Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-29 / 48. szám

lárdan ellenezne minden merényt ennek megdöntésére. Ily államférfi nagyon is ismeretes leket az angol egyház ere­detével, hogy babonás elfogultsággal tekintsen fel reá. Tudhatja, mikép az oly egyezményből keletkezett, mely hamarjában a reformátorok tüzes buzgalma és a sóvár nagy­ravágyó s vitorlaszerü politikusok önzése között köttetett. Találhat minden lapján évkönyveinek fontos okokat a meg­rovásra. Érezheti, mikép ő lelkiismerete nyugalmával alá nem Írhatná annak minden cikkjeit. Sajnálhatja, hogy meg­hiúsultak minden kísérletek, melyek tétettek a kapuknak a nonconformisták számos osztályai előtt leendő megnyi­tására. Püspöki kormányzatát tekintheti ugy mint tisztán emberi intézményt. Nem védheti azt azon oknál fogva, mert apostoli utódsággal bir, mivelhogy nem tudja, váljon ez utódság általában véve nem csupa mese e. Nem védheti ezt azon oknál fogva, mert egység van benne; mivelhogy tudja mikép a szélső felekezetei sokkal távolabb állanak egymástól, mint az egyik szélső a római, a másik szélső a genevai egyháztól. De vélekedhetik ugy, mikép az több igazságot tanít s kevesebb tévelygési salakkal, mint taní­tanának azok, kik ha ez elsepertetnék, elfoglalandnák az üres helyet. Vélekedhetik ugy, miszerint annak gyönyört! szertartásai s egyházi szószékei által a nemzet lelkére elő­idézett hatás, általában véve, igen jótékony. Vélekedhetik ugy, miszerint polgárosító befolyását távol vidékek is ha­szonnal érezik. Vélekedhetik ugy, miszerint ha az megdön­tetnók, nagy része azoknak, kik most gyülekezeteit alkot­ják, elmellőznének minden vallásos kötelességeket; s még nagyobb része jutna nyereségre éhezett vagy vak­buzgalom miatt elkábult szellemi szájhősök befolyása alá. Míg egyfelől örömmel engedné meg, hogy a ke­resztyén lelkipásztor minden kellékei nagy mértékben fel­találtatók a dissenter egyházszolgák jelenlegi testületének körében: másfelől talán hajlandó lenne ugy vélekedni, mi­szerint az értelmi és erkölcsi jellem ezen fokozatát, az em­berek ezen példás osztályában, jelenlegi magas pontjára, az állami alapítvány közvetett hatálya emelte s tartja fen. És épen nem örvendene azon ha az angol egyház egyszerre eltöröltetvén Sumnereink s Whateley-k helyét Doddridge-k s Hall-ok foglalnák el. Vélekedhetik ugy, miszerint a leirt előnyök eléretnek, vagy ha — a jelenlegi rendszer egy kissé módosíttatnék — elérethetnének , feláldozása nélkül azon kiváltképen főtárgyaknak, melyeket minden kormányok­nak főképen kellene szem előtt tartaniok. Sőt oly vélemény­ben is lehet, miszerint oly intézményt, mely milliók szivé­ben annyira mély gyökeret vert, nem lehet felforgatni a nélkül, hogy a polgári társaság minden alapjai meg ne ráz­kódjanak s szét ne bomoljanak. Szintkönnyen ten ily alála okokat a skót egyház támogatására is. És nem is lenne azon kénytelenségre szorulva, miszerint valami szerződ­vényhez folyamodjék, hogy igazolhassad vallásos szerve­zetnek egy kormánynyali öszveköttetését. Haszontalannak vélne, e tekintetben, minden szőrszálhasogatást akár kiben is, a ki azou egyházért buzgólkodik, melyben mind dr. Marsh Herbert, mind Wilson Dániel, püspökök. Valóbau örömmel menne elvei kivitelében sokkal tovább is. Örömest szava­zott volna 1825 ben Lord Egerton Ferenc azon fejtegetésé­re, miszerint célszerű köztartást adni Irlandban a katholi­kus papságnak ; és mélyen sajnálná, hogy ily intézkedés nem fogadtatott el 1829-ben. Ily módon ugy képzeljük, egy államférfi elveink sze­rint meggyőződhetik , mikép a legnagyobb mértékben cél­szerűtlen volna eltörölni akár a skót akár az angol egyházt. De ha volna a világ valamely részében