Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-20 / 38. szám

vényhozási jognak közösségét a Fejedelem és egyház között. A sajtó tehetsége szerint kétség kivül a magáét megteendi. De mikép szóljon az egyház oly ügyben, melyben Í hivatalosan és jogérvényileg csak egyetemesen szólhat, holott az egyetemes szóihatásra az út nincs előttünk felnyitva ? Ezúttal azonban beéljük e pár eszméitető jegyzettel. Sokkal nagyobb fontosságú az ügy, semhogy a részletek irányában fölmerülhető óhajtásoknak, mielőtt azok tökéletesen kifejlődhetnének, kifejezést adni akarnánk. — Közöljük most inkább a hivatalos bécsi lap ide vonatkozó cikkét; mely a nyiltparancs kétségtelen kedvezményeit sorolja elő, fentartván magunknak, hogy annak idejében a dolog másik oldalát is kimutathassuk. A mai napon közzétett császári Nyiltparancs Magyar ország és mellékországai számára a törvényhozás egyik legfontosabb és legnehezebb föladatát juttatja befejezésre, s azzal mindkét hitvallású evangélikusoknak a birodalom ezen részében az egyházi élet uj korszakát nyitja meg. — Egyszersmind Ö cs. k. Apostoli Felsége honatyai gondoskodásában azon hitsorsosokról, kik a bécsi két evang. hitvallás consistoriumai alatt állanak, 1859. sept. 1-i legmagasb határozata által intézkedett, hogy e consistoriumokban az elnökséget csupán oly férfiú vihesse, ki e hitvallások egyikéhez tartozik, és hogy ezen az egyházra nézve oly nagyfontosságú ügy további kifejlődése csupán a consistoriumok javaslataitól függjön. Mai lapunk hivatalos része már közli egy evangélikus hitsorsosnak a bécsi consistoriumok elöljáróvá kineveztetését. E szerint alaposan remélhető, hogy a végérvényes egyházi szervezés az imént kijelölt területen kielégitö módon létre fog jönni. A kormány a birodalom minden részeiben jóakaró figyelembe venni szándékozik az illetékes egyházkormányzati községek javaslatait a történeti jogállapotok tekintetbevételével, s a tényleges viszonyok lehető kímélésével. Szolgáljon erre kezességül és bizonyságul a Magyarország számára kibocsátott Nyiltparancs. A magyarországi evangélikus egyház-testület fenállásának jelentékeny kérdése ugyanis azzal megoldatik, és a nevezett egyház hívei bizonyára megnyugvással fognak eltelni, látván, hogy a Nyiltparancs LVI. d. §-a által a további kifejlődés a hitsorsosok szabad választásából eredő két fözsinat kezébe tétetik le. Az 1791-diki 26. törvénycikk 4. §-ban általános szerkezetben felállított azon elv: a képviselet és igazgatás egyházi gyülekezetekre bízandó, fentartatik. Annak keresztülvitelénél a cs. k. kormány figyelemmel volt arra, hogy a protestánsok dogmatikus nézetei minden hivők általános papságáról a leglelkismeretesebben tiszteltessenek. A kormány az egyház kormányzati közegek fokozatos tagozatában kinevezés által senkit sem alkalmazhat. Minden egyházközségnek kivétel nélkül joga van lelkészét, segédlelkészét és iskolatanítóját szabadon választani. Az esperesek egyházmegyéjök összes községei által általános szavazattöbbséggel az egyházmegye önálló lelkészei közöl szabadon választatnak. A superintendens és helyettes superintendens megürült állomásai csak a superintendentia összes egyházközségeinek szabad választása által tölthetők be. A választók szavazataik adásában se a superintendentiára, se a koronaországra nincsenek korlátozva. A lelkészek, esperesek és superintendensek mellett mindenütt világi felügyelők és gondnokok állanak. Azon kérdések tárgyalására, melyek egyik vagy másik hitvallás összes superintendentiáit érdeklik, évenkint közgyűlés