Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-13 / 50. szám

az minden emberekre (sic!! — ez tehát mint csak mellékes dolog, akár előbb akár utóbb említtetik meg, mindegy! ?) És ámbár Isten Izrael népét választotta ki, hogy ebben mutatná meg a maga dicsőségét, ebből születnék a Messiás, e világot boldogító s megváltó Jézus, Krisztus: ez mégis gonosz és elfordult nemzetséggé lön. És noha szoros igazság szerint Isten e nemzet bűneit nem hagyta büntetetlen, mégsem szűnt meg azt soha atyai kegyelme és irgalmasságával körülvenni. — Mivel már a szent irók többnyire e főszempontból indulnak ki: ugyanazért igen alkalmasok e szent könyvek a vallásos érzelem ébresztésére és táplálására, s különösen arra, hogy az idvesség utát a Jézus Krisztusban vetett hit által készítsék és egyengessék (sic !!) Azért igen üdvös dolog, ha ezen szent könyvek a gyermek és ifjabb világ első vallásbeli oktatására fordíttatnak, — ide értve az új-szövetség történelmi könyveit is," (auch gutü). Az ó-iskola ezen theoriájában a szent iratok által előadott eseményeknek, tényeknek, zsidó nép elválasztatásának, abban az emberi gyarlóság gyakran kitörése melletti, a Jehova kijelentési úton túlnyomó szereplésének, szóval az üdvintézmény imádásraméltó isteni vezetés nyomán haladó előkészítésének, — végre az üdv napja Jézusban felkelésének, általa az üdvhatály előállásának , — innen az ó- és új- szövetségi történelmék s történelmi könyvek közötti nagy összefüggés, de egyszermind nagy különbségnek , mindezeknek mondom nagyszerűsége és a vallásos hitélet ébresztésére, táplalására, fentartására, az egész ker. vallás és vallástan alapítására, sem egyes bármenyire erkölcsi értékű cikkecskékben, hanem a két főrész egymást kiegészítő összes rendszerében nagy momentumu hordereje, minélfogva a szent történelmi tan, mint az üdvintézmény történelmi kifejlésének s előállásának rendszeres előadása, a vallásnak, vállástannak. nép vallásos nevelésének múlhatlan alapja, — és így nem csupán mint egymástól elkülöníthető , erkölcs-vallásos történ etecskék tárháza ajánlható a gyermeki s ifjú szív erkölcsi képzésére,— mely nézet szokott mindeddig leginkább uralkodni (Hübner s több effélékben), — mindezen nézetek s momentumok az ó-iskola theoriájában mennyire nem jőnek figyelembe, s ennélfogva maga a dolognak épen lényege menynyire mellőztetik, — a szentírás felöl mennyire helytelen nézet s az üdvintézmény s a ker. vallás felöl mennyire hiányos, sőt ferde fogalom adatik, — s ilyen theoria utján a nép vallásos nevelésének s tanításának, ha szigorúan consequens akarna lenni, minő hiányosnak s helytelennek kellene lennie: az az elődottakból nyilván van, s több beszédet nem igyényel. Az oktató könyveket illetőleg általános megjegyzéseket nem ád szerző: holott a héber tudomány, főként költészet sebben különösen a Zsoltár-irodalom, de a bölcsészet s példabeszédirodalom is méltó tárgy volna arra, hogy a népnek is felőle helyes fogalom adassék és ezt már csupán symmetria kedveért sem kellett volna mellőzni; — mert ime: — A prófétai könyveket illetőleg már ismét adatik bevezető értekezés. És e helyen igen feltűnő az, miként rakja mellé az ó-iskola a különféle nézeteket, s mint alakul ebből egy tarka mixtúra,—de nem egyöntetű vegyíték, — mely sem hév, sem hideg, sem rationalismus, sem supranaturalismus, sem ortho- sem heterodoxia, egy kicsit hivő, egy kicsit nem hivő, egy kicsit keresztyéni, egy kicsit nem keresztyéni. íme itt már a profetismusról oly értekezés adatik, melyben kiemelt nézeteknek egy része az ujabb iskola szebb müvei közé, s akár Twesten Einleitung-jába beillenék; csak az a baj, hogy e mellett olyat is mond, a ini már az előbbiek orthodox erejét s hatását paralysálja. T. ó. helyesen mondja, hogy a profetismusnak