Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-22 / 47. szám

authentia, sympathia, rationalis'mus, materialismns-félc kifeje-zések is aligha járhatják meg népszerű predikátiókban. Sajtóhiba elég találkozik a munkában; de miután napjainkban még a legkomolyabb lapokban is rendesen csakúgy nyüzsög a sajtóhibák serege: a nyomtatási hibákat már nem is szoktuk megróni. Bizonyosan ilyen sajtó hiba lehet a 114-ik lapon a thiatirai börtön a filippii börtön helyett, mert Pál apostol a Csel 16. r. szerint nem Thiatirában, hanem Filippiben volt börtönben. Ilyen sajtóhiba lehet a 190-ik lapon, a hol ez mondatik : „a léghajós feltalált Mongoloku

e. h. Montgolfier-e k. A beszédek közt több sükerrel használható dolgozatok vannak , főleg a kötet első felében; — a halotti beszédek s különösen a mellékelt búcsúztatói alkalmaztatások is használhatók: de nem mulaszthatom el figyelmeztetni szerzőt arra, hogy munkájának következendő köteteit kissé jobban kisimítva igyekezzék a közönség kezébe juttatni. Ez a műgond bizonyosan kitelik szerzőtől s azzal mind a közönség, mind szerző kölcsönösen csak nyerni fognak egymásban. — X. "3P csinálnak. Az egyház, vévén az anyagot. Mily felséges utánzásra méltó példa az egész hazára nézve !! Mit adjunk mi viszontajándókul nektek ti kegyes, ti müveit lelkek, vallásilag felemelkedett szivek ? ! Nem adhatunk mi mást mint szívből fakadt hálás forró köszönetet, mikor is a szent könyv eme szavait rebegjük felétek „tégy jól uram az igazszivüekkel (Zsolt CXXV. 4.) Falusi János, ref. lelkész és az egyház presbyterei. Nyilvános köszönet. Kisasszond nov. 14. 1859. Mindaddig míg nöi keblekben felszentelt templomot lel az erény, a vallásos tiszta érzés: nem mondhatja öntudatosan bármely kor eszmélő szülötte, hogy magyar protest. egyházunk csak festményekben, egyes emlékjelekben bírja már azon ritka női példányképeket, melyekről örökzománcu fényben ragyog le hozzánk a kegyesség, ihletett kebel, és magát egészen Istenének átadó asszonyi jóltevőség. Kisded kisasszondi egyházunk mint sok másban, ugy keresztelő edényekben is nagy hiányt szenvedett. Történt, hogy ennek kebelében f. é. mart. 13-án a mind inkább kevesbülő, de hála Isten, ismét új életre törő ős protest. bajnok-családok egyike az oly áldva említett, s honszerte tisztelt ngs. Nádasdi Sárközy család egy boldog reményű unokával S. Bélával ajándékoztatott meg a kegyelmes égtől. Az urilakon lőn az újjászületés fördőjébe belemártva, de a lelkész nem merte kitenni a keresztelő edényt avultsága miatt, — kifolyván belőle a viz. Tehát végre is egy más közönséges edénynyel lőn végrehajtva a szent keresztség. Az égi örömtől áradozó atya a boldog érzetekre gyúlt polgári és egyházi érdemekben megőszült öreg atya, és a boldogított beteg úrhölgy édes anyja ott álltak mind megható csoportazatban áliitatteljesen, — mint mindenütt szoktak. Utóbb tisztelettel említettem úrhölgy ngs. Csanádi Johanna Sárközy Kázmérné látva a leverő szegénységet, ígéretet tön nemeslelküleg, hogy egyházunkat megajándékozza keresztelő díszes edényekkel, s hálás örömünkre ugy is lőn. Küldött Pestről egy gyönyörű és nagy medencét és öntőkannát china ezüstből, rajta a munka felséges. Im alig pillantá meg a sebet, s gyógyítani sietett. 