Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-16 / 33. szám

Atyám helyett tisztelendő és mindenkor betsltletes Superintendens Uram, meg adtak énnékem Patay István Uram Kegyelmednek köldüt irását. Mellyet Bertalan Uram kezétől Farkasdy Márton bozzott el, és egy szolgám által, jutott kezemhez. De sem Bertalan Uram, sem Farka.sdy Uram engem árral nem certificalt mi végre köldette énnekem Kegyelmed azt az irast, és részről azért, részből az én sok és nehéz nyavaljám miatt akkor hogy hoztak, obiter meg olvasván, soha azutan eddig az ideig a végre hogy el olvasnám kezembe sem vettem, és után is én félő vesztegsegben álhatót volna; hanem Otsém Uram irá több dolgok közbe, és Kegyelmed szavával tudakozza tőlem, ha tettem é valami valaszt Patay Uramnak arra az írásra avagy nem. így kezdek gondolkodnom, és Ítélem azt, hogy Kegyelmed talán én általam akart valaszt titetni arra az le vélyre. De mivel hogy nékem Patay Uram nem ir, noha engem vádol, telyesaéggel, és tsuffol ő Kegyelme abba az irá>ában, nem ítélem méltónak, hogy ö Kegyelmének én irnék; hanem elegendőnek tetzik az, hogy az ő Kegyelme vadolasi, és egyéb meg tsufolási ellen Keg) elmed előtt magamat meg mentenem; minémü választ akarna venni Kegyelmed, ö Kegyelmének, régi baratyjanak tenni, azt Kegyelmed maga latja. Mentem azért magamat, de Kegyelmed élőt mind Superintendensem előtt, aki eleibe mentis az ellenem való sok panasz. És az mint tetzett Patay Uramnak az ő Kegyelme levelet magyarul irna, a végre hogy meg érthessék, mert talan félt ő Kegyelme hogy meg sem értjük, ha Deákul irta volna, azon képpen ezis leg) en magyar nyelven, és értetessék bar mindenektől a kiknek kezekhez juthat. Tehetségem szerint érte leszek, hogy ugy vigyem véghez, ez magam mentséget, hogy Keg> elmed elöt, és még az ellenkező feleknek igaz itelet tévői előttis ebben a vadólásban vetek nélköl való Embernek Ítéltessem, és az haborusák tüzének gyujtogatásátol telyességgel üresnek találtassam, sőtt ez versöngésnek kiről ir Patay Uram, minden eredetinek, és indítójának, a Büi praedicator esmertessék , melly én magam igaz mentséget igy értse Kegyelmed. Lnkik Pápán egy Egerszegy István névő fö Ember, ki az Úrban el nyugot; ezzel én gyermekségemtől fogva együt és egy tudományban nevelkedtem. Sokszor kért engemet, hazahoz jártában arra (kinek bizonsagi vágynák ebben az helyben) hogy az Ur vatsorája felöl való tudományunknak, igaz fundamentomit meg gyegyzeném néki, ki ket ő meg tanulván, magát azokkal vigaztalhatnája és oltalmazhatnája is ellenkező felek ellen. Ennek kedviért irtam vala én, enyéhány kérdésekkel és feleletekkel való irasotskat, és azt néki adtam. Sohasem, azt, sem mást tsak egy tenerenyi papirosson való irástis nem irtam sem költem az Büi praedicatornak. Honnit juttot ő hozza, az az irásom ö tudja, de bele kapót az Jámbor, és igen rutul meg hurtzol egy részetskeéirt, melybe az Ur vatsorája kenyiről szóltam, mind szitkával, s mind gyalazat tételivel, mind az ö irasa kezemnél meg mutatja. Ez ellen kellett énnekem abban az irasban magamat mentenem, a kiről illyen nagy panaszt tészen Patay Uram. Mint az előtt, ugy ez utannais soha én az Büi praedicatornak tsak egy igét sem irtam volna, ha ö az én munkám martzongasanak békét hagyot volna. És igy ő kezdette zavarni a patakot az barátom, mégis engem bűntett Patay Uram irette, kit ha ő Kegyelme eddig nem tudott Kegyelmedtől meg értheti: ha tudta ezt, és mégis igy tselekeszik leg könyebben tulajdonítom maga feleihez való szeretetének. Ha valaki az ö Kegyelme könyve ellen mellyet irt de Sacramentis, irna gyalázatossal!, kit Ítélne eo easu ő Kegyelme háborúság indítónak, magat é avagy azt, a ki azt tselekedte, ha ö Kegyelme kinszeritettnék irását oltalmazni. Fohazkodja ö Kegyelme írásának elein az régi igyességet is. Adta volna bár az Ur Isten, hogy Zegedi Mathe Uram idejében való egyenesség maradhatott volna meg az