ül össze. Azon törvények megállapítása, melyekhez az egyházi képviselet és igazgatásnak magát tartania kell, kizárólag a zsinatok illetékkörébe tartozik. Mindenik hitvallás külön minden hat évben tarthat zsinatot, és pedig prszágfejed^lmi biztosok jelenléte nélkül. A zsinatok rendes megújulásának meghatározása megszünteti az 1791. évi 26. t. c. ingatag és korlátozó határozmányain Az imént említett cikk 11. §-ának a kormány az egyház szabadságának kedvező magyarázatot adott. Ezen törvény szerint az evangélikusok a házassági törvényhatóság tényleges gyakorlását csak a házassági jog végleges megállapítása után valának átveendők. A kormány jobbnak látta az eddigi anyagi házassági jogot egyelőre érvényben hagyni, és annak az evangélikusok által netán ohajtott megváltoztatását a zsinatokra bízni, melyek előtt az egyházi házassági törvényszékek észrevételei és tapasztalatai ismeretlenek nem maradhatnak. Azon korlátozások, melyeknek az evangélikusok az eddigi törvényhozás szerint Horvátországban és a katonai határszélen alá voltak vetve, jelen Nyiltparancs által szintén megszüntettetnek. Mindkét hitvallású evangélikusok államjogi állásának alapjai, a mint azok az 1791. évi 26-ik s az 1844-ik évi 3-ik törvénycikkekben megállapíttattak, a Nyiltparancsban ujolagos megerősítést nyernek; s ezzel mindazon kétségek elenyésznek, melyek a legújabb időben e tekintetben a cs. k. kormány szándékai iránt emeltettek. Ugyanezen jóindulat szellemét lehellik az államkincstárbóli évenkinti s tetemes segélyzésekre, az iskolai s egyházi alapítványok biztosítására, az egyházközségek, esperességek s egyházkerületek általi tulajdonszerzésre s végre az iskolaügyre vonatkozó határozatok (a Nyiltparancs XI.— XIX. § ai). Különös említést érdemel a Nyiltparancs XIV. §-a, melynek értelmében külföldi evangélikus hitsorsosok, a kormány helybenhagyásával, a gymnasiumok, reáliskolák s népiskolatanító-képezdék iskolai elöljáróivá meghivathatnak. Ezen határozatot kétségkívül a tudomány s míveltség minden barátja örömmel üdvözlendi, mivel ama tudós férfiak sikerdus működése, kik Németországból Pozsony, Lőcse, Kézsmárk, Bártfa, Eperjes, Sopronyba stb. hivattak meg, még a legjobb emlékezetben van. A fölebbiekbeu kiemeltük Ö Felsége ma közzétett határozatainak legfontosabb pontjait. Vajha az egyetértés szelleme s feladatuk helyes felfogása vezérelje azokat, kiknek kezeibe a Császár a nagy mü felépítését bizalomteljesen tevé le. (W. Z.) Jegyzetek rövid hazai kirándulásomból. „A külföldet ismerni szép, de a hazait ismerni kötelesség." Kölesei, IV. (Folytatás.) Egyházi gyűléseink tágasabb képviseleti alapon leendő szervezésének szüksége még inkább kitűnik, ha feltesszük, hogy az esperes maga is igen sokszor tán épen érdekelt fél s mellékcélok által vezetett egyén lehet, s ennélfogva,ha az egyházmegyei ügyekről a kerületi gyűlésen a segédgondnokon kivül, ki azonban az egyházmegyei ügyekkel legtöbbször tüzetesen nem is foglalkozik, s tán a kerületi gyűlésen sem mindig jelenig meg , egyedül ő ejthet illetékes szót: hányszor hozathatnak tévesztett határozatok , hányszor gyözelineskedhetik a szennyes nepotismus ügye, hányszor szenvedhet az érdemes elkeserítő mellőztetést az érdemetlen miatt?! Ezek nem mondom, hogy esetek, de csakugyan a fenálló aristocraticum rendszerből folyó eshetőségek, melyeket csak ugy szüntethetni meg, ha mindenik egyhámegyének a két elnökön kivül lesznek más, mindenik kerületi gyűlésre újból választandó s szavazati joggal biró egyházi és világképviseVói is, és ha min-