Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-15 / 46. szám

parancsnok a csatornán, ha a szentháromság titkában j egyesíti a személyeket; egy betttö hadsereg szállott a szárazra Kentben, de Wellington herceg nem lehet a haderő élén, ha elválasztja a lényeget, s nem tartja ezt, lételére nézve egy, személyében három És, mind ezek után azt mondja Gladstone ur, mikép nagy igaztalanság volna bebörtönözni egy zsidót, musulmant vagy budhistát csak egy napra is; mert a kormány nem értheti voltaképen e tárgyakat, s nem kell beleavatkoznia oly kérdésekbe, melyek az egyházhoz tartoznak. — Bizony , bizony! különös egy theologus ez a kormány! Oly tudós, mikép kellő képességgel bir kizárni egy Grotiust a tisztségből azért, mert semi - pelagianus; — s oly tudatlan, mikép nem bir kellő képességgel egy hindut két három shillingre elitélni azért, meit Juggernautba zarándokol. „Kérni s rábeszélni egyik embernek a másikat — mondja Gladstone ur — oly kiváltságok, melyek mindnyájunkat illetnek ; s a bölcsebb ós jobb ember köteleztetik tanácsolni a kevésbé bölcsnek s jónak; de nemcsak nem köteleztetik, sőt meg sem engedtetik neki, általában szólva, hogy azt korlátozza. Nem igaz tehát, hogy ugyan- j azon szempontok, melyeknélfogva a kormány köteleztetik I egy vallást a nép szabad választása alá bocsátani, menthetővé tennék az annak elfogadásárai erőltetést." Megengedjük. De igaz ám az, hogy épen azon okok, melyek igazolják a kormányt, ha valamely vallást polgári hivatalokbóli kizárás által terjeszt, igazolják azon esetbenis, ha ezen vallást büntető törvények által terjeszti. „Kérni." Hát kérelem az, ha egy katholikus hercegnek mondatik, hogy vagy tagadja meg a vallását vagy távozzék a lordok házából? „Rábeszélni." Hát rábeszélés az, ha egy kitűnő szónoklatú s tudományú ügyvédnek mondatik, hogy hivatalos szőrköntösében Őszül meg, míg tanítványai hermelinben ülnek felette, s azért, mert meg nem emésztheti az athanasi hitcikknek kárhozatról szóló záradékát? Mit gondol Gladstone ur, váljon szabadválasztás alá volna-e bocsátva egy általa hamisnak tartott vallásos rendszer, például a socinianismus, ha az, ily feltételek alatt adatnék elibe, „Ha ön makacsul ragaszkodik a niceai atyák hitéhez: nem fog ugyan megégettetni Smithíielden, sem a dorchesteri börtönbe záratni, még csak kétszeres adót sem fog fizetni, de ki rekesztetik minden helyzetből, hol tehetségeit önmagának becsületére, hazájának javára gyakorolhatná. A képviselők háza, a tisztviselők széke nem ilyen embernek való mint ön. Látni fog ön ifjabb embereket, helyzetre, tehetségre nézve alantabbiakat, a legmagasb méltóságokra emelkedni s magukra vonni a nemzetek bámulását, mig ön mellőztetésre s homályban maradásra van kárhoztatva. Ha van önnek reménydús fia, oly fia minőt más atyák gyönyörködve szemlélnének: az ifjú szép tehetségeinek s nemes nagyravágyásának fejlődése önnek csak kínjára leend. Ugy kellend arra tekintenie, mint egy oly lényre, ki kárhoztatva van elvettetett életet élni minőt ön élt, minőt egy római vagy nápolyi ember él, a nagy angol nemzet közepette. Mind azon magas tisztségek , a kényuri legdrágább ajándékoknál oly sokszorta becsesbek, melyekkel egy szabad ország díszíti fel legdicsőbb polgárait, rá nézve is azok lesznek, mik önre nézve valának, nem reménynek és erényes versenyzésnek, de reménytelen s irigy emésztődésnek tárgyai. Nevelje ön, ha óhajtja, hogy érezze megaláztatását. Nevelje ön, ha óhajtja felzaklatni vágyait olyasmi iránt, mit élveznie soha som lesz szabad. Nevelje ön, ha utánozni akarja azon Celta zsarnok barbárságát, ki sós étkekkel tartotta foglyait, míglen epedve kiabáltak italért, s akkor üres korsót tett a tömlöcbe, és szomjan hagyta őket elveszni." ... Ez a kérelem, ez a rábeszélés, ez a vallásnak szabad választás alá bocsátása? Hát ezer fontnyi birság, vagy a Newgateken hat hónapnyi — nem gyalázatos okok miatti — fogság-, ekozandna Gladstone urnák oly kínt, minőt érezne akkor, ha mondanák neki, hogy ő vele akként kell bánni, miként ő maga