tudomanyban mind eddig. Mert annak idejében az Augustana Confessiotol idegen Atyafiak, ha voltak is valakik, meg se mertenek modzani. De hogy aunak halala után, más biro jarása lén, nagyobb szabadsággal kezdek az emberek, envihanyan az Augustana Confessiotol kölönöző tudömányt, bé hozni. Az adá okot mint az akorbéli Supremua Magistratasnalí Isten utánu s mind az Eseclesiában tanító fő Emberekuek, az serény vigyázásra, és végre az ellenkező feleknek a", ő társaságoktol való el rekesztésére. Igaz irja Patay Uram, hogy Kegyelmed ezeket, mint igen jól tudja. Es ezért én is az Kegyelmed betsületes értelmére hagyom ez arant magamat. Az első kedves egyenes>ég az Kegyelmed betsületes vénységebéli vigyázása alat, Isten áldásából ékessen virágzik, most is a mi gyülekezetünkben s eunek édes tarsaságára sokakat jutni, nagy kiványsággal kívánunk. De az másod idöbéli és kevés ideig tartó igyességet, mely ami hitünknek, és tudományunknak szerelmes volt, és kitt el bontott az Isten, ez utánis tavosztassa ő Szent Felsége; sőtt pro mea parte, azt mondom vagy banja valaki vagy nem : Sit maledictus amor, pax et Concordia Chara, Quae violát verbi, dogmata Sancta Dei. Érti Kegyelmed immár azt is hogy nem én hanem az Büi praedicator volt feli inditoi annak a zendölésuek mellyért Patay Uram haragszik 8 azt is hogy nem vagyunk mi az igaz és nem káros békességnek gyűlölői. Ha ez kölomben vagyon mutasson a Büi praedicator bar tsak két ujui papirosra írott levelett, kivel én őtett provocaltam volua, előbb mert, és bár kegyelmed előtt, én peronkodjam érette, és találtassam ollyan égő tilzre olay öutö embernek menemönek tetszem Patay Uram előtt. Fajdalja is Patay Uram, hogy én a Büi praedicatort Calvinistanak és Sacramenti perdának irtam, és annak tudományának némely részeibe, a Krisztus Istensége tagadásának magvat bintegetetni mondottam. De azzal nem gondol ő Kegyelme , hogy a Büi praedicator engemet olly tanítónak is, ki a Krisztus testét foggal tanítatnám rágattatni, az én ídvességem dolgaban, nem tudva munkálkodnám a régi Doktorokat gyalázatba hoznám és sokokat eféléket. A mi Ecclesiankat pedig : nem igaz Ecclesianak concludálja, ha a praemissak igazak volnanak. Azt továbbá ha hallyais Patay Uram, de nyelván nem gondol vele, hogy közöaségesseu, az ö Kegyelme alat való Atyafiak, test ragoknak test i maroknak (mint ő Kegyelmeis ez levelében marakodáshoz a Büi praedicatornál értőbbnek ir engemet) Capernaitáknak Synnusiastáknak NetusiastáknakEutiches eretnek követeinek Brentzianusoknak hívnak : És mint Severinus Sculteti panaszolkodik Procustes Latorhoz hasonlitnak, ki vendigit ember hússal vendéglette. — Az HelVetiai Confessioba Í8 Cyclopus Ubiquitariusoknak neveznek. Bezával alitom arról az Cyclopsrol, a ki az Ulysses tarsait mint Virgiliusnál irva vagyon, fel szagatta, és meg ette. Nem régen a Krisztus testet, és vérét, és annak az Sz. Vatsorában jelen lété röl való tudományunkat hasonlíttak, fekete lével, főtt nyulhusshoz, és ugy aballak föll, mint az első zenebonakor az ubique Comediaban hogy mind bélét szára busát, és egyéb tagait is fel osztották vala Chrisztusnak, az mint az a Comedia meg találtatik a mi Ecclesiank Conservatoriumjában. A kinek tsak magyar nyelvre való fordtíatásáértis igy, itt Sárvár ott az Nemes Varmegyében való fö népeknek törvénye szerint halálra étéltetett, ha a Jámbor Urunk könyöröletessége életét meg nem tartya vala. Illyen igen nagy tűrhető és vétek nélköl való emberek ám az ellenkező Atyafiak, illyen igen szenvedig kertek széli meg pörsölődését. Mi pedig szegény fejünk Publicanusok és Szamaritanusok vagyunk, ha tsak két szot szollunkis. Immár hat legyen ez es panasz, ha vagyon ki előtt panaszolkodnunk; ha pedig mind ezekben tsufolással inkább öregbítik valakik fajdalmunkat, hagyuk miis annak a mi édes idvezítőnknek igaz étiletire ügyünket, a kinek tisztessége és ditsősége oltalmazására munkalkozzunk, és