Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-29 / 48. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETE3I D I J: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit, sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. (B. ü/.JMidőn a legmagasabb sept. 1-ői cs. nyiltparancs kibocsátása után tollat ragadtunk, akkor és azóta is folyvást azon nézet vezetett, hogy a nagy fontosságú kérdésben elmondjuk mindazt, a mi az ügyfel világosítására s abban való tájékozásra szolgál. Ezt elmondani szükségesnek tartottuk a nagy közönségre nézve, melynek nem minden tagja ismerős az egyház múltjával, mozgalmai s fordulataival; szükségesnek a magas kormány érdekében, mely, midőn az 1856-diki törvénytervet hozzánk leküldte, azon óhajtását nyilvánította, hogy ezen fontos ügyet különösen az egyházi orgánumok lelkiismeretesen megvitassák, hogy a közérzület nyilvánulása után a magas kormány a prot. egyh. óhajtásai, akarata s hangulatával egyetértőleg működhessék s intézkeclhessék. E felvilágosítást annál szükségesebbnek tartottuk most, midőn nem tervről, hanem tettleges intézkedésről van szó s ügyeinkről véghatározatilag kell majd rendelkezni, miután 1856-ban egyházi orgánum hiányában az ügyhez tüzetesen szólanunk nem lehetett.— S mindamellett, hogy a legtisztább protestáns ügyszeretet vezérelte tollúnkat s nem volt más célunk mint az egyházi ügyet történeti és jogi szempontból felvilágosítani, hogy ő csász. kir. Apostoli Felsége, kinek egyházunk iránti őszinte jóakaratáról tökéletesen megvagyunk győződve, a közóhajtásról magának biztos tudomást szerezhessen: mégis fájdalom ! találkoztak lapok, kik tiszta eljárásunkat igyekeztek a gyanúsítás szenynyével bemocskolni s felszólalásainkra politikai szint mázolni. Sokkal türelmesebbek vagyunk, mint hogy az ellenünk szórt nyilak szúrásai miatt feljajdulnánk: de hogy törvényes egyházi testületeink is ilynemű méltatlan gyanúsításokkal illettetnek, azt elhallgatni, több volna a bárgyuságnál. Nevezetesen az „Augsb. Alig. Zeitung" 285-dik mellékletében egy pesti levelező a késmárki egyházkerületi gyűlésre tesz csipos megjegyzéseket, melyekre legyen szabad nekünk is közbeszúrva némely megjegyzéseket tenni: „Onámitás volna el nem ismerni, bogy itt komoly kérdés forog szóban: de a komoly kérdés azért még nem aggasztó összeütközés. Mi szivünkből óhajtjuk, hogy ugy legyen s hisszük, hogy a magas kormányt is azon őszinte vágy lelkesíti, hogy minden összeütközést elkerüljön. Hiszen a f. é. sept. 1-ői nyiltparancs szelleme és tartalma elég világos bizonyságok, hogy a magas kormánynak nem egyébb feküdt szívén, minthogy Magyarország prot. lakossága igényeinek eleget tegyen. Midőn a magas kormány a magyar protestánsok számára említett rendeltet kibocsátotta, semmi mellékcéloktól nem vezéreltetett, ő csak a tarthatlan és türhetlen körülményeknek óhajtott lehető legrövidebb úton véaet vetni, sőt még azon nézetnek is helyt ád, hogy ezen kímjfcényeket leginkább az államrészéröli mulasztás idézte elő s okozta. Fájlalja ezen mulasztást s bevallja, hogy ezt mint Ausztriára nehezedő „örökölt bajt" kény teleníttetett átvenni; a jelen államministerium minden tőle kitelhetőt megtett, hogy lehető gyors és alapos segélyt nyújtson ; azért az ügy tekintetéből óhajtható, hogy a kormány loyalis célzatait a magyar protestánsok hasonló loyalitással méltányolják. Ha sikert s eredményt óhajtunk, szükséges, hogy kormány és kormányzottak komolyan és őszintén egy kézre dolgozanak. (Az eddig mondottakat szivesen aláírjuk mi is , mert hiszen Ő Felsége jóakaratát mi is mindig vallottuk és jóakaratú céljai kivitelét szívből óhajtottuk.) A prot. egyháztörvénynyel oly útra lépett az állam, melyen az egyházalkotmánynak épen maga az egyház általi fejlesztése és továbbvitele tétetett lehetővé. (Hogy az egyház tovább fejlesztése a kitűzött úton lehető, megengedjük, de hogy azon az úton a magas kormány legjobb akarata mellett, az ellenkező is lehető, azt úgy hiszem, maga e cikk irója sem fogja tagadhatni s akkor nem látja ez egyház, miben vethetendi meg lábát, ha egyszer az első lépést elhibázta. Azért készebb az egyház tovább fejlődése lehetőségéről ideig óráig lemondani, mint magát oly helyzetbe keverni, melyben tán idővel léte is veszélyeztethetnék.) A magas kormány érdeklettek kezébe tette, bogy az evangélikusok egyházi viszonyainak végleges rendezése valahára valósággá váljék. A magyar protestánsok számára rendeletileg kiadott nyiltparancs az ideiglenes kormányrendelet által megadja a további képződés szükséges alapjait. A nyiltparancs, anyagi tartalmát tekintve a protestánsoknak , egyházkormányzat, egyházalkotmányról való nézetük szelemében van kibocsátva, sőt ezen nézeteknek még alaki tekintetben is hódol, mivel a zsinat általi megbirálást nem zárja ki, sőt kivánja, hogy ez mielébb összehívassék, s elismeri, Jiogy csupán zsinat képes az egyházalkotmányra nézve határozni. (Levelező nem veszi tekintetbe, hogy a ^ rendelet oly határozatot is tartalmaz, mely egyliázuuF