bánnék hazafiainak felénél nagyobb részével. Mi legkevésbé sem lepettünk meg, ily következetlenséget találván, még oly tehetségű emberben is minő Gladstone ur. A dolog így áll. Minden ember — igen nagy mértékben — a korszak teremtménye. Híjában áll ellent azon befolyásnak, melyet rá a nagy tömeg, melynek ő csak egy paránya, szükségkép gyakorol. Megkísértheti, hogy tizedik századbeli ember lenne, de azzá nem lehet. Akarja vagy sem, tizenkilencedik század emberének kell lennie. Részese ő ugy az erkölcsi mint a természeti világ mozgalmainak. Nem lehet már ő oly türelmetlen, minő a tudorok korában lett volna, mint nem állhat estve, minden tekintetben ott, hol reggel állott vala. A földteke forog nyugatról keletre, s ő neki azzal együtt forognia kell. Midőn mondja, hogy ott van a hol vala, csak annyit akar értetni, mikép a körülötte levő minden dolgokkal együtt forgott. Midőn mondja, hogy jódarab utat tett nyugot felé, csak annyit ért, mikép nem haladt kelet felé oly gyorsan mint szomszédai. Gladstone ur könyve, e tekintetben, igen örvendetes egy mű. Ez mértékül szolgál arra, mennyit bir tenni egy ember, hogy a világtól elmaradjon. Ez ernyedetlen iparkodása egy valóban erődús észnek oly céllal, hogy az általános előhaladásban annyira hátul tartózkodjék, mennyire csak lehetséges. És még is, a legmegfeszítettebb erőkifejtéssel sem segíthet Gladstone ur magán, hogy némely nagy fontosságú pontokban, sokkal előbb ne járjou magánál Locknál is; és bár minő csudálattal tekintse is ő Landot, nagy szerencse rá nézve — mondhatjuk — hogy nem ezen hitbuzgó főpap korában élt, ki bizonyosan megcáfolta volna az idézett szentirati igéknek „az én országom sat. magyarázatát, s pedig a legélesb érvekkel, melyeket valaha emberi fülek hallottak. Ez nem egyedüli eset, melyben Gladstone ur visszahökken saját elméletének következményeitől. Ha van széles e föld kerekségén állam, melyre az ő elmélete alkalmazható , ez állam az Angolbirodalom Indiában. Még nekünk is, kik általában véve atyai kormányt gyülölünk, meg kell engednünk, hogy az indiai kormány kötelsségei, jelentékeny kiterjedésben, atyáskodók. Itt a kormányzóknak a kormányzottak fellett, erkölcsi tudományokbani fensőbbsége kérdés alá sem jöhet. Az egész népnek, — ha szinte a legsötétebb századok legroszabb külmeségtt keresztyénségére is — áttérése a legszerencsésb esemény volna. Nem szükség az embernek keresztyénnek lennie, hogy a keresztyénségnek indiábani terjesztését óhajtsa. Elég az, hogy európai legyen, ki nem sokkal áll alantabb az európai józan értelem és emberiség rendes színvonalánál. Öszvehasonlítva a kockáztatott érdekek fontosságát, a Gladstone ur könyvét elfoglaló skót és ir kérdésekével: ezek jelentéktelenekké sülyednek Theodos korától kezdve, a világ egy részébeu sem volt oly nagy pogány népség keresztyén kormány alatt. A világ egy részében sem volt a pogányság kegyetlenebb, féktelenebb, s a képtelen szokályok (ritus) és veszélyes törvényekre nézve termékenyebb. Bizonyára, ha kötelessége a kormánynak felhasználni hatalmát és jövedelmét oly céllal, hogy hét millió katholikus irhonit aprotestáns egyházba térítsen: a fortiori sokkal inkább kötelessége felhasználni hatalmát és jövedelmét oly céllal, hogy hetven millió bálványimádót, keresztyénné tégyen. Ha vétek eltűrni, hogy Howard János vagy Penn Wilmos valami hivatalt viseljenek Angliában, mert nincsenek egy értelemben az állam-egyházzal, bizony égrekiáltó bűnnek kell lenni, oly embereket venni fel a legmagasb pólcokra, kik a vétkek jelképeivel borított templomokban, érzéki vagy gonosz indulatú istenek undorító képei előtt hajolnak meg. De nem! Az orthodoxiát, ugy látszik, inkább megbotránkoztatják a római, mint a kaleei papok. Az egyszerű veres-tégla épület, az adullami barlang, az Ebenezer kápolna,hol neveletlen emberek hallgatják félneveltségü embertől a szeretet keresztyén törvényét, s a keresztyéni remény dicsőségét, nem méltó azon kedvezményre, mely fentartatik azon szenthelyeknek, hol f

c

a thug felaggatja a le*