Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-01 / 44. szám

Az ág. hitv. evangyélmiak 1791-ben Pesten tartatott zsinatának naplója. (Folytatás.) September 23-kán a házasági ügyekkel foglalkozó választmány tartotta ülését a megyeházban. c) A házasságkötés akadályai. aa. Akadályozók. 1. Az özvegynők hatodik hónap eltelte előtt nem mehetnek férjhez. 2. Marad. 3. Éretlenség (Defectus pubertatis) az ifjakat koruknak huszadik a leányokat tizenhatodik évéig a házasságtól eltiltja. 4. A szülők beegyezésének hiánya. (A honi törvényszerint ez nem akadály.) 5. 6. 7. 8. 9 és 10. marad. 11. A sógorságnak sem első sem második foka Moses törvénye szerint nem tilos." — Itt kérdés támadt: Vajon szükséges-e, hogy a király mindkettőt szabadnak kimondja, — s tehát a házasság engedély (Dispensatio) jövőre nem szükséges. — Végre ezen canon így formuláztatott: „A sógorságnak első foka az evangyélmiak elvei szerint, — melyek szent Írásban alapulnak — nem tilos: de minthogy polgári társaságban élünk eltiltandó, nehogy a katholikusoknak botrányt okozzunk. 12. Marad. 13. Zártidőkben — u. m. Advent és húsvét előtti böjt alatt az esketések maradjanak el minden helyen, nemcsak a vegyesekben — a lakadalmokkal járó táncok miatt. Mert nem minden a mi szabad üdvös is. 1 Kor. X 20. bb. Kiválasztók. 1. 2. 3. 4. 5. 6. maradnak a pozsonyi javaslat szerint. 7. Vajon a bekövetkező tehetlenség a házasságnak akadály-e, igen kétségesnek látszott. Császár akadálynak állította, — minthogy ilyen tehetlenség a házasság főcéljával ellenkezik. — Ezen dolog nehézsége miatt a kanonban semmi sem változtatott meg — s ennek következtében a tehetlenség elválasztó akadálynak ismertetett eh d) Az elválást — illető módban — a pozsonyi javalatban megnyugszanak — ezen választmány tagjai. A zsinat V-dik ülése sept. 29-én. Ezen ülés kezdetén említette az elnök, hogy sok követ a zsinat befejezte előtt haza kívánkozik. Erre felelt Baloghy , hogy csak a betegség lehet az eltávozásnak érvényes oka. Ehez hozzá csatolta az alelnök Balogh Péter, ha az eltávozóknak helyébe más követek jönek — a jegyzőkönyvben nagy zavar lesz már az által is, hogy más nevek fordulandanak elő a bevezetésben — s mások az aláirásban. Elhatároztatott tehát, hogy legjobb lesz az ügyet sietetni — s így mindnyájának azon lenni, hogy a zsinat mielőbb fejeztessék be. Az elnök ezután indítványozta, hogy az öt vegyes küldöttségnek munkálatait átnézni, azoknak határozatait rendbehozni és megvizsgálni kellene. — Nagy vita támadott azon módról, mikép kellene ezt tenni. Végre abban egyeztek meg, hogy kevesebb tagok választassanak minden küldöttségbe — a kik két nap alatt bevégezhetik e munkát. Az elnök tehát nyilvánosan minden küldöttségbe 4 tagot nevezett ki a jegyzőn kivül. 1. A hatóságok elrendezésére : Balogh Pétert, Matkovits Pált, Szontagh Sámuelt és Perlaki Dávidot. 2. Az iskolák igazgatására: b. Prónay Gábort, .b. Podmanitzky Józsefet, Ráth Mátyást és Podkonitzky Ádámot. 3. Az egyházi fegyelemre : Pongrácz Boldizsárt, Fejérváry Károlyt, Institorisz Mihályt és Wallaszky Pált. 4. A házassági ügyekre : Justh Györgyöt, Császár Andrást, Lehotzky és Mihalitskát. 5. A pénzügyeletre : Prónay Pált, Pettyko Pált, Kárász és Cerva Dánielt. A mi ezen öt küldöttségben rendbe fog hozatni még egyszer az egész zsinat által megrostálandó lészen. Radvánszky Ferenc a tiszai superintendentiának helyettes felügyelője a református atyafiakkali előbb kiszabott egyesülés iránt ellenkező véleményét nyiltan kimondta, Írásban kiadta, s a jegzökönyvbe felvétetni kívánta. Ezen tárgy nagy vitatkozásra adott alkalmat, midőn némely követek oda nyilatkozának, — hogy e tárgyban csak annyira vannak felhatalmazva küldőiktől, a mennyire a reformátusokkali egyesülést a dogmák és szertartásokban akadályozni kötelességökül tétetett. — Amaz óvás bár a királyi biztos mint magányszemély ellenzette — a , jegyzőkönyvbe felvétetni határozatott azon megjegyzéssel: Radvánszky Ferenc ur személyében. Perlaki nyiltan és hevesen1

