Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-13 / 50. szám

napiiskolával ifjúság számára írott, vallásostartalmú müvek szétosztása van összekötve, melyeket midőn a gyermek kezéhez veszen. leteszi a maga centjét, vagy többet is az úrasztalára. Ily módon üli meg az amerikai a vasárnapot, vagy mint ők szeretik nevezni — a szombatot — sabbath-ot. A templombamenés sétájok, s az esti imaőrákoni összejövetel képezi társas gyönyöreiket. Az utcák csendesek és puszták. Még a gyermekeket is — ha tán eszökbe jutna az utcán márvány-golyókkal játszani — figyelmezteti azonnal a rendőr a vasárnapra. De leginkább Uj-Angliában — mely különben is leghívebb kinyomata az amerikai jellemnek —• ünneplik meg nagy szigorral a vasárnapot. Az utazás mind szárazon, mind vízen be van tiltva. Mindenféle bolt, vendéglő, színház csukva van, kivéve a német színházat, melyben tartatik egy hang- vagy zeneverseny, de a botránkoztatást kikerülendő, sacred Music (szent zene) név alatt hirdetik az előadást. Hogy itt is találkoznak elegendő számmal u. n. szabadgondolkozásúak, ez természetes, — de nem találkozik ember, ki a vallásról gúnyolódva beszélne, s nincs családapa, ki gyermekét a vasárnapiiskola szorgalmas látogatására ne sürgetné. Midőn a vasárnap ily buzgó megszentelését látjuk, bizonyára meglepő leszen előttünk azon körülmény, hogy az amerikaiak semmi keresztyén ünnepét nem tartanak. Húsvét és Pünköstről mitsem tudnak, mint szinte Karácsonról sem, azon különbséggel mégis, hogy ez utóbbi Amerikában némileg családi ünneppé lett. Nem lehet ezen körülményben a puritán eredetet nem látni. Van azonban az amerikaiaknak is három ünnepök, úgymint egy világi —julius 4 dike, mely a függetlenségi nyilatkozat évfordulati napja, — Decleration of Independence 4. juli 1776 — egy egyházi — Fast Day — bojt-nap —• rendesen f'ebruarban, s egy felig egyházi félig világi ünnepök, az u. n. Thanksgiving Day — köszönet- vagy hálanap — mely őszszel tartatik. Ezen két utóbbi ünnep napja az államok kormányzói által tűzetik ki,s újságlapokban tétetik közhírré. Megjegyzendő azonban, hogy a kinek nem tetszik megtartani, folytathatja bárminő munkáját, senki által ebben akadályoztatni nem fog. Ily nagy vallásszabadság mellett lehet-e csodálni, hogy Amerikában oly sok hitfelekezet található. Es mégis mind ezek,— mert feltétlen lelkiismereti szabadság alapján állanak, soha egymással zsurlodásba nem jönnek. Nálunk Európában — hol államegyházak vannak, a különböző felekezeteknek természetesen oppositionalis helyzetet kellett elfoglalniok, de ott, hol minden gyülekezetnek megvan saját bel és kiil jogkormányzata, erről szó sem lehet, ugy hogy Schelling szavait, melyek szerint „az egyház legyen bensőkép az, mi az állam külsőkép," ugy látszik, Amerika gyülekezeteiben megtestesítette. A mi Amerikának egyházilag különböző felekezetrei oszlását illeti: ezt közülünk némelyek egyházi életének hátrányául hozzák fel, holott ez nálunk Európában sincs máskép. Van itt római, görög, luther, calvin és angiikan államegyház, ezen kivül ultramontan és gallikan, egyesült és nemegyesült, orthodox és rationalista, ealvinista és arminianuá, ó-lutheran és evangélico-unitus, ó-angol és puseyta felekezet. Megemlékezve erről, Amerikát megrójjuk-e azért, a mit sokan Európának előnyéül tudnak be? De meg ne feledjük, miszerint Amerika prot. egyháza tulajdonkép csak négy főágra oszlik, u. m. a congregationalisták, presbyterianok , baptisták és medhodisták felekezetére. Ezek közül a három első ealvinista, a két első csak alig különbözik egymástól, az első és harmadik pedig egyházkormányzatilag teljesen megegyez. A mi végre a térítőtársulatokat illeti: ezek két ágra oszlanak, hazai- és külföldire. Home és Foreign Miss. — A hazai — bevándorlottakra