Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-15 / 46. szám

gyilkolt utas zsákmányainak egy részét, 8 azon szekereknek, melyek az Önmagukat feláldozó zarándokok csontjain nyikorognak keresztül. „Képrelen túlcsigázása lenne a dolognak, — mondja Gladstone ur— oly kormánynak, minő Indiában a britt kormány, kötelességeül állítani, bogy minden alattvalónak vigyen házára egyszerre egy uj s egészen ismeretlen vallás szolgálattételeit." — Kell ugyan a kormánynak a keresztyénség terjedését óhajtania; de a?,ou batárt meddig mennie kell: „korlátozza azon fokozat, melyben a nép azt elfogadni hajlandó." — Ily korlátozást nem hoz fel az irlandi esetre vonatkozólag. Az Íreknek protestáns temp lomot adna, akár kell nekik akár sem. — „Mi hisszük — Így szól, — hogy a mit elibök teszünk — akár tudják akár sem — az ő javukra vaa számítva; és hogy ha most még nem tudják, meg fogják tudni ha illő módon terjesztetik elibök. S hát, váljon az ő teszésöket, az ő lényeges sőt lelki érdekeiknek árrán vásároljuk-e meg?" „Miért enged Gladstone ur a hindunak oly kiváltságot, melyet az Írektől megtagad ? Miért tartja legnagyobb szabadelvüségét a legszörnyűbb tévtanokra ? Miért viseltetik, a legnagyobb tisztelettel a legkevésbé világosodott nép iránt? Miért vonja meg az atyai hatalomgyakorlásának jogát ezen egy kormánytól, mely az atyáskodó hatalom gyakorlására alkalmasb, mint a világon valaha létezett bármely kormány? . .. E kérdésekre az okot Gladstone ur saját kővetkező szavaival adjuk: „Britt Indiában — ezt mondja — bizonyos csekély számú egyének, a polgárosodás ama fensőbb fokára, minélfogva a kormányi hatalmat végetlentil nagyobb számú, de kevésbé müveit emberek felett gyakorolják, nem kényszerítés , de a kormányzottakkal kötött szabad egyezkedés utján jutottak. Immár a kormány jogai ily különös körülmények között, látnivaló, hogy sem az atyáskodó elvek korlátlan elméletétől, sem a határozatlan hatalomnak valami ős eredetű avagy képzelt szerződvényétől, de világosan kifejezett s ismeretes egyezkedéstől függenek, mely egyezkedés tényleges beleegyezésnek nem pedig természeti állapotnak tárgya." Hol látta legyen Gladstone ur ezen egyezkedést, mi nem tudjuk gyanítani is; mert bár ő „ismeretes egyezkedésnek" nevezi: mi készek vagyunk becsületünkre állítani, hogy az teljesen ismeretlen mind Callcuttában és Madrasban mind Leadenhall utcában s Cannon-Rowban; hogy azt fel nem lehet találni az Indiára vonatkozó roppant foliánsokban, melyekkel a parliamenti tagok könyvszekrényei telvék ; hogy az egészen kikerülte keleti birodalmunk történetíróinak kutatását; hogy a missionariusoknak Indiába való bebocsátása iránt 1813-ban tartott hosszas és érdekesvitákban,— melyeknek legértékesb része kitünöleg fentartatott a beszélők gondoskodása folytán — egy szó célzás sem találtatik ezen fontos okmányra. Igazat szólva: ezen egyezkedés nem létezik. Kényszerítésnél, kardnál, nem pedig a kormányzottakkal kötött szabad alkunál fogva történik, hogy Anglia uralkodik Indiában. Nincs is Anglia semmiféle szerződvény által megkötve, hogy akként ne bánjék Bengallal miként Irlanddal. Püspököí. tehet Patnába, dékányt Hoogleybe. Elajándékozhatja a közjövedelmeket, hogy praebendariusokat tartson Benaresbea s kanokokat Moorshedabadban. Feloszthatja az országot egyházmegyékre s fizetéses rektort helyezhet mindenikbe; — és mind ezt a nélkül,hogy valamiféle szerződvényt megszegjen. Ha van ily szerzödvény : Gladstone urnák nem lesz nehéz tudatni annak keltét s pontjait; s mutassa ki mindenekfelett szabatosan, meddig tart azon terület, a melynek körében minmagunkat bűnösen leköteleztük a gyakorlati atheismusra. Az utolsó pont nagyfontosságú. Mert, a mennyiben indiai birodalmunk egyes tartomáuyai különböző időkben szereztettek és különböző módokon : nem egy szerződvény, de bizonynyal tiz szerződvény sem fogja igazolni, a mi kormányunknak ott követett rendszerét. Az eset egyszerű tényállása ez. Egy ember sem