Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-29 / 48. szám

s azzal, hogy „a vallás támogatását ugy tekinti, mint egyes ember részére való ajándékot nem pedig mint az igazságnak tartozó hódolatot?" Hátha még ezen cseléd épen gazdájáért vállalkozott oly útra, mely eltávolította azon helytől, hol könnyen nyerhetett volna vallásos ápolást? Hátha a gazdáját védés közben kapott seb okozá halálát? Nem azt mondanók-e akkor, hogy gazdája csak a kötelesség szent tartozását teljesítette? Már Gladstone ur maga vallja, mikép senki sem gondolhatja, hogy az állam, ez erkölcsi személy, szigorúbb mint az egyéni személy, avagy, hogy keményebb köteleztetéseket ruház át, mint ez." — S mikép áll e szerint az indiai kormány esete? Itt egy szegény legény, besorozva Clare vagy Kerryben, elküldetett tizenöt ezer tengeri mértföldnyire s valami nyomasztó és dögleletes égaljon beszállásoztatott. A kormány érdekében harcol; annak részére hódít; megsebestil; ott fekszik szalma ágyon —elkénszererdve a hideglelés miatt ezen rettenetes hő nap alatt — a nélkül, hogy egy barátja volna hozzá közel. Eped ezen vallásnak vigasztalása után, mely hatalán az erő s egészség napjaiban mellőzve volt is, most vissza jő lelkébe, társul hozva a korábbi időknek, és a soha többé nem látandó édes honnak, minden átható emlékezeteit. És, mert az állam, a melyért meghalt, küld hozzá egy hitrokon papot, ki legyen ott ágya mellett, s beszéljen neki, oly nyelven mely szeretét és bizalmát birja, a közös Atyáról, a közös Megváltóról, a halhatlanság közös reményéről; mert az állam , melyért meghal, nem hagyja el utolsó perceiben pogány szolgák gondjára, vagy nem foglalkodtat körülte különböző hitvallású papot, hogy el szálló lekét a trienti zsinat feletti vitálylyal üldözze: Gladstone ur ugy találja, mikép India „szomorú képet" tüntet fel, s mikép a hamis elv iránt nagy engedékenység tanusíttatik az ott követett rendszerben. A legkomolyabban reméljük, mikép észrevételeink ráveendik Gladstone urat, még egyszer átgondolni munkájának ezen részét, s visszatartóztatják attól, hogy nagy gyülekezetekben — hol mindig figyelemmel kell meghallgattattnia — ne nyilatkoztasson véleményeket, jeleméhez ily méltatlanokat, vagy jellemétől oly igen elütőket. íme! csaknem mindent elmondtnuk, mit Gladstone ur munkájára vonatkozólag elmondani szükségesnek gondoltunk. És — talán biztosb volna minmagtinkra nézve — itt megállapodni. Sokkal könnyebb valamit lerombolni mint felépíteni. Azonban, hogy Gladstone urnák a nemes megtorlásra módot nyújthassunk : tömött rövidséggel összveállítjuk nézetinket az állam és egyház viszonyáról}

vagyis kölcsönös öszveköttetéséről. Mi a kormány első és fő céljának, mint tisztán világi célnak, az emberek személye s vagyona [oltazmazását tartjuk. Mi ugy gondoljuk, hogy a kormány, valamint az emberi bölcseség minden más találmánya, a legnagyobbtól a legkisebbikig, valószínűleg legjobban megfelel céljának, ha különösen ezen célra irányzott tekintettel van szerkesztve. Gladstone ur, ki Plátót szereti, nem fog neheztelni ránk, ha Plátó modora szerint a legismeretesb tárgyakkal világosítjuk feltett állításunkat. Vegyük fel például a késcsinálást. Egy vasplenge, mely borotválásra s egyszersmind boncolásra van készítve; bizonyosan nem lesz oly alkalmatos sem borotválásra, mint egy borotva, sem boncolásra mint egy bonckés. Egy festészeti akadémia, melynek egyszersmind banknak , is kellene lennie, valószínűleg igen rosz festményeket mutathatna fel s igen roszúl végezné a váltók leszámítolását. Egy légszesz-társulat, mely egyszersmind kisdevő társulat is lenne, attól tartunk, az utcákat is roszul világítaná, gyermekeket is roszul tanítaná. Ezen elv szerint mi azt gondoljuk, hogy a kormányt is egyedül főcéljára irányzott tekintettel kellene szervezni, és hogy