Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-16 / 33. szám

a kiért vitetünk igy minden nap a sok gyalázat szenvedésnek aldozatjára. A Calvinista avagy Saeramenti perda nevet, nem én formaltam, éltek azokkal az iras tévő fő népek, előbb hogy sem én ez vilagra szölettem, és értettek az ollyan embereket azokkal a nevekkel, akik Calvinussal a Krisztus testét az Szent vatsorátol távul a felső eggben tanítottak lenni, és égy az Ur vatsorájának egyik részét tagadván, egész voltát az Saeramentomnak el vesztettek. Értem hogy Patay Uram az nevezetet nem akarja. Adna az öreg Isten hoey mind ö Kegyelme, s mások a tudománytis, melly azok alatt az nevezetek alatt értetik, igazanis nem tsak szóval ditsőitvin Istent hagynak el és járulnanak egyességgel vélünk az Krisztus szájától való fliggés' e. Az lenne nékünk örömünkre. Calvinista ördögöknekis irja, hogy Írásomban neveztem volna őket, de nem jól informálták fffelöl a bizott Uramat, mert abban a levelemben feleltem tsak a Btti praedicatornak, s valamit ott irtam nem másnak, banem tsak néki irtam. Tsak vérsenges keresés azért, hogy ő Kegyelme a másikét magáiva teszi s ugyan a Büi praedicatortis, nem irtam ón ott maga személylyében ördögnek, hiszem tudom nogy a testet még lenem vetkőzte, hanem ott ördögneK értettem teli} ességgel azt az sátánt, aki az mennyei tudomány tisztaságának, a Sz. Györgyi Ecclesiába való bé szálásának irigye, ós boszszuloja. — De calumniare audacter semper aliquid haeret, azt mondja a Comicus. Török avagy Arius magvának és az ő egész tudományokat nem irtam, hanem az egész tudományiba irtam találtattni olly mondásokat , melyek magvai lehetnek a Krisztus igaz Istensége tagadásának. Mert ha az igaz hogy nem lehetséges az, hogy itt a földön Krisztusnak teste és vére a rendeltett eszközekkel osztogatassék, noha azt Krisztus igérte, és rendelte; én pro mea simplicitate nem látom okát, mért nem következzék ebből az, hogy a Jesus Krisztus, az ki igérte az ő Sz. teste, vére osztogatását, ne legyen ollyan igaz Isten, cui non sit impossibile omne verbum, az mint szoly az Angyal Luc. 1. p. 37. Akik azért azt lehetségesnek el nem hihetik, noha igérte az Krisztus, hogy az ő Sz. teste, Sz. vére a Sz. vatsorában jelen légyen, és osztogatassék, és Martyr Péterrel azt merészlék, ennek erősétésire mondani, hogy semmi erő által sem lehet, hogy egy test mindenütt lehessen : Ítélje meg bár minden keresztyén, nem hiutnek-e olly magot, a mellyből valaha a Krisztus igaz Istensége tagadasa nevelkedhetik? Ha kiket pedig az örög Isten olly lelki esmérettel ajándékozott meg, hogy éllyen képtelenségre magokat nem botsáttyák, azok magokra azokat az én szavaimat ne is vegyék; azokis, az kik tudatlanul ollyan értelemben vágynák értsek mi következhetik valaha belőle ha az isteni gondviselés ell nem tavosztatja és oltalmazzak magokat. Az Ur vatsorája kenyerének változásából lett botrankoztato casusokat kiket neheztel Patay Uram, hogy emiétettem és tudományok és valiasok utáhatására valóknak itél, én számláltam tsak e végre, bogy a Büi praedieator ne tsögjön oly igen ezen az nem szükséges ujtásson, az kitt ő Kegyelmek többire magok karával hozza bé, hanem forduljon az előbeni jó rend tartásara az Ecclesiának a mellyből afféle botránkozások soha nem származtanak. Az országból való ki töröltetésre is irja ő Kegyelme hogy én métoknak etéltem volna őket; de ott is a tudományt inkább hogy sem a személyeket kellet volna ő Kegyelmének erteni. Aki bár neis származót volna hazákban, mind azokkal, akik azt ide hozzák, és a kik nagy keménységgel sokan tudatlanságból oltalmazzák. Bizony nagyobb lelkünk tsendességével szóltunk volna; a mi Kegyelmes Istenünknek mellyben gyakran haboritattunk meg, mint én az Büi praedicatortol ez előtt, és ím most magátolis Patay Uramtol. Ezeket értse Patay Uram, ha immár Conmentarius kell szavaimra, nem az elhiteltetett halgatokról hanem a tanitokrol, és azoknak is a vakmerőjéről. Ha ö Kegyelme Patay Uram elő keri a Btti praedieatornak nékem irt levelét, melly oka és eredeti ennek a Tragédiának, talál ö Kegyelme nékem irt hasonlo butsusztatást, előbb valót az enyiir.nél. Ha azt viszsza mértem a barátomnak szóval, tselekedetem felől, békével eheti kenyeret. (Vége következik.) Garády. . cPPf

