Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-23 / 34. szám

pap állhat. Szintén az ágost. hitvalláauak felekezetében ia előállott az evang. legényegylet, szintén istenes szándékkal, nemes és üdves végekre. Egy tekintélyes egyéniség nem mulasztotta el, az 1858 ik évi jul. 30 diki Pesti Napló hírlapban, hallazni hivogató szózatát, melylyel ifjainkat is, a mesterlegényeket, a kath. legényegyletbe invitálja. A velünk hitrokon mesterlegényeknek is tehát, kik hasonló egylet létesülését óhajtják, s ez iránti szándékukat illető helyen kijelenték, módot és eszközt szükség nyujtanunk nemes vágyaik kielégítésére s dicséretes szándékuk valósítására. E szomorá látványságok, eme gyászképek, a hitvallás iránti buzgóság, a bitrokonink iránti vallásos kötelezettség, a felekezetüuk jövendője felőli gond, ellenállhatlanul kényszerítők a pest- ref. egyházat, tőle telhetőleg orvosolni a bajt, és eleve intézkedni addig is, míg egyetemes hitfelekezetüuk országos szükségén maga az egyetemes magyarhoni ref. egyház segítene. Nem annyira a pesti ref. egyház Pesten lakó tagjainak szüksége vagy kényelme forgott itt fen, — mert hiszen a Pesten lakó szülék családi körében s folytonos felügyelete alatt kevésbé lehetnek aggasztók azon sziklák, melyek kivül az életben a hitökben gyengélkedőket szomorú hajótöréssel fenyegetik vagy vallástalanságba dönthetik, — mint inkább összes hitfelekezettink érdeke s azon hitrokon szülék kínos állapota, kik fiaikat a távolból ide küldik, s azon növendékek kétes helyzete, kik itten hitrokoni gyámoiítás és felügyelet nélkül akár gymnásinm vagy ipartanodában, kereskedelmi iskolában, vagy magánintézetben éveken át tanainak, akár kereskedést s művészetet gyakorolnak, akár ipart és kézmüvet űznek. Évenkint az elemi főtanodák számos növendékeinek, a gymnásiumi a ipartanodai mintegy 150 tanulónak, 120 mesterinasnak, még több legénynek lelki állapota s jövendője, s hitfelekezetUnknek ezekével kapcsolatban levő élete és sorsa, — lélekben járó dolog. A pesti ref. egyház tanácsa tehát, — nem feledve, miszerint a fővárosi ekklézaia egyik azon okon élesztetett fel hamvaiból, hogy az ország különböző részeiből itt sűrűn megforduló tanulók, kézi mesterség körül forgolódó legények- és inasoknak biztos menedékhelyet adjon, — s megemlékezve az 1855-dik évi kérelemszózatban tett Ígéretéről, miszerint azon lesz, hogy a részére tett áldozatokat egyetemes hitfelekezetünk érdekében viszonozza, — bár maga ia csak nemrég, 1857-ben, evezett ki a templomadósságok özönéből, s azóta tetemes költséggel boltokat nyittatott a paplak földszinti osztályában, hogy ujabb jövedelmi csatornát nyerve ne kényszerüljön ismét segélyért zörgetni a f. t. superintendentiáknál, egyszersmind négy tanító számára jelentékeny áldozattal lakokat építtetett, most is 6000 osztr. ért. forintba kerülő toronytető készíttetésében fáradozik, — f. évi márt. 6-dikán tartatott gyűléséből az iskolai s gazdasági választmányt kiküldötte és megbízta, hogy közös tanácskozmányban javaslatot s tervet készítsen az iskolaügy gyarapítására nézve, miszerint a tapasztalt és sajnosan érzett hiányok kipótoltassanak, a baj megorvosoltassék. A vegyes bizottmány az egyháztanácshoz benyújtotta munkálatát apr. 3-dikán, miszerint javasolta, hogy 1) a szükségelt tantermek nyerése végett a paplak egy emelettel fölebb vitessék, a paplak és templom közötti tér is beépíttetvén; kimutatta egyszersmind, honnan kell az e célra szükséges, mintegy 13000 osztr. ért. forintot venni, a nélkül, hogy adósságot csináljon az egyház. 