Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-23 / 34. szám

conferentiák által, melyekben a superintendensek, administratorok és az egyes kerületekből kiválasztatott képviselők az összes egyházra kötelező határozatokat hoznának, melyek addig is, míg a hazai protestantismus ügye zsinatilag végkép elintéztetnék minden kerületekre kötelező erőyel biró törvenyekké, vállnának. Természetes, hogy ezen együttes választmányi conferentia az összes superintendentiák előleges érintkezése és megállapodása folytán létesülhetne csak. És azért ezen indítványunk, csak ugy léphetne életbe, ha azt valamely protestáns superintendentia magáévá tévén, a többieket e conferentiák szervezésére felhívná, és a megelőzött eszmecsere s kölcsönös megállapodás utján az együttes conferentiának megtartási helye is kitűzetnék. *) Es most, miután az eszközt megmutattuk, mily módon lehetne a centralisatió hiánya mellett is közös megállapodás utján ügyeinket rendeznünk, — szabadjon előadnom, miféle tárgyak lennének azok, melyeket ezen conferentiának először is elintézni kellene. Es pedig protestáns egyházunk elveit követve eszközölni kellene e conferentiának, hogy: a) szent vallásunk iránt a valódi kegyelet, mely zilált állapotunkban meglehetős szunnyadásnak indult, a hívekben felébresztessék. b) Hogy a hívek a szükséges áldozatra készek legyenek, és erre egymást buzdítsák. c) Hogy helyzetünkről s körülményeinkről azon hitsorsosaink, kik előtt minden egyházi ügyeink ismeretlenek, szelíd humanitással értesíttessenek. d) Hasson a conferentia oda, hogy minden egyháztagnak nyújtassák alkalom, hogy evangyéliomi jogaival élvén, egyháza közügyeibe befolyást gyakorolhasson. Ekkép az érdekeltség szorosabban fogja őt csatolni az egyházhoz, meggyőződik, hogy szép jogaihoz, kötelességek is vannak kapcsolva, melyeket teljesítenie kell. Már ezen kitűzött protestáns elvek nyomán, addig is, míg egyházunk ügyeit zsinatilag rendezhetnénk, szükségesnek látnám biztos fenállhatásunkra nézve, bogy az általunk javaslatba hozott conferentia az egyháztól fel a superintendentiáig e következő reformokat létesítené. Először is az egyes egyházakban okvetetlenül szükséges lenne a presbyteriumok megújítása, vagy is inkább újraszervezése. Sajnosan tapasztaljuk, hogy sok egyházban a presbyteriumok vagy soha, vagy csak igen ritkán jönnek választás alá. Pedig van sok egyháztag, ki vele született buzgóságánál fogva tettleg is részt venni óhajtana, az egyházakat vagy nevelő intézeteket érdeklő tanácskozásokban, — de mivel erre alkalom neki nem nyujtatik, vagyis benne bizalom nem helyeztetik, szerényen visszavonul. Már az ilyeneket, ha még nincsenek ben, szükségesnek látna'm a presby ter iumba felvenni, mert ezek közvetlen befolyásukkal csak hasznára lennének az egyháznak, — valamint hasznára lenne az is, ha a presbyteriumból a benlevŐ közönyösek kirekesztetnének. A presbyterium újra szervezésénél a régi érdemdús buzgólkodók, már mint az egyház bel- és külügyeibe beavatottak okvetetlenül újra választan dók. Ezekről nem lehet szó, de igen arról, hogy az iíjabb nemzedék java és sava is felvétessék a presbyteriumba, hogy egyházi ügyeink vezetésére magát kiképezni ennek is legyen alkalma. A presbyterium minden működése pedig annyira nyilvános legyen, hogy minden egyháztag körülményeinkről kellő tudomást vehessen, mert a presbyteriumban nem lévő egyháztagokat semmi sem teszi az egyház irányában annyira közönyössé, mint annak a titkolózás leplébe burkolt bizalmatlansága. A közbizalom pedig ugy kivánja, hogy a presbyterium választásában minden egyháztagnak közvetlen befolyása legyen. Fő dolog a boldogulhatásra, hogy minden egyháztag élhessen az őt illető jogokkal. E jogokat, mint egyházunk palládiumát tanuljuk becsülni, s nem hogy megfosztanánk valakit azoktól, mi egyházunk romlására vezetne, sőt inkább buzdítsuk hitsorsosinkat azok gyakorlatára, hogy a jog és kötelesség eleven érzete szülje azon összetartó érzetet, a mely egyházunk épületének megdönthetlen oszlopa, volt és marad az idők végeiglen. Ha ezt teendjiik, tapasztalni fogjuk, hogy az egész protestantismus uj életet nyert, és akkor fogjuk azután igazán mondhatni, hogy egyházrendszerünk valósággal nem más, mint presbyterialis, — ekkor leend ugy, a minek valósággal ugy is kell lennie, hogy a mi az egyházban történik az egész egyházi község közakaratjának kifolyása. Es ezért kívánjuk mi a presbyteriumok újraszervezését, a mi minden egyházban könnyű szerrel végbevihető, különösen, ha a superintendentiák általunk javaslatba hozott együttes választmánya azt az egyes egyházaknak múlhatatlan kötelességévé tenné, és ezen ügyet még a;

jövendőre nézve is folytonos evidentiába tartaná. így kellene annak megtörténni, hogy minden egyházban, hol a presbyterium hat év óta meg nem ujult haladéktalanul újra szerveztessék mindenkor, még pedig egyházi hatóságainktól kiküldött hivatalnokok által. (Vége követk.) Zabari Szontagh Lajos. — -ISKOLAÜGY. *) E pontra nézve lényeges megjegyzéseink vannak, de minthogy hosszabb fejtegetéseket igényelnének, máskorra halasztjuk. Szerk. A pesti reform, egyház közelebbi intézkedései iskolái ügyében. A pesti ref. egyháznak száztizenkét éves hamvaiból fölélesztésére magyarhoni hitfelekezetünk országos és egyetemes érdekei szolgáltak indokul. Gondoskodni kellett hitfelekezetünknek a fővárosban megtelepítéséről, hitval-