ezen célra való hatályos müködősének semmi részét sem Kel| lene feláldozni azért, hogy egy másik, bármily jeles célt előmozdítson. De következik e ebből, hogy a kormányoknak soha sem kellene semmi más célhoz hozzájárulniok, mint csupán főcéljokhoz? Semmiképen sem. Noha kívánatos, mikép minden intézménynek legyen főcélja, s ugy legyen alakítva hogy ezen főcélra, a legnagyobb mértékben hatályosan működjék: mindazáltal, haafőcélra valóhatályosmttködésnek feláldozása nélkül más jó célhoz is hozzájárulhat, ugy kel cselekednie. Például, a főcél, melyért a kórház építtetik a betegeken segités ; és nem azutca-szépités. Feláldozni a betegek gyógyúlását az építészeti kivitel pompájának ; rosz légkörbe helyezni az épületet csak azért, hogy tekintélyesb homlokzatot adjon nagy közpiacnak ; kelletinél melegebbé vagy hidegebbé tenni a szobákat azért, hogy a külső oszlopok és ablakok gyönyörködtessék az ott elmenőket: szörnyűség volna. De ha a főcél feláldozása nélkül a főváros diszévé lehet készíteni a kórházat; ezt nem tenni képtelen fonákság volna. Hasonlóképen, ha a kormány , főcéljának feláldozása nélkül, más jó munkálatot is elősegíthet; így kell cselekednie. Például a szép művészetek buzdítása egyáltalában nem főcélja a kormánynak; és képtelenség volna a kormány alkotásánál csak egy gondolatot is vetni azon kérdésre, váljon képes leend-e a kormány Rafaeleket s Domeniohinókat nevelni. De ebből teljeséggel nem következik, hogy a kormánytól tökéletlenség volna egy nemzeti képcsarnokot állítani. Ugyanezt lehet mondani azon pártfogolásról mely tudós emberekre, levéltárak közzétételére, könyvtárak, állatok, növények, ásványok, ódonságok gyűjteményére, földirati felfedezések vagy csillagászati vizsgálódások végett teendő szárazföldi vagy tengeri utazásra fordíttatik. Nem ezen célok azok, melyekért a kormány alkotva van. De könnyen megtörténhetik, hogy a kormánynak rendelkezése alatt oly segédeszközök vagy kutforrások vannak, melyek őt alkalmassá teszik főcéljának sérelme nélkül, a mellesleges céloknak sokkal hatályosban elősegítésére mint azt bármely egyén vagy önkénytes társulat tehetné. Ha igen : a kormánynak ezen mellesleges célokhoz is hozzá kell járulnia. Még világosabban kötelessége a kormánynak előmozdítani — de mindig főcéljának alárendelve — minden olyast, a mi hasznos, közvetőleg, a főcél elérésére. A gőzhajózás például nem főcélja a kormánynak. De a mennyiben a gőzösök, nemzeti védelem szempontjából s a távol tartományok közlekedését tekintve nem különben a birodalom hatalmának ez általi megszilárdítására nézve, hasznosok : tartozott kötelességévé válhatik a kormánynak, buzdítani az arra termett eszű férfiakat, hogy tökélyesbitsenek oly találmányt, mely egyenes irányban oda hat, miszerint az állam sikeresben működhessék nagy és főcélja felé. Immár e mindkét alapon méltán veheti igénybe a népnevelés a kormány gondoskodását. Hogy a nép jól legyen nevelve: magábanvéve jó dolog, annálfogva e tárgyat a kormánynak elő kell mozdítania, ha ezt főcéljának felálodzása nélkül teheti. A nép okszerű nevelése, mely a keresztyénség minden alakjaival közös erkölcsiségnek elvei szerint vezéreltetik, nagy becsű eszköz azon főcél előmozdítására, a melyért a kormány létezik, s ez oknál fogva méltán megérdemli az igazgatók figyelmét. Mi jelenleg nem akarunk beleereszkedni a nevelés általános vitatásába, észrevételünket csak az épen előttünk levő tárgyakra szorítjuk, nevezetesen a nép vallásos oktatására. Nézetünket azon eljárásról, melyet a kormányoknak a vallásos oktatásra vonatkozólag követniök kell világosabbá kívánván tenni, alkalmazzuk a hasonszerüséget egy kórházra. Vallásos oktatás nem a főcél, melyért a kórház épült; s behozni egy kórházba bármely rendszabályokat, melyek a szenvedők gyógyulására nézve kártékonyak, azok lelki