álmodnék józan fővel arról, hogy Gladstone ur elméletét Indiára alkalmazza; mert ha az alkalmaztatnék: kikerülhetlenül tönkrejuttatná birodalmunkat s birodalmunkkal együtt a legkedvezőbb alkalmat a keresztyénségnek az ős lakosok közötti terjesztésére. Ezt jól érezte Gladstone ur. Azonban igy vagy amúgy megkellett. mentenie elméje szülöttjét a kedvenc tbeoriaját, s kikerülnie a szörnyű következményeket. Abban bizonyosok vagyunk, hogy szándékosan hamis előterjesztést adni ne ;j képes. De nem tudjuk felmenteni azon öntudatlan fortélyoskodás alól, melytől ritkán tud megszabadulni a legbecsületesb ember is, ha erőnek erejével ragaszkodik valami véleményéhez. Mi hisszük, hogy visszaborzadt Gladstone ur a romboló eredményektői, melleket előidézendne rendszere által, ha ez Indiában megkísértetnék: de ezt így kimondani nem szerette, nehogy ez által nyilván kitegye magát azon vádnak, miszerint feláldozza az elvet a „célszerűségnek," avagy a „hasznosságnak ;" oly szó , melyet a legnagyobb utálatban tart az ő egész iskolája. Ennek folytán megkapott valami szerződvényrőli fogalmat, mely fogalom — ugy képzeljük —• némi rhetorikai kifejezésből származott, a melyet ő nem helyesen értett. Van egy jeles mód a hamis „majorból" hamis következmény húzásának kikerülésére; s ezen mód az, ha egy hamis „mmor" van. A nem pontos história felségesen kiigazítja az okszerűtlen elméletet. így történt a fenforgó esetben is. Egy rosz általános szabály állíttatott fel, s védelmeztetett makacsul, míg következményei nagyon szörnyűekké nem lettek az emberi vakbuzgóságra. De midőn oly szörnyűségesekké lettek, hogy még Christ-Church is visszahökkent, hogy még Oriel is elborzadva áll meg a szabály elől — egy képzelt szerződvény segítségével — megszökik. Egyik képzelt köteleztetés a másik ellenébe állíttatik fel. Gladstone ur előbb prédikálja a kormányoknak a keresztes háborúhoz hasonszerü vállalat kötelességét, azután pedig felmenti őket az alól egy szerzödvénynél fogva, mely épen oly hiteles, mint Konstantin adománylevele Sylvester pápa számára. Rendszere legjobban hasonlít egy koholt szerződvényhez, melynek hátára koholt felmentés van irva. Sokkal több színe van azon okoknak, miknélfogva a skót egyház igényeit alapítja szerződvényre. Ezt azonban ugy tekinti, mint a legmenthetlenebbet, s a Kirknek, mint harmadik Vilmos uralkodása gyalázatos szégyenfoltjának, eltörléséről beszél. Bizony mulatságos lehetne,— ha oly szomorítólag bús nem volna — látni egy erényes és tehetséges férfit meg nem elégedni azon csapásokkal, melyeket hamis elvekre épített egyházi rendszer hozott a birodalomra ; és sajnálkozni, hogy Skócia nincs ugyan egy állapotban Irlanddal, hogy Skóciában nincs izgató, ki szakadást csináljon s a megyei tagokat be- és kiszórja, hogy nincs praesbyteri társulat, mely a főhatalmat a kormánynyal megoszsza, hogy nem kívántatik buszonötezer főnyi sereg a Tweed északi táján a rendet fentartani, hogy a bothwell-bridgei ütközet évnapját rendszerint nem csúfolkodás, lázongás és gyilkolással ülik meg. Nehezen találhatnánk erősb okokat Gladstone ur rendszere ellen, mint a melyeket épen Skócia szolgáltat. Az ezen országban követett kormányzati eljárás, egyenes ellentéte az ő általa ajánlottnak. És az eredmény ez: Skócia, mely egy volt Európa legdurvább, legszegényebb s legzavargóbb tartományai közül, lön a legműveltebbek, legvirágzóbbak, legcsendesebbek egyikévé. A kegyetlenkedések, melyek oly gyakran előfordulának mig egy népszerűtlen egyház uralga, most ismeretlenek. Dacára azon kölcsönös gyűlölségnek, melynél keserűbb még nem választott el népet néptől soha, a szigetünket alkotó két királyság elválaszthatlanul egyesült. A hajdantai nemzeti érzésből marad annyi, menynyi épen elég, hogy díszére s hasznára legyen, épen elég átihletni a költőt, s felgyújtani a katona keblében a nemes és barátságos versenyt. Különben a kormány minden céljaira a két nemzet egy, s miért egy ? A felelet egyszerű.