rfS

E

KEfr — ISKOLAÜGY. A badeni népiskolák állása. Most, midőn a prot. egyház népiskolái rendezésével | foglalkozik, s mint tudva van, néhány iskolai kézi-könyvre pályadíjt is tűzött ki; igen helyén látjuk tájékozásul ismertetni a külföldi népiskolai viszonyokat, különösen azon országok népiskolai rendezését s tanrendszerét, melyekben a népiskolákra különös gond és figyelem fordíttatik. E célra a badeni nagy hercegségi népiskolák ismertetését tűztük ki, nem mintaképül, hanem hogy a mi jó, azt megtartsátok, a mi nem célszerű, vagy alkalmazható, elvessétek. A badeni népiskolákra uj korszakot derített a Károly Vilmos őrgróf által 1718-ban Pforzheimban alapított sze; gény- és árvaház. Május 1-én szenteltetett fel emiitett árvaház az őrgróf és számos főhivatalnok jelenlétében. Az épti| let nagy négyszöget képezett, mely templomot, számos ! szobát, istállót, sörházat, kórházat foglalt magába, 8 nagy ! kerttől volt körítve. Eleinte csak hatvan árva vétetett fel, kiknek táplálására az Őrgróf bőkezűsége tetemes jövedelmet biztosított; felügyelőül pedig egy örgrófi hivatalnok, superintendens, papok, helybeli tanácsnokokból álló testület rendeltetett. Eredeti rendeltetés szerint felveendők va~ 1 Iának 1. minden apátlan a anyátlan árva, valamint oly gyermekek, kik szemmel látható szegénységük, vagy szüléik bűnei miatt elhagyatott árvákul tekinthetők. 2. Oly gyermekek, kik gyámság alatt sajátjukból tápláltatnak. | 3. Özvegyek, kik csak koldulással képesek magukat fentartani. 4. Jómódú özvegyek, ha vagyonukat az árvaház| uak hagyományozzák. 5. Nyomorékok, testi, lelki, szerencsétlenek. 6. Minden kicsapongó, vesztegető, hogy példájával másokat ne rontson, itt pedig munkára szoktattassék stb. 1719-ben már 200 egyén volt az árvaházban, mely szám 1738-ig 250-re emelkedett. Ez ideig csak az árvaház j volt azon egyedüli intézet, melyben a népiskolák emelke désének csírája rejlett. Az addigi népisolák a faluháza, vagy pásztorház valamelyik zugába voltak dugva, hogy ezen bajon csak némileg is lehessen segíteni, 1743-ban köteles ségökké tétetett a lelkészeknek, hogy az Istenháza ajtajá ban alamizsnát gyűjtsenek s abból iskolaházat építsenek. A fillérkedés csekély lendületet adott a népiskolai nevelésnek, hanem midőn Károly Vilmos unokája Károly Frigyes lépett a trónra 1746-ban, akkor derült uj élet a népnevelésre , mert ez minden gondját oda fordította, hogy i gyökeres javítások s ujitások által a népiskolákat valóságos képző intézetekké alakítsa. 1749-ben kiadott rendelete által 500 forintot határozott iskolai alapul, melyet 1754-ben évenként fizetendő 1500 forinttal szaporított, mignem az alapítvány 30,000 forintra növi ki magát, hogy abból iskolák építtessenek s a szegényebb tanítók fizetése javítassék. Kezdetben kilenc lelkész s harminc tanító segélyeztetett ezen alapítványból. Majd tanrendszer készíttetett s a szü-I léknek meghagyatott, hogy gyermekeiket pontosan küld| jék az iskolába, sőt a vonakodó s hanyag szülékre kemény i büntetés szabatott. Eltöröltetett a fűtőnek gyermekek általi hordása, hogy a szegény szüléket ez se rettentse vissza