyan felruházván és öltöztetvén, azoktól semmi időben, semmi okon, semmi változásokban, se ezután következendő fejedelmektől, sem egyéb rendektől soha el ne vétessék, el ne abalienáltassék, hozzá rendelt minden proventusokkal egyetembe, hanem ezen mostani rendelésünk helyben álljon és maradjon, mivel mostani erről való közönséges deliberationkou egész országul perpetuum statu tumnak mondunk lenni, communi ore et sufTragio." Azokat pedig, kik ez eszme horderejét fel nem fogva, az ellen nyilvánosan kikeltek, vagy mint az ugyanazon év sept. 22-kéu Besztercén tartott országgyűlés mondja: „a kik az akadémia felöl per ludibrium ignominiose szólának", a közügyigazgató által megidézendőknek nyilvánítja. Hogy mikép kezdeményező Bethlen e végzés létrehozását, tudva van. 0 az egyetem székhelyéül nem Kolozsvárt, hanem Gyulafehérvárt szemelte ki, az ország szivét s annyi főúr lakhelyét. Már e végzések hozatala előtt igyekezett az itteni iskolát emelni. Ily célból már 1621 ben Opitzot tanárává hivta meg. De e nyugtalan férfi Erdélyben nem találta fel magát. „A levegő, viz, bércek, az emberek, mind ellenére volt" irja maga a Zlatna (Zalatna) előszavában s elhagyá ez országot. Inkább megszokták itten „azon imperiumbeli igen nevezetes és tudós emberek", Alstad, Bisterfeld és Piscator, kiket Bethlen 1629-ben Németországból hivott meg, de kik megérkezve, e nagy embert már nem találták életben. Azonban az intézet felvirágozhatásáról már derekasan volt gondoskodva. Egy felállítandó akadémia alapját hitte ö megvethetni, midőn annak öt egész falut, több rész jószágot, másnemű jövedelmeket, 74;

000 német tallért, 9000 tallér értékű éremgyüjteményt adott át életében , s e fejedelmi adományait végrendeletében 20,000 frttal s ezen kivül az épület befejezésére szánt 6000 frttal szaporítá. Bethlen utódai nem tudták kivinni e nagyszerű tervet. Igaz, hogy a fehérvári főiskola, vagy mint azon időkben nevezék, universitásban a bölcsészetet és hittant jól dotált professorok — szám szerint 3 tanár, 3 collaboratorral — meglehetős terjedelemben tanították; de ama nagy ember többre gondolt. Ktilviszonyok mellett I. Rákóczy takarékossága fő gát volt abban, s midőn a közohajtas utóbb egyes hangokban nyilatkozott, — már többé nem lehetett ; rá gondolni. Sokat foglalkodtatá az eszme Apáczai Csere Já-I n o s t. Már encyclopaediájában — hol t. i. az európai akadémiákat számlálja elő— így kiált fel: „Noha mind az erdélyi s mind a magyarországi (tanintézetek) iskolák inkább mint akadémiák a mi nemzetünknek nagy gondviseletlenségének miatta az ő örökké való nagy gyalázatjára: ho lott más keresztyén országokban, még a hol pápista fejedelmek , királyok uralkodnak is, vagyon a reformátusoknak egynéhány rendbeli akadémiájok, minékünk vallásunkon való fejedelmünk, bő országunk vagyon, s hol az akadémia? melybe, ha volna, a bőségre nézve, sok idegen országokból a tanulók elgyülnének, csak nyitnók már fel immár egyszer álmas szemeinket, s állatnánk tudós embereket a scholákba, mert találnánk, ha az irigység meg nem | enne benünket. így osztán nem mű hordanók a gyönyörűséges greci tallérokat idegen országokba ki, hanem más hozná bé münékünk, s a mű népünk gazdagodnék belőle. Gondold meg magyar nemzetnek jovát kívánó ember, ilyen pénzzel szűkös országsábol semmié három esztendő alatt legalább tizenöt-öt ezer tallérnak kimenni, a melyekben osztán soha a mű népünk talám csak egyet sem lát? Ennyi kél penig ott az ott lakó magyar deákokra el. Három esztendő alatt?! Oh Úristen szánj meg már bennünköt is !"