Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-09 / 32. szám

látóli elmozdítatását. A kisfaludi egyház pedig megürült tanítói állomását egy oly tanítóval töltötte be, kinek vi­szont elegendő tanítói képessége van, de már három ekklé­zsia elvesztésével volt kénytelen megtanulni, hogy a nagy költő az ő számára irta meg e sorokat: „A nagy világon e kiviil Nincsen számodra hely". Azért is e szavak oly mélyen hatottak lelkére Kisfa­ludban, hogy ezen egyház hívei egyező szívvel és szájjal dicsekednek, hogy az ő emlékezetekre még olyan jeles és minden embert kielégítő vizsgálat soha nem volt a kisfa­ludi templomban, mint a milyet mostani tanítójuk Cs. I. az ő gyermekeikkel jelenleg felmutatott, s e dicséretes és ki­tűnő közvizsgáért az illető egyház főgondnoka által jelen­tékeny jutalomra is érdemesíttetett. Egyébiránt ezen iskola semmi taneszközzel nem dicsekedhetik. A tanító fizetése 36 p. mérő szemes élet, 6 p. mérő zab, 3 hold szántóföld, tandíj 24 pkr. és egy-egy csirke. g) Kisfaludnak társegyháza Feled, ennek iskolájában 13 fiu és 8 leány tanul három osztályban. Itt viszont semmi­féle taneszköz nem találtatik, az egy kopott fatáblán ki­vül. Az egyházközségi népiskolai választmány — az egy­háztagok fejetlensége miatt — mind e mai napig -'meg nem alakult itt, sem az iskolába legelőször menő gyermekektől parancsolt tíz uj krajcár nem fizettetik. . . . Még a múlt téli körlátogatás alkalmával a fen elsorolt bajokon kivül sem­mi más veszedelem nem fenyegetett itt, a tanító teljesen kielégítő vizsgálatot állott ki akkor tanítványival a vallás­ból, szent történetekből, természetrajzból, világ- és főldis­meretből, magyar nyelvtanból stb., az elöljárók maguk nyilváníták megelégedésüket s szülei örömüket gyerme­keik előmenetelén ... és már a legközelebbi aratási köz­vizsgálaton, mely a templomban ünnepélyesen tartatott volna meg, senki az egyház tagjai közül meg nem jelent. A családos, s e mellett négy árvát tápláló tanító ellen a felbújtogatott értetlen nép dühöngése iszonyatos. Bűne a tanítónak a nép előtt, hogy a rendes iskoláz­tatást a felsőbb törvények értelmében erélyesen szorgal­mazá, hogy a hanyag és makacs indulata szüléket, a tete­mes iskola mulasztások miatt — az illető hatóságnak fel­jelenté, hol az engedetlen szülék gyermekeik mulasztá­sáért minden naptól 6 pgő krra büntettettek. Az ily lelkü­letű népet aztán könnyű felizgatni a legártatlanabb, a leg­jobb egyházi hivatalnok ellen is. N.t. esperes ur elnöklete alatt egy számos tagból álló bizottmány jelent meg a feledi társegyházban, hogy a fel­korbácsolt kedélyeket a bűntelen tanító irányában lecsen­desítse : de az aljas önérdek és nemtelen bosszú ördöge által felizgatott nép megbomlott indulat kerekeit megállí­tani semmi szent fegyvernek többé nem sikerült. — Igy a szegény tanítót ott hagytuk az oroszlánok vermében, meg­hagyva ezeknek, hogy miután gyűlés után, időközben, kí­vánságukra a tanítót innen elmozdítani a bizottmánynak nincs hatalmában : jövő tavaszi gyűlésig köteleztetnek öt tanítójokul tekinteni, és akkor — kivévén egyet, kire e játékban a gyanú nehezül — szabadon hívhatnak más ta­nítót széles magyarországról. Sajnálom, hogy e felmutatott iskolai képet ily sötét rút vonással kell befejeznem : de hiszen e csak azt iga­zolja, mit a halhatatlan Berzsenyi mond : „Nincs itt tiszta öröm bánat nélkül, A jó rosszal van összefonva." Vagy a mit a bántott érzelmű költő oly jellemző­leg fest: aRút a világ, ártók az emberek, Rózsás ajakhoz nyelvök a tövis." Simon S. ———<*eje*f®t*3<«°——­KÖNYVISMERTETÉS. Különféle papi dolgozatok. (Folytatás.) 