, de nem eléggé válogatott szavakkal nyilatkozott, hogy ágostai hitvallású évangyélmiak az egyházi kormányzat dolgában a helvét bitvallásuakkal megegyeznek; de a templomok és iskolák közönségétől el kellene állani, minthogy innen zavarok támadhatnának. Ezen nyilatkozat után — senki sem felelt; és az ülés megszüntetett. A zsinat VLdik ülése. Október 3-kán. Az elnök azon óhaját jelentette, miszerint a vegyes küldöttségeknek munkálatait megvizsgálni — és a zsinatot ezen hét folytában befejezni kellene s ezen okból a semmi, vagy csekély fontosságú dolgoknál sokáig maradni, s azok felett sokáig vitatkozni nem volna tanácsos. — Erre Szerdahelyi hatalmasan felszólalt az egyetértést mindenek felett ajánlván — s a szentírás ezen szavait: ne legyenek j villongások köztünk , hiszen testvérek vagyunk. A királyi tanár Schwartner Márton azon állítást miszerint az egyházkormányzatának vegyesnek kellene lenni nagy hévvel megtámadta, mert ugy mond, amaz állításnak, mely a lelkészekre bízni akarja az egyház kormányzatát nincsen alapja—• sem az ujtestámentomban, sem az egyház történelmében; de a symbolicus könyvekkel, főkép az ágostai hitvallás 28-dik törvénycikkével, sőt az egész protestántismus elveivel ellenkezik, csak szokásból és némi tiszteletből adatott meg a lelkészeknek az egyházi kormányzatrak részecskéje — s csak egyedül ezen okból védhető. Innen nagy vitatkozások támadtak. A világiak — azok között főkép b. Prónay Gábor — azt állították , hogy azon jog, miszerint az egyház kormányzatában résztvehetnek a lelkészek — csak azokra bízatik s velők közöltetik. Ennek bebizonyítására hivatkozott Luther „a babyloni fogságról" című iratára. Sokan a lelkészek közül ellenkezőt állítának. Perlaki hivatkozott az országos törvényre, melynek erejénél fogva az egyházi kormányzásnak joga superintendenseknek tulajdonítatik. Hanem az 1608-diki l-ső törvénycikk épen nem bizonyítják azt: „quaelibet religio suae confessiones habeat superiores — s. superintendentes. Minden hitvallásnak s legyenek saját felekezetű elöljárói vagy felügyelői. Minthogy "az eredetre s forrásra nézve, a mely miatt az egyház kormányzásának gyakorlata a lelkészeket is illeti, a tudósok közt nagy a meghasonlás, abban egyeztek meg, hogy a lelkészeknek elég nagy s teljes biztosításuk lehet, ha nekik az egyházi — kormányzatban a világiakkal közös s egyenlő jog megadatik. Institoris Pál szavait 1 Tim. III. 5. idézte s azokat ugy magyarázta, hogy ezen jogot a püspököknek — kik alatt a lelkészek értendők — megkell adni. Hosszasabb heves vitatkozások után végre abban állapodott meg a kö' veteknek többsége, minthogy az egyházi gyülekezetek hallgatókból és lelkészekből ál'anak, az egyház kormányzata is különös megegyezés és eddigi szokás szerint közös i legyen. Ezen kérdésre váljon a helybeli conventek a földes urakból is álljanak — heves vita támadott. A világiaknak ezen jogát tüzesen védelmezték b. Prónay Gábor Pongrácz Boldizsár, s általjában a világiak; ellenben a lelkészek ellenkezőt állítottak. Végre abban állapodtak