Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-29 / 5. szám

fölött, mit minden lelkesebb honfiak osztandnak velem, hogy a Tolnáról Pestre áthelyezett, kisdedóvókat képző intézet, csekélyebb pártfogásnak örvend, és kevesebb községek veszik annak szolgálatát igénybe, mint a hon boldogitására nézve óhajtható volna. Ellenben örvendve tapasztalam, hogy a pesti kisdedóvások , különösebben az izraelitáké, melyet ezelőtt mintegy 12 évvel, két barátommal látogattam vala meg, szép virágzásban állanak. 2. Tapasztaljuk, s a természet bölcs és igazságos törvényébe gyökerezettnek fogjuk találni azt, hogy azon gyermekek, kiket nem saját, hanem dajkák emlőin neveltek fel az anyák, ritkán viseltetnek oly ragaszkodó hálával, szeretettel és gyöngédséggel , szülőik iránt és viszont, mint azok, kiket anyjaik szoptattak. A természet meg szokta azon sérelmét boszúlni, minélfogva legszentebb viszonyába idegen tolakodott, s boszúja a leggyöngédebb kegyeletet ássa alá. Az anyák rendesen gyönge testalkataikkal s különösebben mellbajaikkal mentőznek; de valljunk igazat! kárhozatos divat és hiúság, leggyakoribb kútfejei e visszaélésnek. Józan férjek, buzgó lelki atyák és magasabb köreink példaadásai, munkálhatnak ezen elharapódzott métely ellenében legsikeresebben. 3. Óhajtanám, hogy különösebben regényirodalmunk , lelkiismeretesen kerülné azon, a kegyeletekre nézve ellenes irányt, melyet leginkább a francia regényirodalom idézget nálunk elő. A kikeresett undok vétkek, emberi elvetemiiltségek részletes és eleven színezetű kifestései, mint már máskor is érintettem , nem lehetnek nem ártalmasak a fiatal kedélyek kegyeletére, már csak az által is, hogy mételyes ismeretek és képzetek mérgét, mézízzel szívják be azokkal. Főkép szépnemünkre, mely különben leghűbb őre kegyeleteinknek, kétszeres ártalommal hatnak az effelé olvasmányok. Szüléknek és nevelőknek örök éberséggel és ügyelettel szükség lenniök arra, hogy gyermekeik, növendékeik, efféle olvasmányokhoz ne jussanak. Szomorudolog, hogy irodalmainkban , miként a gombáknál, folytonos óvakodással kell lennünk, hogy meg ne mérgezzük magunkat. Ez ismét bizonysága annak, hogy a tudományos míveltség, nem mindenkor kútforrása a kegyeletességnek. Irodalmunk alig nyújthatna jelenleg valami ±dvesebbet, mintha valamely tapintatos gyermekbarát, a világtörténelemből, vagy csak képzelet országából, gyermekfogalomhoz alkalmazva, és akként felöltöztetve , hogy ne száraz kivonatok legyenek, hanem a képzelő erőnek is némi éleményt, nyújtsanak, nemes, kegyeletes tetteket, eseményeket, oly beszélykék alakjaiba foglalna egybe, melyek gyermekeknél, az elsőbb években, a sületlen dajkai mesézéseket, és rémes, tündéres mondákat kiszoríthatnák, és szüléknek, nevelőknek apró képző fejtegetésekre alkalmul szolgálhatnának. 4. Köziskolákban, milyenek a reál-, gymnasialis stb. iskolák, kevés közvetlen felügyeletnek van helye, a tanítványok erkölcsiségére és kegyeletességére, a mennyiben ezek elszórva szállásolnak, s inkábbára csak a tanítási órák hozzák őket a tanítók : elébe. Ezért, ha a tanítvány felötlő kihágást nem követ el, és az iskolában csendesen viseli magát, konyí nyen elnyeri bizonyítványában a dicséretes rovatot. De a falusi és kisvárosi elemi iskolákban és ma^án | nevelőintézeteknél, már sokkal közvetlenebb az erkölcsiségre való felügyelet. Ilyesekben dicséretes szokásuk az lelkesebb pártfogóinknak, hogy a tanulási i szorgalom serkentése végett, jutalmakat tűznek és osztanak ki. Óhajtható volna azonban, hogy az efféle jutalmak, a kitűnő erkölcsös és kegyeletes visele: tekre is terjesztetnének ki; miután azok tagadliatla| nul mind a jutalmazottakra, mind a többi növendékí ségre nézve, serkentőleg fognának hatni. Ily apró ju| talmazások, (milyeket, más pártfogók hiányában, ma; gok a tehetősebb ekklézsiák is tűzhetnének ki,) ha j azok nyilvánosan, például examenek alkalmával osztatnának ki, s a lelki atyák, kiemelve a jutalmazott ! gyermekek kegyeletességét, egyszersmind intést tar: tanának a gyülekezethez, kétségen kivül a legidvesebb hatással fognának lenni mind a jutalmazottak i szüléire, mind az egész községre nézve. Lehetne nevelni a hatást az által is, ha a közbirtokosok vagy í tehetősebb gazdák valamelyike, kitüntetve az ily ke: gyeletes gyermekeket, házánál vendégelné meg. 5. Ellenben, ha a lelki atyáknak bármiképen 1 tudomásukra jő, hogy egyik vagy másik gyermek botrányosan kegyeletet sértett, tapodott meg, igen ! célszerűen fognak cselekedni, ha az ily gyermeket magok elébe rendelvén, megintik, tettének undokságára, s annak gyászos következményeire figyelmessé teszik; s ha ez nem használna, a gyermek szüleit is figyelmeztetik. Mind ennek azonban csak jóakaratosan, s minden nyilvános megszégyenítés nélkül szükség történnie. 6. Ha hazánk köznépének életét tekintjük, abban különösebben három mételyt találunk, mik a kegyeletek lábrakapásának, .ártalmaikkal legtöbb hatály lyal állnak ellen, mikre tehát a helységek elöljá -róinak és tekintélyesebbjeinek kiváló gondot és fel| ügyelést szükség fordítniok. Ily első métely, a szeszes italokkali visszaélés. Erre nézve a helységek elöljárói alig tehetnek többet, mint hogy a kocsmák éjfélelőtti bezáratásainak bizonyos órát szabnak; a szeszes italoknak hitelben vagy termesztményékért leendő méretését szigorún eltiltják; a kocsmárosokat minden orgazdaságért, vagy ifjak által, szülék házától, titkosan hozzájok hordatni szokott zálogokért, szorosan felelősökké teszik; az íinnep-és vasárnapi tán cm utaltságokra, őrködésül, magok közöl tanácstagot rendelnek; a részegségben talált ifjat vagy nőt, — mert a már megrögzött és koros részegesen az intés nem fog, — magok elébe rendelvén, szivére szólva megintik. Meg kell itt említnem az úgynevezett fonókat is, melyek többnyire számos erkölcstelenségek tanyái. Szükség ezeket is szoros őrködés alatt tartani, s megszabni az órát, melyen túl az éjbe benyúlniok, s ifjúság korlátlan dévajkodásinak tanyáiul szolgál-S niok szabad ne legyen.