Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-13 / 50. szám

maga az Isten segíthet (mi a pogányoknál történt), —, részint az által, hogy az emberiséget, majd ha arra maga' részéről is eléggé készen leend (majd az idő teljességében) újjászülendő istenemberi személyiségnek (Messiásnak) nemcsak szükségessége, hanem épen lényegének, fogalmának alapvonásai, szálai, az embryotól a kiképzett férfiúi alakig fokonkénti fejlődésben, — és az az által történendő újjászülés történelmi tényei, menetele-, elöábrázolatokban, szent intézmények, szabályok, foglalkozások, azokhoz illesztett tanok szervezetes szövege, s azokbani szent gyakorlatok, azokban fejlődő nemzet-vallási élet által előkészíttessenek, s így annak e világba belépése nemcsak várttá, ohajtottá, de könnyűvé, sa természet (bár neki csuda-jelenetekben hódoló természet) által is sympathiával öleltté tétessék (és ezen utóbbi sajátlagos előkészítése az üdvintézménynek az e végre kiválasztott zsidó népnél történt). Ezen üdvintézmény egész folyamának tehát két főrésze van: egyik az előkészítő,—a bűnbeeséstől a Megváltó megjelenéseig,—a másik a végrehajtó, annak megjelenésétől a tökélyre menetel nagy napjáig.— Az üdvintézmény körül Isten nemcsak gondviselés útján működik, miszerint a természeti tényezőket rendes (eredetileg ő általa beléjek adott) törvényeik ós sajátságaik szerint engedi túlnyomólag szerepelni: hanem főként maga egyenesen s közvetlenül avatkozik az események vezetésébe, tények s jelenetek létrehozásába, s ezek felől az emberek útasításába, felvilágosításába, nehogy a természeti, főként emberi erők túlnyomó szereplése által itt is, mint a polgárzatok s világi tudományok körül, zavarok és tévelygések túlságosan (mert hiszen a gyarló emberi erő szereplése itt sem nullificaltatik, csak háttérbe szoríttatik) jöhessenek elő, s az isteni felséges cél, melynek elérését minden esetre akarta, akarja, ígérte (mintegy szövetségkötéssel) biztosította a Jehova, valahogy el ne tévesztessék. Istennek az üdvintézmény körül (sig acorrjoiav) történő ezen közvetlen működése,—neveztetik szorosabb keresztyéni értelemben kijelentésnek, — mely tehát a rend- ! kívüliség, természetfelettiség, csudaszerűség kellő helyeken alkalmazását szintúgy, mint rendesen a természeti tényezők most túlnyomólag majd inkább kevésbé háttérbe szorulva szereplését felteszi. — Tartalma pedig a kijelentésnek egy részről tények, melyeken nyugszik, melyekből áll főleg és sajátlag az üdvintézmény, — más részről oly tanok, melyek a tények érvényét felvilágosítják, s ezek ölelésére az embert mint értelmi lényt ismeret útján is hajlandóvá teszik, és így a szentlélek magasabb vallásos buzgóságot eszközlendő hatásának elfogadására is képesítik. Ezen üdvintézmény tényének s tanainak, ez előadott kijelentési úton történt írásba foglalása, s ily módon az emberekre nézve közös és állandó hasznalatává tételének eszköze a teljes szentírás, melynek két főrésze körül egyik (ó-szövetség) az üdv előkészítése, másik (új-szövetség) az üdvmegjelenés s végrehajtás tényeit, jeleneteit, és az azokra tartozó tanokat tartalmazza. Ha az újabb theologiai iskola ezen nézetei, és a szentírásnak ilyen genesise áll, s nem levegőből merített tarka képzemény, mi felől a józan ész — mely főbb súlyt helyhez az öntudati miségre, mint a tapasztalatból elvont okoskodási mikéntiségre, — igenis a józan ész követeié- j seinek teljesen megfelelés kezeskedik : akkor és igy való- j sággal a szentírás isteni eredetének bizonyítására szol- j gálni akaró azon tételek, melyeket az ó-iskola ád, csak a már bizonyos ténynek bővebb kifejtései; a minthogy azok valódi bizonyító erővel nem is bírnának, ha más ala- , pon bizonyos nem volna a dolog,—mert azokhoz tagadhatatlan , hogy így magukban véve, nimium probans erő köttetik. Egy volna azok közt legnyomósabb bizonyíték, — t. i. „a szentlélek bizonyságtétele, mely szerint a naaa ygacpt] 0EW7rvevcrrog nyomán oly isteni erő lebeg a szentíratokon, mely minden azokhoz nyílt kebellel