Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-23 / 34. szám

lásunk fogyatkozásának és siralmas kárának a középponton orvoslásáról, az ország különböző részeiből itt sűrűn megforduló hitrokonink lelki szükségeinek kielégítéséről, „a hitben gyengélkedőknek — jelesen ezen városban mindenkor nagy számmal levő helvét hitvallású tanulók , kézi mesterség körül forgolódó legények és inasok, szolgák és szolgálóknak hitökben megerősítése s megmentéséről, kik templomi közönséges tanítások s vallásukban gyáinolíttatás nélkül könnyen vagy hitökben szomorú hajótörést szenvedhetnek, vagy épen vallástalanságba eshetnek." Ezen eredete és rendeltetéséről a pesti ref. egyház soha nem felejtkezett meg; ennek tanácsa soha nem tévesztette szem elől közérdekű és szent hivatását; a gyülekezetnek legtöbb tagja buzgólkodott maga és családjáról egyszersmind az egyetemes egyház javáról és díszéről gondoskodni. De eddigelé legyőzhetlen akadályok állottak ellent, miknélfogva az ohajtott célra minden részben el nem juthatánk. Nem szükség elősorolni azon bonyolult viszonyokat, melyek közt ezen egyház fejlett és• megalakult, — azon erős küzdelmeket, melyek közt léteért vívott, — azon nehéz terheket, melyeket hordozott. Ismeretesek ezek hitfelekezeíünk előtt országszerte, vázlatosan előadvák azon kérelemszózatban, melyet a pesti ref. egyház tanácsa 1855-dik évi febr. 25-én kibocsátott, s mindegyik hitrokon gyülekezetnek megküldeni bátorkodott. Csak nemrég is, 1855-ben, még a Damocles kardja függött létünk felett. Azonban, — buzgó hála a kegyelem Istenének s forró köszönet kegyesen jóltevő hitsorsosinknak, kik ez egyház megmentésére s templomadósságaiból kitisztázására a pesti lakosokkal együtt 8,879 ft. 5iyi