terjeszti ki munkásságát, de segíti egyszersmind az elszegényedett vagy keletkező gyülekezeteket is. A külföldi térítőtársulat 2600 térítőjével messze vidékeken működik. Összes költsége a térítőtársulatnak 1852-ben 1,390,824 dollárra rúgott, ebből Magyarországnak is jutott 100 dollár. Mányoki Tamás. ISKOLAÜGY. Tájékozások az iskolatonitók emancipatiőja felett Lelkésznek és iskolatanitónak, minden hivatalos lépésével, szaváva legyenesen oda kellvén irányoztatnia, hogy a köznépben az erkölcsi öntudatot kifejleszsze, megerősítse , lehetlen, hogy egymással ellenkező eszméktől vezéreltetve, hivatásuknak az evangyéliom célja szerint megfelelhessenek. A lelkész a megletteket, az embernek Isten s egymás iránt váló kötelességeire oktatja, s igyekszik tanításával meggyőzni a jövendő élet bizonyos voltáról, és annak elnyheretésére az erény tiszta útját ajánlja; az iskolatanitó pedig józan felfoghatására a lelkész által hirdetendőknek, a még csak növekedő gyermekeket készíti elő. Ezen előkészítésre pedig múlhatlau szükség van, mert tudjuk, hogy csak a „jó földbe vettetett mag hoz gyümölcsöt, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, vagy harminc annyit." Mát. Xlll. 19—23. Szükség hát e szerént, hogy lelkészt és iskolai tanítót, Isten és az emberi nem iránt való tiszta szeretet hozzon egymással kapcsolatba. Kit nem e magasztos érzelem vezet hivatalos foglalkozásában, lehet ugyan ügyes pap, ügyes tanitó, de működése nem 1 észen annyira épületes, mint azé, kinek lelkét vallásos fiúi félelem Isten iránt, és munkás felebaráti szeretet heviti. Hogy ily párhúzamos a lelkész és iskolatanitó pályája, nyilván kijelöli 1. Kor. III. 5, 6, 8. „Kicsoda azért Pál és Apollós hanem szolgák, kik által hittenek, én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adta annak előmenetelét. A pedig, a ki plántál és a ki öntöz : egyek." Ezen itt érintett egység értelmezése az, hogy a lelkésznek az iskolatanitó, ő vele azon egy célra törekvő szolgatársa a Krisztusban, ha bár a lelkész egyszersmind felügyelője s főnöke is az iskolatanítónak. Más részről az iskolatanítónak is, ha helyesen fogja fel helyzetét, be kell látnia, hogy ha függésben van is ő a lelkésztől, és kell lennie, a mellett a _ benső missio terén szinte szép és fontos szerepe van néki is, ha bár különböző is az eljárásra nézve. Mert ha az iskolatanitó valódi vallásosérzelmü, s azt tanúsítja mind hivatalos működésének serény lelkiismeretes folytatása közben, mind mindenkihez való maga alkalmazásában, akkor ő már emancipált vagy is szabados, „mert az igazság teszi az;t szabadossá, ki azt megismeri" Ján. VIII. 32. Ezen szabadosságot vagy emancipatiót, de csak a józanon követelhető fokig, s az annak egyedül célirányns úton, mert azon túl s kivül „nequit consistere rectum" az összes tanítói kar úgy valósithatja, ha szeretetteljesen egyetértve önmagok közt, kölcsönös eszmecsere útján tisztába jönnek az emancipatio eszméjével. E nélkül célszerűtlen minden törekvés, hasztalan minden vágy. Midőn arra figyelmeztette a hit fejedelme tanítványait, „hogy az ő országa nem e világból való" Ján. XVIII. 36, értésökre adta azzal, hogy ne vélnék mintha ő fegyverhatolommal akarta Izráel népét világ fölötti uralomra fölemelni, melyben azután az ö tanítványai lennének a birodalmi főfő-hivatalnokok, Jézus szelid szeretet, igazság, szentség, vagyis keresztyén erkölcsiség alapján nyugvó társaságot alapított, mely melett minden becsületes világi birodalom fenállhat. Mi iskolatanitók is nem óhajtjuk, hogy semmi öszszeköttésben ne legyünk a lelkészi karral, s attól ne függjünk, hanem külön testületet alakítva, saját magunktól kormányoztassunk hivatalunkra nézve, ez nemcsak korszerűtlen eszme, melyet az élet gyakorlati terén kivinni nem