ragaszkodók , j hivők szivében, — az ige vezetése folytán valósággal gyakorolja s kitünteti metanoietícus és palingeneticus ha- , tását. De az ó-iskola fél, hogy ezen beszéd túlságosan mysticus; a honnan szerző is ezt a 24-dik lapon csak igen erőtlen alakban említi, —- csak képzeletnek láttatik tulajdonítni, — mit ha valósággal úgy ért: akkor ezen erőssége roszabb a semminél. — Ugyan hát az isteni ihletés, kijelentés, istenember, sőt maga az Isten eszmeje is nem szinte ilyen mysticus-e? — Csak azt ne képzeljük , hogy csupán logicai demonstratio szülhetne bizonyos meggyőződést, — a mi valóságos csalódás és ferde nézet: mind járt nem akadunk olyan nagyon fen a kézzel nem fogható dolgok valódiságán és bizonyos voltán. Nem szükség bővebben elemezve szembeállítanom az ó-iskola hiányait az újabb iskola kiélégítö előnyeivel; csak ismételve azt fájlalom, hogy kedves tiszttársam nem az utóbbi elvekből indulva ki, vetette meg természetesen népszerűsített alakban az egyházi könyvtár leendő olvasóinak a bibliát és vallástant illető nézeteik alapját; — valamint azon ohajtásomat sem titkolhatom el, vajha valahára nép- és közép-iskoláinkból is az ó-iskola elvei szerinti vallás-tanítás, — mely a hitélet felébredésének miudig akadálya leend , kiküszöböltetnék !! A szentírás és általában a kijelentés minő szempontból tekintése sarkpontját képezvén valamint minden val lástani munka lényegének, ugy az a felől hozandó Ítélettételnek is: nem tartottam helytelennek, ha bár több időbe és helybe került is , e pontot kimerítőbben tárgyalni; azt nyervén ez által, hogy mind e cikk többi részeinél, mind a többi ismertetendő cikkeknél a most előadottakra kevés szavakkal is hivatkozhatandom. „A szentirat világtörténeti fontossága" cím alatt előadottakra nézve csak az az egyszerű észrevételem van, hogy sajátlag nem a szentírás volna ott a subjectum, hanem a keresztyén vallás; mely lélek és élet, égből szállt világosság és lelki kenyér, — szellemi élethatály és táplálék' — erkölcs-vallásos újjászülés intézménye, — és nem csupán mindezeknek írásban történt bár hozzájok illő, és így isteni vezetés, ihletés alatt szerkesztett előadása. Igaz, hogy a szentírás a keresztyén vallásnak mind elterjedésére, mind tisztán fenmaradására nagy hatású tényező : de azért a ker. vallás elterjedése a szentírás elterjedésével még sem épen ugyanazonosítható. Ezen tévedésbe csak az, vagy azon theologiai iskola eshetik, mely a ker. vallást csupán tudománynak tekinti, és a hiten csak historica fidest, az előadások elhivését érti, nem vévén észre mennyire messze jár attól mind a Jézus hit követelése, mind az Ábrahám hite, mind a szent Pál sXm£o[xeveov vitoataaig 7iQay[iaz(öv']ix, mind általában a vallásos hit fogalma, mely nem egyéb, mint lelki szegénységünk boldog öntudata mellett, az isteni segélyhez bizalomteljes ragaszkodás. —• Ez az ó-theologiai iskola hibája, melyek elvein látnivaló, hogy valódi hitélet, valódi erkölcs-vallás nem alapulhat; és ha itt ott mégis jelentkezik az azt követők közt, az az elv dacára , Isten kegyelméből szerencsés inconsequentia eredménye. , A mi a 3 dik §-ban „a szentiratnak a protestáns egyházzali, nagy egybefüggéséről mondatik, az mind igen helyes, szép, oktató, buzdító, a könyv feladatának teljesen megfelelő. „A 4-dik §-ban adatik a szentirat egyes könyveinek rövid ismertetése. Mind az ó- mind az új-szövetségi könyvek 3 félék: 1) „történelmiek", 2) „oktatók", 3) prófétaiak. A történelmi könyvekre nézve, egészen az ó-iskola szellemében, ezeket mondja szerző: „az ó-testamentom történelmi könyvei a világteremtés elbeszélésével kezdődnek s az emberiség legrégibb korából néhány fontos eseményt emelnek ki; — különösen Izrael népének pátriárkái őskorát irják le s elbeszélik e nép történetét Egyptomból Kanaánba költözésétől fogva, a babilóniai fogságból lett visszatéréséig. —Egyszerű modorban adják elő mint jelentette ki Isten magát a népnek , s mint vezérelte azt ezen egész időn által, mint jöve a bűn e világra, s mint hatott ki