feladata volt a tiszta vallásosságot s theocraticus szellemet a népben megőrizni, s e végre mind a nép, mind annak vezérei, s maguk a királyok felett is intésben, feddésben, tanácsadásban, oktatásban, s felmagasztasult lélekkel isten akaratának tudtuladásában, sőt az üdvintézmény tiszta napja egykor leendő feljövetelének is előre biztosításában nemcsak, de annak látnoki ihletettséggel lerajzolásában, s ezáltal a népnek vigasztalásában és a tiszta vallás-erkölcs követése iránt lelkesítésében, tiszteletet parancsoló szellemi fensőbbségét gyakorolni: — de midőn márs a messiási rajzolatok szükségaképenies emberi nemzet, és korszerű s azzal együtt v ltozó, tisztuló, emelkedő kül ruházatát oly „földi salaknak" nevezi, mely a profetismust a méltánylás oly alacsony fokára sülyeszti, miszerint a próféták irásai, „mind e mellett is," és igy csak emberségből s kíméletből ajánlva csakugyan „tanulságosok , épületesek, sőt annyiba nagy fontosságúak, hogy az üdvintézmény fejlődésének „megannyi tanúbizonyságai" (tehát nem előmozdító eszközei?!) — ez által az előbb adott szép nézeteinek minden jó hatását s erejét elvette. Hát még mikor alább azt mondja hogy azért „neveztettek „Látnokok"-nak, mert Istennek az emberiség idvezítésére irányzott tervét látták, azaz világosabban ismerték, mint az ő kortársaik" : nem a kétértelmű szavakkal alakoskodó rationalista hálójába került-e itt szerző? hiszen ez csak azt teszi, hogy a profeták nagyobb tudósok, philosophusok voltak, mint kortársaik. Ne féljünk kimondani, hogy rendes lelki erejök, rendkiviili isteni segély által magasztosíttatott, s képesíttetett sok oly dolgok előre belátására, miket kortársaik nem láthattak, és ez is isteni közvetlen beavatkozás, „kijelentés." A mi az egyes bibliai könyvek ismertetéseit illeti: ezekre sok megjegyzésem volna; mert ezek vagy és pedig legnagyobb részben, csupán csak száraz registerei azok tartalmának, mi egy részről felesleges és minden haszonnélküli dolog, más részről sajnálatot ébresztő, a mennyiben e helyett sok szépet s jót lehetett és kellett volna elmondani azoknak keletkezéséről, célzatáról, szelleméről eredetiségéről , hitelességéről sat., mi a köznépre nézve is a vallásosság biztosítására szükséges és múlhaltatlan volna, — vagy pedig a mennyiben a registráláson túl mennek, a könyv szelleméről s érvényéről nem helyes nézeteket közölnek , mint péld. a prédikátori könyvről, melyet szerző egyenesen Salamonnak tulajdonít, a benne foglalt bölcseletet pedig ferdén, s hiányoson értelmezi, igy az énekek énekéről, melyről ama legvastagabb rationalisticus nézetét adja, miszerint az nem egyéb volna, mint testi értelemben vett szerelmi versezet, azon egész gúnyig menő szépítéssel, miszerint a bibliának valami hiánya volna, ha az élet eme viszonya is nem volna benne tárgyalva. Azonban mivel már úgy is jó hosszúra nyúltak az ezen cikk körül keletkezett észrevételeim: az egyes könyvek ismertetésének bírálatába nem ereszkedem ; de nem lehet visszatartóztatnom azon ohajtásomat, vajha a szent könyvek s általában a szent történelem helyes szempontból ismertetésére s taníttatására, mely tárgyban pedig már az ujabb iskola nyomán vezér fonal magyar nyelven sem hiányzik, — az ó-iskolának , melynek ezen cikk hív másolata, ily nagyszerű hiányait látván, illető egyházi felsőbbségünk kellő figyelmet és gondot fordítana !! Tatay András, hittanár. BELFÖLD. Egy kis statistika. A september elsei legkegyelmesb pátens és a második septemberi magas ministeri rendelet ügyében a régi állapotbai visszahelyezés s ennek nyomán a zsinattarthatásért folyamodtak a helv. hitvallásúak három kerülete kerületileg, a negyedik tractusokban nyilatkozva. Ez 2.200,000 lélek; Ugyanez értelemben nyilatkoztak az ágostai evangyélmi egyház részéről: