Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-01 / 1. szám

III. Hogy a remélhető zsinatok ismét oly elhiiteleukedéssel üljenek össze, mint 1791 ben történt, azt bizonyosan semmi jóakaró sem kivánja. Vessünk tehát nagyjára számot, mikép lehetne ezen elhirtelenkedést elkerülni. Miután már a zsinattarthatásért a kérelem, nem ugyan a legjobb módon, azaz: a felekezetek törvényes közeonventjein, de minden egyházkerület által egyenlően megtörtént, az első lépésen már félig túl vagyunk. Félig, mondom. Mert most már a leérkezendő felelet nem nyilatkozhatik véglegesen az engedély iránt, mint 1791-ben, mert nem conventekből történvén meg a kérelem, a felekezetek, közös tanácskozás nélkül, nem terjeszthették mind azt elő, melyek iránt a zsinattarthatás körül, az 1791-ki 26-dik t. c. nyomán, legfelsőbb beleegyezésre van szUkségök. Most tehát tulajdonképen nem is végleges engedély, hanem csak előleges nyilatkozat érkezhetik, hogy a zsinatok tarthatása, minden kellő előterjesztés megtörténtével, meg fog engedtetni. Az 1791-ki 26-dik t. c. nyomán a zsinatok összeillése előtt három tárgy iránt szükséges egy részről a felekezetek, más részről a fejedelem között egyezménynek történni; nevezetesen pedig: 1. a zsinat helye, 2. az abban tárgyalandó ügyek, és 3. a tagok számának meghatározása iránt. Az előterjesztés kezdeményezése (mikép 1791-ben is történt) természetesen a felekezeteket illeti. Az egész dolog menete tehát a zsinatok összeülése előtt, ugy látszik, a következő lehetne: Leérkeznék az előlegesen engedélyező leirat például januárban. Minden egyházkerület gyűlést tarthatna a leirat tudomásul vétele és további intézkedések tétele végett februárban. Ekkor az imént említett három pont iránt teendő felterjesztés ügyében a tárgy az egyházmegyéknek és egyes gyülekezeteknek kiadatván, a beérkezendő utasítások nyomán határozni az egyházkerületek ismét gyűlést tarthatnának áprilban. A conventek (melyek a tulajdonképeni zsinattarthatási kérelmet elő fogják adni) összeülhetnének májusban. Innen megtörténvén az érintett három pont iránt a felterjesztés, a dolog további menete attól függene, mikor érkeznék a conventi felterjesztésre legfelsőbb helyről felelet : a tulajdonképeni zsinattarthatási engedély. Óhajtható és annál fogva reménylendő, hogy e téren semmi fenakadás sem lesz, s következőleg az „egyezmény" még a conventek együttléte alatt létre jő. Ellenkező esetben annyid ban halasztást szenvedne az ügy, hogy a későbben leérkezett leirat elfogadására a conventeket ismét össze kellene hivui. Az első esetet véve fel, hogy az egyezmény még májusban megtörténnék , további intézkedések tétele, nevezetesen a választások megrendelése végett az egyházkerületek junius elején ismét összeülhetnének. Ha a választások, mint alább látandjuk, az egyes egyházak által lesznek eszközlendők, azok egy hónap alatt megtörténhetnek, s az eredmény összeállítása végett a kerületek julius elején ismét ülést tarthatnának. De meglehet, — mint alább látni fogjuk , — hogy ujabb választásokra is lenne szükség, ennélfogva.a végeredmény összeállítására, illetőleg ujabb egy, két gy ülés .tartására, szintén vagy két havi időre volna még szükség. És így a zsinatok csak mintegy septemberben alakulhatnának. IV. Fél év tehát legalább is bőségesen eltelnék, míg a zsinattarthatási első előleges engedély leérkezése után, a zsinatok valósággal összeülhetnének. Es annyi idő eltelése nagyon is szükségesnek látszik, ha, az 1791-ki példán okulva, az elhirtelenkedést ki akarjuk kerülni. Közben aztán a zsinati közvetlen teendők iránt is