oly államegy­ház, melyet az államkormány gondja alatt levő nemzet igen nagy része eretneknek tekint; oly egyház melyet kard alapított meg, kard tart fen, oly egyház, mely kétannyi nép­zavart mint térítést eszközöl; oly egyház, mely noha nagy gazdagság s hatalom birtokában s noha sokáig segíttetve üldözési törvények által, mégis több nemzedékek életfolyámq alatt nem volt képes terjeszteni saját lanjait, s csupán annyit tehetett,hogy helyétvalaminehezeu megtartotta ; oly egyház, mely annyira gyűlöletes, hogy az oly tett, minélfogva az egy­ház saját tulajdonához való világos jogának, esalárdság vagy erőszak általi megsértése becsületes tettnek tartatik ; oly egyház, melynek szolgái puszta falaknak prédikálnak, s törvényes élelmöket szúronyok segedelmével nagynehezen tudják bevenni; — ily egyház, kénytelenek vagyunk be­vallani, elvünk szerint menthetlen volna. Azt kellene mon­danunk, mikép az ily egyházzal szövetkezett állam a kor­mányzat első 8 főcélját a másodrendűnek utána tette; s mikép a következmények azok lettek , a melyeket minden tiszta belátásu vizsgálódó előre megmondott volna. Sem a fő sem a másodrendű cél el nem éretett. A nép világi és lelki érdekei egyaránt szenvednek. Az emberek indulata, a helyett, hogy az egyházhoz vonatnék, elidegeníttetik az államtól. A tisztviselöség, miután rendet, békét, egyességet s minden érdekeket, melyeket védenie első kötelessége, feláldozott oly céllal, hogy tiszta vallást terjeszszen, kény teleníttetik, századok tapasztalata után megengedni, mi­kép valódilag tévtanokat terjesztett. Minél józanabbak ily egyháznak taujai, minél fonákabbak s ártalmasbak a babo­nák , melyek e tanokkal szembe állíttatnak ; annál erösbek az érvek oly eljárás ellen, mely megfosztotta a jó ügyek ter­mészetijelőnyeitöl. Azok, kik a kormányzóknak aztaköteles­séget prédikálják,hogy hatalmukat használják fel az igaz* ság terjesztésére, jóltennék, ha megemlékeznének s felem­lítnék, mikép a hamis tan, noha egymagával az igazsággal meg nem mérközhetik, már gyakran megmérkőzött s birt is az igazsággal s hatalommal együttvéve. Egy államférfi a mi elveink szerint Ítélve, habozás nélkül kimondaná, hogy ezen Iegutólszor jellemzett egy­házhoz hasonlót soha sem kellene megalapítani. Tovább ennél nem bátorkodunk helyette szólani. Kétségtelenül megemlítené, mikép a világ rakva vau oly intézményekkel, melyeket — noha megalapítani sem kellett volna soha — miután megalapíttattak nem kell durván lerombolni; s hogy a gyakorlati életben gyakran eszélyesség megelégedni, enyhítésével is oly visszaélésnek, melyet elvontan tekintve, türelmetlenül szeretnénk megsemmisíteni. Bevégeztük, — s most nincs egyéb hátra, mint hogy Gladstone úrtól oly ellenfél udvarias ágával váljunk meg, kiben roszakarat nincs. Mi különbözünk tőle vélemények­ben, de becsüljük tehetségeit, tiszteljük fedhetlenségét s jóakaratát; egyszersmind reméljük, nem engedendi magát közügyi elfoglaltatásai által annyira elárasztatni, hogy ne maradjon némely üres órája irodalom és bölcsészet szá­mára. Könyves Tóth M. BELFOLD. Szarvas, nov. 21-én. A szarvasi ágost. hit. ev. (mint­egy 18,000 léleknyi) gyülekezet részéről ma képviseleti gyűlés tartatván, ebben a september 1-jérÖl kelt cs. nyilt­parancs tárgyában egyhangúan oly felirat határoztaték O cs. kir. Ap. Felségéhez, mely a provisorium hatályának fel­függesztését, az 1848 előtti autonom állapot visszaadását, és egy a status-quo alapján mielébb összeülendő zsinat megengedését kéri, legalázatosabban megjegyezvén egy­szersmind, hogy a kitüntetéssel, mely a neki püspöki székhelylyé-tételben van szánva, élni protestáns elveivel ellenkezőnek találja.

Next

/
Thumbnails
Contents