Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-11-15 / 46. szám
scmmitsem tartalmaz, a mi az államérdekek megóvására feltétlenül nem szükséges. Sőt inkább Ö Felsége szabad elhatározásából indíttatva érezé magát az ágostai hitv. evangélikusoknak több tekintetben oly jogokat adni, melyek őket eddig törvénnyesen nem illették. Távol attól, az ágostai hitv. evangélikusok törvényes autonómiáját csorbítani, 0 Felsége gonddal volt rá, hogy az 1791. 26. §. t. c. többször említett 4. §-ának lelkiismeretes teljesitéseül annak mielőbbi szabályozott gyakorlása az egyházi igazgatás, valamint az egyházi törvényhozás terén lehetővé tétessék, és 0 Felsége ebben a legjóakaróbb szándékkal járt el. A ki ennélfogva a helyett, hogy a legfelsőbb szándék foganatosításához készséggel kezet nyújtana, annak nyíltan vagy titkon ellenszegül, az felelős lesz mindazon hátrányokért, melyek abból az evangélikus iskola-és egyházügyre elkerülhetlenül származni fognak. Legfelsőbb meghagyásnál fogva végül értesítenem kell főtisztelendő8égedet, hogy e kibocsátvány egyházkerülete minden községei és seniorátusaival egész terjedelmében közlendő. — Bécs. nov. 2-án 1859. Thun s. k.u Gladstone és Macaulay az állam és egyház közti viszonyról. (Folytatás.) Gladstone ur szentirásmagyarázati emberséges fejtegetései szánandólag megfosztatvák egy — ő általa igen nagy becstínek tartott — ajánlattól. Egyáltalában nincsenek azok öszhangzatban az egyház általános szabályaival vagy gyakorlatával, azon időtől kezdve, midőn a keresztyének eléggé megerősödtek, hogy üldözhessenek, le a legújabb korszakig. A türelemnek kedvező dogma bizony nem olyan, „quod semper,quod ubique, quod omnibus." Bossuet elmondhatta, s félő nagyon is igazán, mikép egy pontra nézve már régóta egyértelműek minden keresztyének, t. i. a polgári tisztviselőknek azon jogára nézve, miszerint az igazságot karddal terjesszék; mikép még az eretnekek is orthodoxok voltak e jogot tekintve, s az anabaptisták és socinianusok voltak elsők, kik azt kérdésbe vonták. Mi nem igényeljük megmondhatni, mi legyen legjobb magyarázata a szóban forgó szövegi igéknek: de abban bizonyosok vagyunk , hogy a Gladstone ur magyarázata a lehető legroszabb. 0 szerinte, a kormánynak ki kell zárnia a tisztségből a különfelekezetiieket, de pénzre büntetnie nem kell, mert „Krisztus országa nem e világból való." — Nem látjuk át miért ne lehetne e sort ráhúzni más száz esetre épen ugy, mint arra, melyet ő kiválasztott. Nem látjuk nt, miért ne mondhatta volna, lord Ciarendon midőn az 1664-ki határozmányt a gyülekezések ellen ajánlotta: „Némelyek ugy vélekedtek, hogy az emberek ez osztályát célszerű volna nem csak bebörtönözni de bitófára is húzni. Azonban véleményem szerint, uraim! minket eltilt a bitófávali büntetéstől az irás, e szavakban: „Az én országom nem e világból való." — Land érsek, midőn Burton felett öszveültek a csillagkamarában, mondhatta volna: „Én a bitófára szavazok. Azt óhajtanám ugyan, hogy minden ily gonosztevők égettessenek meg, hahogy Idvezitőnk azt nem mondta volna: „az én országom nem e világból való." — És Gardiner Írhatott volna az oxfordi sheriffnek így : „Lásson utána ön, hogy a halálos Ítélet végrehajtassék Ridley-n s Latimere-n, mert ön fog erről felelni a királyné ö felsége előtt. Ha azonban a kínok rövidítése tekintetéből inkább óhajtanák a lőport és golyót: én nem látom által, miért ne tehetné ön e szívességet, a mennyiben meg van irva „az én országom nem e világból való." Azonban vannak Gladstone urnák az üldözés ellen más érvei is, s pedig oly súlyosok, melyek döntő erővel birnak nemcsak az üldözésedé egyszersmind egész elmélete fllen is. „A kormány — ezt mondja ő — nem bir kellő képességgel részletes és folytonos felügyeletet gyakorlani a vallásos vélemények felett." És innen azt következteti, hogy a kormány túllép a maga körén, midőn odáig