Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-29 / 5. szám

S valóban Barcsai alatt készített is egy tervet, s azt e fejedelemnek be is nyújtotta, melyben kimutatta, hogy a fehérvári gazdag jövedelem magában is elegendő egy egyetem fentartására. Ugyané tervvel foglalkozott már korábban határozott ellenfele Basire is : ki vele egy időben II. Rákócy György alatt gyulafehérvári tanár volt. E férfiú fejedelmének egy 25 pontból álló tervet nyújtott be, (mely ma a durhalmi levéltárban őriztetik,) hogy miképen lehetne a gyulafehérvári főiskolát a nyugoti egyetemek mintájára szervezni? De nem jutott ideje sem Rákóczynak a Basire, sem Barcsainak az Apáczai tervét életbe léptetni. Viharos, mozgalomteljes évek következtek be. Azon egyetlen és utolsó magyar fejedelem, kinek még idej e lett volna e tervek egyikét életbe léptetni, gátolva volt abban a körülmények által. S a megfogyott és zaklatott ország törvényhozása nem tehetett egyebet, mint hogy 1659-ben a kül egyetemek látogatását örökre szabadosnak nyilvánítsa, (az erős szavakat, melyekkel ezt tette, a fen érintett cikk közli,) s e határozatot, mint érvényben állót, utóbb a Compilatába felvegye. Apafi halálával pedig az egyetem felállítása lehetősegének még eszméje is megszűnt. Szilágyi Sándor. Tapasztalatok a behnissio terén. Különös tekintettel a vasárnapi iskolákra. E sorok irója közelebbi időkben több izben felszólittatott arra, hogy a belmissioról, vasárnapi iskolákról stb. gondolatait közölje, s azt hiszi, hogy ez érdekben jobbat nem tehet, mintha e mezőn szerzett saját tapasztalatait terjeszti elő. A mint 1848-ban az Ur ügyében való működésemet megkezdém, az első reám bizott munka egy vasárnapi is kola felállítása s vezetéseveit, egy északi nagy kereskedő városnak külvárosában, a legelhagyatottabb és legelvetemültebb lakosság között. De melyik toll volna kéjes a nyomort, a szegénységet, az istentelenséget s ocsmányságot festeni, melyet szemléltem, midőn házról házra indultam, hogy a nyomorban és bűnben sülyedt családokat felkeressem s felhívjam, hogy gyermekeiket a számokra megnyitott, egészen díjmentes intézetbe küldjék! Szegény, rozzant lakók, deszkakunyhók, nedves pincék, sötét kamarák, padlós szobák voltak azok, miket sorra jártam s jelenetek fordultak elő, melyekről senkinek nem lehet fogalma, ki egy nagy világváros szegénység és bünfészkeit sajátszemeivel nem látta. S bár azelőtt is hittem, hogy a kere3z tyénség között mindenfelé iszonyú sok hitetlenség s istentelenség lakik, mégsem vártam, hogy azt találjam, mit itt látni és hallani voltam kéntelen, mert a legdurvább s határozottabb pogányság tömegestül iszonyú képekben tárult fel szemeim előtt. Éreztem, és felismertem tüstént, hogy az evangyéliomnak ilyenek előtt kell hirdettetnie s azért az Ur nevében s utasítása szerint vigasztalódva bátran tovább mentem, imádsággal s Istenben való bizodalommal „a város utait és utcáit" feljártam, mindeneket hiván, hogy az Ur háza megteljesedjék. S ezen házi látogatások nem is voltak sikeretlenek. Már az első vasárnapon meglehetős számú gyermek gyttlt a vasárnapi iskolába s minden következő vasárnapon növekedett számuk, ugy hogy a 3-dik hétben már 150-en írattak be s nem sokkal ezután a helyiség nem volt elég a tanítványok számára. Kezdetben természetesen nehéz volt ezen rendkívül elvadult csapatot rendezni, csendre, figyelemre szoktatni; hanem több ifjú ember és nő segélyével, — kik keresz tyéni szeretettől indíttatva önként nyújtottak segédkezet e munkára, — sikerült nem sokára Isten segedelmével csodálatos változást idézni elő , nrég pedig bármely erőszakos eszköz, vagy büntető rendszer használása nélkül. Kétségkívül Istennek szerelme áradozott munkatársaimnak szivében, mely itt uralkodott, igazgatott, s amely oly nagy hatalmat, vonzerőt gyakorlott, hogy a gyermekeknek