Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-16 / 33. szám

romlatlan keblű nő, idejében kellő tanításban részesülhet : hány derék asszonyok növedkednének, ha nem Grachusok, de mindenesetre becsületes béresek s cselédek anyává. Hol kezdjük hát az ügyelést? —• ott, hol a nőkisdedek bábjaikkal kezdenek játszani. Leányaink növelésére, azoknak a vallásos ismeretben értelemmel, a nemzeti szent kötelességekben érzelemmel vezetésére, s mellőzve az áradáskint szaporodó házi növelőnők általi (tisztelet a jelesebb házaknak, hol a derék anyák mindenütt jelen lévő szelleme vezényli a növelés ügyeit) divatszerűleg csillámló, de szívet és lelket üresen hagyó, vallást, erényt háttérben tartó, nemzetiséget irtó elferdített irányú káros taníttatást; vigyük véghez azt, hogy örüljön a magyar sión, s gyönyörködjék Isten édes hazánk s egyházunk leányaiban. Micsoda igazságtalanság is az , hogy a fiaknak jelesnél jelesb al- s főiskolák emeltetnek : a szegény nő-nem számára pedig még triviális iskolák sincsenek sem elegendő számmal, sem kellőleg szervezve, s azok a triviális névnek megfelelőleg csakis oly helyen állanak, hol a pernye és szemetdombnak hagyott utcaitérből kitelt az iskolának kellő telek. — Csoda-e aztán, ha alant az elhanyagolt, fent az elferdített növelés után hanyatlásnak indul az egyház és nemzeti szép jellem? Hol kezdjük hát az igaz felügyelés!? — E kérdésre tettlegesen felel a tiszáninneni főtiszt, egyházkerületnek 1859. május 3—7 napjain tartott közgyűlésében érvényre emelt határozata, miszerint a miskolci főbb leánynöveldét, a miskolci egyháznak az alsó-borsodi egyházmegye által támogatott kérelmére e. kerületi főleánynöveidévé emelvén, — abban az elméleti tantárgyaknak kiképzett nős férfi által leendő tanítását elrendelte. Nagyon bölcsen! mert a tiszta erkölcsiség s vallásosság és nemzeti szellem bölcsőjét így majd angyalok fogják ringatni, — angyalai lesznek a derék lélekdús anyák, milyeneket Isten jó kedvéből eddig is adott néha hazánknak, egyházunknak a Lórántfy-, TelekyBornemisza-, Bethlen-, BánjyVay-fajta hölgyekben, kik virágkoruktól késő hanyatlásukig szeretetre és tiszteletreméltó leányai voltak a hazának, s ezek által fog újjászületni egyházunk kebelében a kényszernélküli evangyéliomi szeretet erejével munkálkodó vallásos felügyelet. — E soraimmal egyébiránt Horváth Sámuelnek csak egy szavát sem mozdítom félre az ösvényről, — sőt vele kezet fogva én is azt mondom, ügyeljünk fel mindnyájan lelki buzgósággal! Ecles Albert-, esperes. Szellem-életí ténylegesség és erely, mint az egyház fenmaradhaiásának alap-feltételei. Egyházi életünk körében alig fedezhetnénk fel egy idö óta figyelmet érdemlőbb jelenséget, mint e lapokban közlött ama felszólalások hosszú sorát, melyek sebeink gyógyítását sürgetve : a valódi életre serkor,ént gátló akadályok kimutatásával foglalkoznak. E jelenség, s általában az orgauumnak *), mely hivatva van híven kisérni az egyház, mind bel-, mind kül-inozzanatait,— mindinkább rendszeresebb s biztosb fejlődést tanúsító működése nagy haladásról tesz bizonyságot, azon rövid idö óta, melyet fog kétségtelenül a történet egyházi életünk átalakulásának kezdetpontjául kijelölni. Csak a minap volt még, s kipróbált veterán bajnokok is részt vettek a nem nagyon épületes szóváltásban, — a mikor Isten