9. Buzdítás a szent irás olvasására, Révész Imre debreceni ref. lelkésztől, ezen alapige felett : Jel. 16, 6 . . . „láték egy angyalt az ég közepén repülni, kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosinak hirdetné az evangyéliomot, és minden nemzetségnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek". Ha bírálatom első részében egy ismertetett beszédnél a szerzőhez való feszült viszonyomnál fogva, nehogy igaz­ságtalan legyek, Ítéletem kimondásában minden kemé­nyebb kifejezés eltávolítására kellett törekednem, most megfordítva szíves baráti viszony tesz tartózkodóvá, —• hogy kedvezéssel ne vádoltassam, midőn igazságot akarok szolgáltatni. A közönségnek eddigelé nem lehet panasza, hogy dolgozótársaink működései iránt tán túlzott kegyelést mu­tattunk. Sőt mondhatom, hogy R. I. irányában igaztalanok voltunk, midőn csak személyválogatást kerülőknek kellett volna lennünk. Mióta lapunk megindult R. I. több nagybe­csű theologiai munkája látott napvilágot *), s azok közül még egy sem lett azon lapok hasábjain ismertetve, melyek­nek ő egyik legjelesebb támasza. — A jeles munkáknak megfelelő alapos ismertetését akartuk adni; egy bará­tunkra bíztuk a dolgot, ki illetékesen hozzá szólhatott volna, azt körülményei tartóztatták, s így elmaradt. Azon­ban a mit annak idejében elmulasztottunk, majd lerójuk egyszerre. — De térjünk az előttünk fekvő prédikációhoz. Attól, ki e lapokban a nem kevesebb tudománynyal, mint vallásos ihlettel szerzett cikket : „A szent irás ma­gyarázásáról" irta, a közönség természetesen sikerűit dol­gozatot vár e mezőn. Érzik is az egész beszéden, hogy itt oly férfi szól, ki tárgyát hatalmában tartja, s avval szaba­don bánik, sehol semmi keresett, se tartalomban, se for­mára nézve; magát a puritán komolyságu férfit véled ma­gad előtt látni, midőn ezen igen egyszerű, de mindenek felett férfias, ünnepélyes előadást olvasod. — A szónoklat cifráival ritkán él, képet vagy képes kifejezést, ha önként kínálkozik, meg nem vet, de nem keres. Nyelvezete bib­liai szólásokkal, de nem a concordantiából keresettekkel hímzett, igen correct és tiszta. Ékesszólásának mutatványául álljon itt a beszédnek kiváló szépségű bevezetése : „Az uj szövetségi kor ama szép lelkű profétája Já­nos, az előttetek felolvasott igékben, költői vonásokkal azon sejtelmet rajzolja, hogy azon végső időkben , midőn a harcoló anyaszentegyház, a földi akadályokon teljes dia­dalmat veend, s mielőtt a népek , az ő főtörvényadójok és birájok az Isten által végképen megítéltetnének, a törvény, a mely szerint megítéltetni fognak, t. i. az örökkévaló evangyéliom, még egyszer és utoljára hirdettetni és elter­jedni fog a föld lakosai között, minden népnél, nyelvnél, ágazatnál és nemzetségnél. A jövendőket szemlélő János­nak, az örökkévaló evangyéliom hirdetéséről s elterjeszté­sérőli nagyszerű sejtelme, sok tekintetben betelni látszik-e mi korunkban, atyámfiai! E föld legdicsöbb nemzetének keresztyéni erényekben kifáradhatatlan fiai között ugyan­is, már évtizedek óta erőteljesen fenáll és virágzik egy oly társaság, melynek egyedüli nagyszerű rendeltetése az, hogy az Isten igéjét, az örökkévaló evangyéliomot, ezelőtt *) Épen most veszem egy uj, nagy tudományos készültséggel szerzett históriai művét: „Erd'ósy János, magyar protestáns reformátor, különös tekintettel némely magyar tudósok bal­véleményeire", melyet addig is míg legközelebb tüzetesen szólunk róla , minden tudománykedvelőnek figyelmébe ajánlunk.

Next

/
Thumbnails
Contents