folyhatnának az denbuch zum Evang. Kirclienrecht. Kari Kuzmány. Wien. 185G. előkészületek, melyek jelenleg, ámbár az egyházkerületeknek már vannak zsinati előkészületekkel foglalkozó bizottmányaik, vagy épen nem, vagy nagyon csendesen folynak. Lássuk már most a conventek teendőit. Minő felter jesztést tehetnének azok a többször érintett három pont iránt? — (Folytatása következik.) A protestantismus jövője. ,,77 fiaailsía r/ K/T íj ovx eanv tx TOV xófffwv tovtovJán 18, 36. Mik legyenek a protestantismus életelvei, mi legyen annak célja, rendeltetése, mi uton kelljen annak a felé törekednie? oly kérdések, melyek körül — főleg jelen nap jainkban — nem lehet érdektelen dolog vizsgálódni. Nézetem szerint azonban szükkörüleg gondolkodnak mindazok a protestantismusról, kik annak egész lényét csupán a második spirai birodalmi gyűlésen (1529) történt I protestatio históriai tényéböl akarják mintegy gene tice lefejteni. Mindeu eszme az időnek valamely percében nyer ugyan kttl életet; de annak valódi jellemét nem az időnek perce, melyben az megszületett, hanem egyenesen saját benső ereje, mely a körülmények s viszonyok módosító hatalmának alatta nem áll, határozza meg. Nem a história teremt eszmét, hanem az eszme teremt históriát; nem a körülmények s viszonyok nyom nak az eszmére jelleget, hanem megfordítva, az eszmék azok, melyek a körülményekre s viszonyokra saját képű ket oda nyomják. Azon eszme, melyet a protestantismus képvisel, egy históriai mozzanatnak szűk kérgébe be nem szorítható; régibb az a spirai protestationál, régibb L'itlier 95 thesiseinél. A protestantismus elveit nem lehet, nem szabad a keresztyénségen kivül vagy felett keresni; mert annak csak annyiban van igazolt múltja, jogosult jelene s biztos jövője, a mennyiben a keresztyénség elveihez hü marad s létét, fejlődését és célját azon elvek örök alapján kivánja valósítani. llogy a reformátorok is ezen nézet által vezéreltettek, eléggé bizonyítja ezt azon tény is, miszerint ők az egyháznak a keresztyénség tiszta fogalmával öszhaugzóbb meghatározását kivánták adni. Ok ugyanis nem azt mondták, hogy az egyház a római pápa főnökletealatt egyesült keresztyének társasága, hanem azt, hogy az a Krisztusban igazán hivő kegyes emberek közössége, melyben az evangyéliom igazán taníttatik s a sakramentomok helyesen szolgál tatnak ki. í„ fi» \ Látni való, e szerint, hogy a reformátorok' az egy házban a fősúlyt a k e r e s z ty é n s é g eszméjére fektették ; az egyházat nem annyira a t á r s a s á g, mint a keresztyénség eszméjének valósítására szolgáló intézmény gyanánt fogták fel s ezáltal a protestantismus valódi álláspontját kimutatták. Valamint már a keresztyénség eszméjében eredetileg két örök protestatio foglaltatik, u. m. egy részről protestatio az üdvintézmény lehető elvilágiasulása ellen, más részről protestatio az üdvintézmény e 1 vi 1 ágiatlanulása ellen: ugy a protestantismus is a keresztyénség eszméjében létező ezen eredeti kettős protestatiót I szükségképen magába foglalja s ez által nyer az erőt megóvni az cg yházat mind a hierarchiai és caesareopapiai el v i-1 á g i a s u 1 á s (földi országgá alakulás) —, mind a vallásrajongók képzetcsapongásai által okozható elvilágiatlanulás (a földi viszonyok közül a képzelődés üres hónába ragadtatás) veszélyei ellen. A spirai gyűlésen (1529) a protestantismusnak alkalomszerüleg ugy kelle nyilatkoznia, mint protest itionak az üdvintézmény elvilágiasitása (e világba beolvasztása) ellen. Azonban valamint a keresztyénség eszméjében az imént említett kettős protestatio negativ mozzanatain ki-