0

kr. s öt rubelt adományozni siettek! (mint az a pesti ref. egyháztanács 1857-dik évi nov. 29-én közzétett hálaszózatában elő van terjesztve) — létünk megmentetett, 8 az országos templom szinte minden részben megépítve, adósságmenten, fenáll kitűnő díszben. Magas kőfalai, terjedelmes boltívei, csinos szószéke, célszerű karzata, hangzatos orgonája, pompás kűltornáca, alkalmas rostélykerítése, fölemelkedett tornya, harangjai, órája tanúsítják, hogy e templom a magos célhoz, a fővárosi gyülekezethez, általában országos központi helyzetéhez méltó. Az egyháztanács immár arról is gondoskodott, hogy a mi egyedül látszott hiányzani, a toronytető rézboritékkal — az előleges költségkivetés szerint 6000 osztr. ért. fton — közelebb elkészíttessék, mely sz egész építményhez arányosított s idomított alakjával templomunk küldíszét kiegészítse. E részben tehát, t. i. az istenitisztelet helyiségére nézve , alig maradt fen nevezetesb teendő. Mégis elégedetlenek vagyunk magunkkal s nem képesek nyugodni, mert sajnosan éreztük és érezzük, hogy minden ékességünk s dicsekedésünk csak külső, míg az iskolaügyet is kellőleg föl nem öleltük, tanodáinkat nem gyarapítottuk, melyek az egyház veteményes kerte és előcsarnoka; éreztük és érezzük, hogy az egyház ifjú növendékeinek kellő mérv szerinti értelmi s erkölcsi képeztetése által emelhetjük egyházunkat bensökép is teljes virágzatra. Váltig áhította ezt, s buzgón igyekezett erre a pesti ref. egyház tanácsa kezdet óta mindenha: de a fenérintett viszonyok hatalma, a lét melletti folytonos küzdelem, a templomadósságok nagy tömege, a birói fenyegető executiók tovább-tovább jobb időre halasztaták az üdves szándok végrehajtását, az iskolák gyarapítása tervének hatályos és sikeres kivitelét. Asonban az idők csak-nem javultak: a kényszerítő körülmény pedig és égető szükség iskoláinkat gyarapítanunk mindinkább súlyosodott s növekedett. Ismerjük meg ezeket, s lássuk mennyire különböz a pesti egyház helyzete a magyarhoni egyéb hitrokon egyházakétól? mennyire igaz, hogy a pesti egyháznak valamint eredete, rendeltetése is az, hogy egyetemes hitfelekezetünk érdekében működjék? a) A pesti reí. egyház elemi iskolájában évenkint mintegy 60 leánygyermek, s ezektől elkülönítve, két tanár vezetése alatt, három osztályban, mintegy 80 fiu nyer oktatást. Mióta a m. kormány kibocsátotta ama rendeletet, miszerint elemi főiskolák állitandók 4 osztálylyal, 4 tanteremmel, 4 külön tanítóval, — s oly hozzátétellel, hogy a kik nem ilyképen rendezett elemi iskolában tanultak, azok isk. bizonyítványaik érvénytelenek arra nézve, hogy akár gymnásiumba, akár reáltanodába fölvétessenek: azóta elemi j iskolánk növendékei, mihelyt a harmadik osztálybeli pálya küszöbéhez eljutottak, többnyire, a harmadik osztálybeli 1 tanfolyam végzetével — minthogy nálunk eddigelé negyedik nem is létezett — mindnyájan eltávoznak, — és menj nek a római kath. elemi főtanodákba! ép akkor, midőn az I olvasásban már jártasságot s ügyességet szerzettek s alkalmasok volnának arra, hogy szent vallásunk elvei szerint s hitfelekezetünk szellemében taníttassanak s irányt vegyenek az ev. reform, egyházi életre, melyre hivatvák. A vidéki szülék pedig, kik gymnásiumi vagy reáltanodai pályára szándékoznak léptetni fiúgyermekeiket, — miutbogy i vidéken is alig találhatók négy osztályú elemi főtanodák s tudják, hogy ilyen a pesti rel. egyházban sincsen, — egyenest a római kath. elemi főtanodákba viszik fiaikat, melyek ezeknélfogva Pesten nevezetesen megnépesíttettek I helvét hitvallású szülék gyermekeivel. Jól van-e ez így egyházunk érdekében? megeugedhetjük-e, hogy ez tovább is így legyen? nem égető szükség-e emez ügybajon minden buzgóság és áldozattal segíteni ? b) Az országnak szinte minden részéből évről évre több-több ref. szülék szállítják fiaikat a budapesti három római kath. gymnásiumba, reáltanodákba, kereskedelmi iskolákba, magánintézetekbe. Miokon történik ez így ? A fővárosra tekintetből-e, — azért-e, mert gyermekeik itt a német, franczia, angololaszt kitűnő nyelvmesterektől tanulhatják, — rajz és festészeti, zene és énekiskolákat, gymnasticát, uszodát, lovardát, vivó-intézetet stb. a legjobb karban készen találnak, melyek fiaik művelődése s jövendőjére nézve igényeik s céljaiknak megfelelnek ? ezt vizsgálni s vitatni nem akarom. Elég az hozzá, hogy a tény áll, s a legközelebb lefolyt isk. évben a mondott tanintézetekben ref. ifjak százötvenet meghaladó számban talaltattak! Jól van-e ez így egyházunk érdekében? Helyes-e, hogy egyházunk növendék tagjai, egyházunknak egykor leendő elöljárói, hivatalnokai, kormányzói oly tanintézetekben képeztessenek, melyek ügyeibe a ref. egyház semminemű hatósága be nem folyhat ? melyekben, a helvét hitvallású növendékek felett még csak felügyelést sem gyakorolhat? Lehet-e ezt tovább is közönyösen nézni? Nem kell-e halogatás nélkül gondoskodni ennyi s évenként több-több ref. növendék vallásos és egyházias képeztetéséröl s életirányáról ? c) A magas kormány kiadta s szorosan megtartatja a rendeletet, miszerint a mesterinasok vasárnaponként gondosan iskoláztassanak, mi nélkül fel nem szabadittatnak legényekül, — nemcsak, hanem a vasárnapi iskolának osztályait, tantárgyait stb. kijelölte és szabályozta. A közelebb lefolyt isk. évben százhúsz helvét hitvallású mesterinas volt bejegyezve az illető lelkészi hivatalnál, kik Pestre jöttek az ország minden vidékéről, s ezek — nem lévén itt a ref. egyháznak oly vasárnapi iskolája, mely kellő számú osztályok, tanárok, tanerők-s eszközökkel ellátottan, a mesterlegényekül felszabadításra értékes s érvényes bizonyítványokat adhasson — kevés kivétellel a római k. vasárnapi iskolákban vettek oktatást! — Lehet-e az összes iparos és kézműves osztályt tovább is ily karban hagyni, melynek tagjai sok helyütt gyarló falusi iskoláinkban nem vethettek biztos alapot hitvallásuknak, nem nyerhettek kellő istápot viszontagságos életök rögös pályájára?! d) Közelebb mult hónapokban kathohkus legényegylet alakult Pesten, melynek tagjai vallásukban oktatandók, egyházi teendőikben gyakorlaudók, hasznos ismeretekkel gazdagítandók, nyájas és illedelmes társalgásra szoktatandók stb. Az egylet élén elnökül mindenkor csak római kath