megyen, hogy a különféle vallásos véleményekre, a szerint, a mint azok a megállapított hittantól kisebb, vagy nagyobb mértékben különböznek, büntetési fokozatot szab. Az egyetlen és egyszerű szabály ez: kikerülni a felekezeteknek segélyt nyújtó támogatást. A hitfelekezeteknek, többféle tévtanaik szerinti megbüntetését illetőleg, ha semmi más ellenvetés nem volna is, megvan ez egy , minélfogva az államnak egyházi eljárást kellene felvennie, mire pedig az állam bensöképen nincs alkalmasan szerkesztve." Ez, véleményünk szerint tökéletesen igaz. De mimódon egyezik ez meg a Gladstone ur elméletével ? Hogy hogy! a kormány nem bir kellő képességgel felügyeletet gyakorlani a vallásos vélemények felett, még annyi mértékben sem, mennyi benfoglaltatik a leghalálosb eretnekségek megbüntethetésében! A kormány nem bir kellő képességgel megmérhetni még a legnagyobb eltéréseket is az igazság zászlójától! A kormány benső szerkezeténél fogva nem képes Ítélni a hittani tévelygéseknek még hasonlitó-foku szabályellenességéről sem ! A kormány oly tudatlan e tárgyakra nézvo, hogy kénytelen büntetlenül hagyni nem csak az oly szőrszálhasogató eretnekséget, minőt csak egy Syril vagy Bucer szeme tud megkülönböztetni: de a socinianismust, deismust, mahomedanismust, atheismust s bálványimádást is! — Hát kire bizza aztán Gladstone ur ama tisztet, hogy válasszon az állam számára egy vallást azon száz meg száz vallások közül, melyek közül mindegyik magáénak igényli az igazságot? Épen azon kormányra-e, melyről már kimondta, mikép annyira nem alkalmatos a hittani vizsgálódásra, hogy nem bátorkodhatik megbüntetni az embert, még ha egy húszkezü s fejű kődarabot imádna is. Nem emlékezünk, hogy valaha találkoztunk volna a következetlenség ily rendkívüli példányával. — Midőn Gladstone ur azt akarja bebizonyítani, hogy a kormánynak kell valamely vallást megalapítania, adományokkal ellátnia, Test-Act-félékkel körülgyepüznie: a kormány ro nav az erkölcsi világban ; s igen alacsony szempontból tekintik annak természetét azok, a kik csak világi célokra szorítják; vallásnak kell csatoltatnia annak ügyletéhez, és pedig vagy a kormányzó lelkiismeretének vallása legyen az, vagy semmi más; a kormányzó tiszte elhatározó választást tenni pápisták, protestánsok, jansenisták, molinisták, arminiánusok, kálvinisták, episcopálisok, presbyteriánusok, sabelliánusok, tritlieisták , homousiánusok , homoiusiánusok, nestoriánusok, eutychiánusok, monotheleták, monophysiták, paedobaptisták, anabaptisták sat. között; az ő tiszte Ítélet alá vetni ismét, a niceai, rimini, efesusi, chalcedoni, konstantinápoli, laterauumi, tridentumi és dordrechti zsinatok cikkjeit; az ö tiszte bíráskodni a görög és latin- íéle származóiról, (processio) s elhatározni, váljon e titokteljes ige a fiútól is (filioque) ben legyen-e, vagy nem a nemzeti hitcikkek között; ha aztán elhatározta magát, az ő tiszte megadóztatni az egész közönséget, azon egyének fizetésére, kik az ő véleményét — már ez aztán akármi legyen — tanítják; neki saját véleményére keli támaszkodnia, ha szinte ez a társadalom 9 /1 0 részeével ellenkezésbe jönne is; neki saját Ítélete szerint kell cselekednie, ha mindjárt a legrettentöbb elégedetlenség támasztásának veszélyével is; neki a népesség talán , nagy többségét olyasmivel kell sujtolnia, a mit a szenvedők mindig üldözésként fognak érezni, akár tetszik azt Gladstone urnák „üldözés" cimmel nevezni, akár sem; neki meg kell fosztania az államot a legalkalmasb egyének szolgálatától, oly csekély különbségek miatt, melyeket a közönséges értelem többnyire fel sem fog; neki az általa kormányzott népséget, nemzetből felekezetté kell aljasitnia s gépgítnie; a mi országunkban például milliomkatholikusfitiiliom dissenter protestánst, ki kell zárnia minden hatalomból, minden tisztségből. Egy nagy ellenséges flotta van a tengeren: de Nelson nem lehet