kedves lön az iskola, s a tanítókkal és tanítónőkkel a legbensőbb egybeköttetésben érezték magukat. Majd elkezdék a szülék számára ugyanazon helyiségben bibliaórákat s istenitiszteletet tartani s ezeket is a felnőttek számosan sikerrel látogatták, ugy hogy ennek következtében némely ház nál, — hol ezelőtt részegség, szitok, átok s más ocsmányság uralkodott, s hol a szükség, inség legmagasabb fokra hágott, — csodálatos, Istentől eszközölt változás következett be, s az isteni félelemnek kiiljólét is lett következése, ugy hogy némelyek azok közül, kik azelőtt mélységes szegénységben ültek, most Isten országának javára adományokat hoztak. Valóban csak a Jézus Krisztusban való élő hit, s az ezáltal eszközölt bűnbánat, megtérés képesek ily csodákat eredményezni! Nem sokkal ezután ugyanazon külvárosban egy másik vasárnapi iskola nyittatott, s ez is hamar megtelt gyermekekkel. Talán kívánatos lesz az olvasóra nézve egy ilynemű vasárnapi iskola képével megismerkedni, azért megkísértem ennek futólagos vázlatát adni. Utunk egy nagy város szűk és sötét utcáin keresztül távoleső helyre visz, melyet a legalsóbb osztályok laknak feles számmal, távol a templomtól. Itt, hol rongyos mindkét nembeli egyének, szennyes magokra hagyatott gyermekek nagy számmal állonganak, vagy feküsznek, lépjünk be egy jobbravaló házba, s menjünk az első emeletbe. Ott találunk egy világos és tágas teremet, mely a felnőtteknek imádkozó teremül szolgál. Padok, ülések nagy számmal vannak benne s felső részén egy egyszerit szószék. Vasárnap délután két óra tájon tanítványok és tanítványnők felette számosan gyülekeznek be, néhány urak és nők is vannak jelen, kik mint tanítók és tanítónők önkéntesen szentelték magukat a munkának. A gyermekek renddel körben vagy sorban fognak illető tanítójok, vagy tanítónéjok körül helyet, ugy hogy mindenik munkatárs 12—20 gyermektől látja magát körülvétetve. Épen két órakor a vasárnapi iskola főnöke szószékbe lép, egy kedves, gyermekek értelméhez mért éneket énekeltet, ekkor egy rövid, szívhez szóló imával megnyitja a vasárnapi iskolát. Ekkor minden osztályban a bibliai feladatok elmondatnak, s a tanítóktól gyermekiesen, egyszerűen megmagyaráztatnak s a kicsinyeknek szívökre köttetnek. Ezután a gyermekek felnyitják bibliájokat, s mindenik osztályban egy rész felolvastatik, (mindenik gyermek egy verset) s olvasás alkalmával megmagyaráztatik; azoknak, kik még olvasni nem tudnak, a tanító olvas. Három órakor megcsendül egy kis harang, ekkor egypár énekverset ismét elénekelnek, akkor a főnök valamely bibliai szakasz alapján beszédet tart a gyermekekhez, melyet tisztán, világosan megmagyaráz, s vagy katechisálva megy a szakaszon keresztül, vagy rövid elbeszélések s példák által világosítja, berekesztésnél a gyermekek szivéhez fordul. Végül ismét énekelnek és imádkoznak s megáldás után a gyermekek 4 órakor hazamennek. Látni való, hogy a vasárnapi iskolának a gyermekekre nézve inkább templomnak, mint iskolának kell lennie, s a működők főcéljának és törekvésének oda kell irányulnia, hogy a gyermekek lelkére hassanak, s azokat az idvezítőhöz vezessék. S bizonyosan ez a legegyenesebb, ez az egyedüli mód, mely által elhagyatott gyermekek megszabadítása s javítása lehetséges. S általában hiányzik nálunk közönségesen mindenütt a tulajdonképeni gyermeki istenitisztelet, mert bizonyosan nem lehet tagadni, hogy a mi szokott predikátióink, könyörgéseink, énekeink, a mint a templomban tartatnak, az ifjúságra nézve többnyire érthetetlenek, hosszadalmasak és fárasztók, miáltal jó előre a templomlátogatásban megunatkoznak. *) Ezenkívül a *) Angolhonban a közelebbi években kezdenek ezen felette fontos tárgyra, nevezetesen az ifjúság vallásos építésére nagy figyelmet fordítani. A vasárnapi iskolákon s más ide vágó intézkedéseken kivül sok papok negyed éven-