országa építésének érdekébeu első teendőnek véltük az elnökség kérdésének eldöntését; s majd alig jutott eszünkbe, a mit Idvezítőnk felelt a tanítványoknak, hogy a ki első akar lenni, az mindenek szolgája legyen. E még az ó szövetségből felmaradt theocratiai viszketegtől lassanként már majd csak megszabadulunk, s ugy látszik, hogy mindenfelé el van már foglalva a munka mezeje, hogy Antiochiában, Corinthus-I ban, Thessalonicában stb. egymásután virágzó gyülekezetek alakuljanak. De fájdalom ! nekünk még nem volt jeruzsálemi gyűlésünk; mi nem vagyunk még túl azon sok viszályt okozó i kérdésen, mely ugyan ma, s különösen nálunk más alakban s többfélekép fordul elő, — de elvégre s alapjában mégis csak egyre megy ki azon kérdéssel: hogy a keresztyénné lenni akarók köteleztessenek-e a ceremóniák meg tartására ? Nem akarom e hasonlatot bővebben részletezni; a ki egyházunk ügyeivel csak kevéssé is ismerős, egyet fog érteni velem, annak ránk való alkalmazásában. Szélesen el van még terjedve közöttünk ama Péterféle korlátoltság, s a valódi egyet a külső apróságokkal felcserélő kicsinkedés ! '.Azon sokféle postulatumok, melyek többektől s többféle alakban állíttatnak fel, önmagokban ép oly j kevés, sőt semmi jelentőséggel nem birnak, mint a hit ellenében a nélkül a ceremóniák. — Azon — majdnem minden részen — ajánlott orvoslatok, — az egyháznak külsején hajtva végre, — csak külső fércelések fognak maradni; s a minden áron, s minél előbb eszközölni akart javítások, újítások, régi posztóra vetett uj foltok leendnek, melyek miatt még nagyobb szakadások támadhatnak. Egy az a mire szüksége van egyházunknak, mi egyedül mentheti meg öt a végelpusztulástól; s az nem kevesebb, mint rhapsodistieus életének központosítása, szellemének olynemü ujjásztilettetése, hogy a puszta formaszerinti s üres phrazisszerü egyháziasság minden körben , a tudományban ugy, mint az életben; fent ugy, mint alant, szóval mindenütt a lelki realizmus, a szellemi ténylegesség által helyettesíttessék. A kik a belmissio, hitbuzgóság eszméjét megpendítették, vélekedésünk szerint, ide akartak célozni; de csak sehogy sem bírt, nem annyira az eszme, mint ! a kifejezés, tetszésre vergődni; németyek gúnyolva fogadták azokat; s megpendíttetésük nem hogy visz- de csak egy kis utó-hangot is alig létesíthetett. Egy nagy, fő-fő bajban sínlünk mi, — mint sínlik korunk általában; s ez nem egyéb, mint hogy a míg egy oldalon a legvastagabb materialismus űzi bódításait s pusztításait : addig más oldalon a szellem élet vékony rhetoris-^ mussá laposult; s puszta formasággá speculálta el magát,l\ minden lelki ténylegesség, realismus nélkül. Ez az oka, bogy a valódi leliiületgazdagság, az igazi solidarismus, oly ritka dolog az emberek között, oly kevés elvszerintiség fedezhető fel az eseményekben. Komoly figyelembe vehetnők azért valahára, hogy valamint a materialismust csak az elleuébeu érvényesítendő erős szellemi realismus fogja útjában meggátolhatni, hasonlatosképen ugy lesz segítve egyházunkon is, ha annak minden terén a tudományban, mint a gyakorlati életben, az iskolákban, mintj a kormányzatban, erős szellemi ténylegesség fogja magát érvényesíteni. — Erről óhajtunk mi azért ezúttal kissé részletesebben is szólani. Az egyház szellem-életi ténylegességére van szük*) Értem az egyházi lapot.