2) Tervezte az elemi fiúiskolát négy osztályúvá alakítani, 4 tanárral, 4 tanteremben ellátva, mi által a vasárnapi iskola is, mind a helyiségre nézve, mind a kellő számú tanítók tekintetében létesíttethetnék; és tervezett gymnásiumot, melynek négy alsó osztálya a közelebbi isk. év kezdetével megnyitandó, a többi osztályokkal pedig egyenként évről évre szaporítandó, mígnem a 8-ik osztály is megalakult. A tanárok fizetésének fedezésére pedig — miután az elemi iskolában jelennen is oktató 3 tanár részére már van jövedelmi kútfő — kijelölte a) az egyházi fizetést, mely a pesti ekklézsia gondosan kifürkészett s összeiratott tagjaitól, kik eddigelé az | egyházi szükségek fedezéséhez nem járultak, s kik ezentúl évenkint megkeresendök, a közpénztárba befolyand; b) az iskolai gyámpénzt, milyennek fizetése végett kötelező aláírással az egyház mindegyik tagja felszólíttatik, hogy valamint az egyház közszükségeire, ugy egy másik rovatba az iskola fentartására is különösen évenkint adakozzék ; c) a tandíjt, melyet az elemi főtanodai a gymnásiumi növendékek évenkint fizetni köteleztetnek ; d) a superintendentialis segélyt, a mennyiben a f. t. dunamelléki egyházkerületnél kieszközlendo, hogy a pesti prot. főiskolai választmány a gymnásiumról ia, mint a pesti prot. főiskola egyik alkatrészéről gondoskodjék, s ennek javára is juttasson részt; e) a peatvárosi közpénztárból nyerendő évenkénti gyámpénzt; mert törvényes, igazságos és méltányosnak ismerjük, hogy azon pénztárból, melybe édes mindnyájan fizetünk, s melyből a közelebbi költségvetés szerint egyedül a róm. k. istenitisztelet s egyh. személyzet fentartására több mint 10,000 forint, a római k. iskolákra több mint 70,000 ft. fordíttatik évenként, — ide nem számítva a roppant építményeket, melyeket a város római k. iskolákul emeltetett, a a római k. papok lakházaikra tett kiadásokat s lakbérpénzeket, — mi is részesüljünk, a hitsorsosink által fizetett adómennyiséghez képest s azon arányban, melyben a római k. egyház és iskolák részesülnek. f) Gönczy Pál ur, magán-fiaövelde tulajdonos, az egyház és a szent ügy iránti lelkesültségből, késznek nyilatkozott intézete tanáraival s növendékeivel, 8 minden taneszközeivel együtt, a tervezett gymnásiumba átkebeleztetni, igen mérsékleti igények mellett. Ezen javaslatokat az egyháztanácsi gyűlés apr. 3-án elfogadván, majd apr. 17 én az egyh. közgyűlés elé terjesztette, a mely is mindezeket jóváhagyta a megerősítette, egyszersmind — az iskolaügyi kiáltó hiányokat s égető szükségeket tekintve, s az érdeklett célra bővebb és bizto| sabb kútfőket szükségelve — tiszteletre méltó lelkesülés j éa buzgósággal, a vagyon és jövedelemaráuylagoa egyh. s isk. adó elvállaláaára is késznek nyilatkozott, — a teendők végrehajtásával az e. tanácsot bizván meg. Ezek után elkészíté s elrendelé az e. tanács máj. 1-én j a dunamelléki f. t. superintendentialis gyűléshez intézendő tiszteletteljes jelentést s illetőleg folyamodványt, mely igy hangzik: „Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés ! Évek óta fájdalmasan tapasztalták s érezték a pesti ref. egyház elöljárói, hogy Budapesten folyvást s évenként növekedő számmal találtattak Pestről éa az ország különböző s távol vidékeiről egybesereglett növendék iíjak, hitsoraosink fiai, kik a római katholikusok normális, vasárnapi, gymnásiumi , reál iskoláiban, magánintézeteiben tanulással foglalkoztak, s általában oly tanintézetekben, melyek rendezésébe a ref. hitfelekezet semmikép be nem folyhatott, melyekben a reform, egyház érdekében csak felügyelést sem gyakorolhatott. A pesti refor. egyház a templomépítésböl feumaradt tömérdek adósság terheitől lenyomottan, önléte fentartásáért s megalakulásáért is küzdve, kényszerülve volt az általa orvosolhatlan bajt, a pótolhatlan hiányt fájdalmas béketűréssel nézni és szenvedni, mert tehetetlen vala több a nagyobb áldozatokat hozni iskolák alapítására, melyekben a hitfelekezetünkbeli növendékek egyházunk s hitvallásunk szellemében kellő oktatást s nevelést nyerjenek. Most, — hála a kegyelem Istenének ! szíves köszönet hitsoraosinknak, kik egyházunkat folytonosan gyámolitották a jobblétre emelék ! — oly helyzetben találja magát a pesti ref. egyház, hogy a kivánt cél eléréaére sikeres intézkedéseket tehet, egyetemea egyházunk közérdekében is munkálhat, a némileg viszonozhatja azon jótéteményeket, níelyeket hitfelekezetünk részéről az egész hazából nyerni szerencsés volt, — éa ezt tenni annál inkább erköcsileg