0 ne mondja hát senki, hogy kialszik a kegyelet a női szivekből ! . . . ne, mondok még egyet mielőtt a kétségbeesni akarók szájaikat felnyitnák. Örömünkre felgyógyult szeretett leánya a hálás emlékezetű úrnőnek: ngs. Nádasdi Sárközy Laura asszonyság pedig most igérte, miszerint az urasztalára diszteljes terítőt adand. Még egy vallását meleg ragaszkodással szerető müveit lelkű úrhölgyet bátor vagyok — bár utólagosan a szép koszorúba fűzni nt. Kacsóh Lajos ur, mélyen tisztelt esperesünk nejét, kí azon dicső ajánlatot tevé, hogy itt összeállván lelkes honleányink: Ő vezetendi őket a disz-ékitésekben, ha közös akarattal a szegényebb eklezsiák számára díszes urasztali terítőt Gyászünnepély. Folyó hó 10-dikén nagyszerű gyászünnepélynek valánk tanúi. Délelőtt tíz órakor ültük meg a pésti ág. egyházban b. e. Ebecki Tihanyi Ferenc emlékezetére tartott gyász isteni tiszteletet nagy számú, mindkét protestáns felekezet tisztes tagjai által képviselt gyülekezet jelenlétében. A pesti theologiai tanintézet növendékei által kellő szabatossággal elzengett karének nyitotta meg az ünnepélyt. Ennek végeztével nt. Székács József ur, pesti ev. lelkész lépett szószékre s meleg, megható szavakban adta elő az igaz keresztyénhit mibenlétét, melyet a boldogult nagy férfiúra alkalmazva, kimutatta, hogy a boldogultat, ki nagy volt mint államférfi, nagy volt mint hazafi, de nagy volt egyszersmind mint bnzgó protestáns, egész földi pályáján keresztül a hit jótékony világa vezette. E nagyszerű beszéd után, mely az egész gyülekezetet megrázta s Székáes eddigi jeles szónoklatainak fénypontját képezi, nt. Révész Imre debreceni ref. lelkész ur lépett fel. Mint mindnyájan hittük és vártuk meglepő volt a nagy hitszónok egyházi beszéde. Szokott világos s érthető modorában szívhez szólólag rajzolta azon fájdalmat, mely mindkét protestáns felekezet keblét, ezen nagy embere elhunyta miatt átrezgi, érzékenyen festette a veszteséget, mely a protestántismust ezen nagy ember halála által sújtotta, ki a protestántismus ügyének oszlopa, dísze és világító fénye volt. Apostoli minőségben s szellemben állott előttünk, midőn a gyászló sereget intette s buzdította, hogy egyetértő, egyakaratú legyen mindig, kivált most, midőn a protestántismus élethajója felé hullámok tornyosulnak. Midőn eltűnt szószékéről, újra a pesti theologiai tanintézet növendékeinek karéneke zendült meg, Fájdalmas érzések közt hagytuk el a szent helyet, visszaóhajtottuk az elhunytat s azon vágy kelt lelkünkben, vajha az elhintett nemes magvak mély gyökeret vernének a hallgatók szivében s elébb vagy utóbb gazdag gyümölcsöket teremnének a protestántismus szent ügyének, mely mindnyájunk közös ügye. Ha nagyjaink elhunynak, méltán fájdalom sajgatja keblünket; de ha az elhunyt nagyok élete tükör gyanánt marad fen előttünk, akkor csak a testet sirathatjuk, mert a szellem miénk maradt, köztünk él s így a fájdalom nem oly szaggató. Tihanyi Ferencben nagy emberünket veszténk, de ha nyomdokain igyekezünk járni s az ő szellemében működünk, akkor — nem halt meg ő — bízvást elmondhatjuk. s s. Bizodalmas kérelem tisztelt előfizetőinkhez. Említve volt lapunk közelebbi egyik számában, hogy a „Prot. egyh. s isk. lap 33, 34, 35, 38. számai hibás nyomdai számolás következtében annyira elfogytak, hogy ujabb előfizetőinknek ezen számokkal nem szolgálhatunk. Teljes bizalommal kérjük fel azért azon tisztelt előfizetőinket, kiknek ezen számokból talán fölös példányaik volnának, vagy a példányokat nem szándékoznak összegyűjteni, legyenek szívesek azokat keresztkötés alatt a szerkesztőség költségén visszaküldeni, igen nagy szívességet tesznek a szerkesztőségnek , mert azt ezáltal számos példány ujranyomatásától és igy tetemes költségtől kimélendik meg, mitői jelen körülmények közt oka van magát kímélni. Szerk. Segédszerkesztők: Dr. Székács J. és Török P. Felelős szerkesztő s kiadó : Dr. Ballagi Mór.