Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-09 / 32. szám

szédébeu Igy szól: „negyvenöt év múlva száz milliója lesz sajátunk , ez uj , nópfajnak , mely fiatal és büszke lábával fogja tapodni földünket, Váljon e milliók igazán vallásosak lesznek e, vagy kesztyűt fognak dobni az isteni tekin­télynek? kalóz vagy keresztyén lesz e e köztársaság? Mint boueanierek fogjuk-e rettenetessé tenni a karaibi és a csendes tengert, vagy megáldjuk e partokat jótékony és mindig szélesebben terjedő kereskedelemmel ? Törvé­nyeink szelídek vagy kegyetlenek fognak-e lenni? Vad Polypliemussá növi-e ki magát az óriás, mely kihívja a bosszuló Ulyssest, hogy szem-világát kioltsa, vagy a föld népei között a hatalmas és jótékony gondviseléshez hason­lókká válandunk? Ez itt a kérdés. Nekünk egy uj és erös népfajt az evangyéliomnak megnyernünk, egy uj és tö­mérdek világrészt kell meghódítanunk és megmentenünk. Az atlánti óceántól a csendes tengerig büszkén lengő lo­bogóinkat hadd kisérje hát mindenütt a kereszt is; a sasot hadd kövesse nyomban a galamb, mignem e föld Krisztusé és amerikának szenvedélyes és merész népe leend Krisztusnak első sorban küzdő bajnoka." „Im ez a mi munkánk, óriásibb mint volt előttünk bármelyik keresztyén gyülekezeté, de ezt annyira ránk mérte az isteni gondviselés , hogy nékünk a félreállásról még gondolkodnunk sem szabad. C. Vasárnapi iskolák. Az amerikai vallásos egységnek egy másik nagy­szerű oldala, a vasárnapi iskolák. A templomot ugy építik, hogy hozzá egy akkora is­kola-terem is legyen ragasztva, a melyben a gyülekezet tagjainak minden gyermekei megférhessenek, és ezeket minden vasárnap idegyüjtik, oktatják az ó és uj szövetségi könyvekre, ének és ima által képezik. Ezekben az isko­lákban nemcsak egy, hanem meg van húsz—harminc tanitó is; a gyermekek négyivei, ötivel csoportokban állanak egy-egy tanító körül, ki őket inkább beszélgetve oktatja. Közbe-közbe mély hallgatás lesz, s csak az iskola elnö­kének szava hallszik. Minden iskolának van saját könyv­tára, különösen az ifjúság számára irott könyvekből. Az egészben legszebb az, hogy ez a tanítás ingyenes, minden vasárnap néhány százezer tanult és kegyes amerikait egyesít ily móddal, több mint harmadfél millió gyermek körül. Azonban a szükség még koránt sincs teljesen fe­dezve. Az 1850-iki népszámlálás szerint az egyesült álla­mokban az öt és tizenöt év közötti gyermekek száma meg­haladja az öt milliót; ebből aztán kitetszik , hogy a jelen nemzedéknek csak fele részesülhet a vasárnapi iskolák javadalmaiban. Ez a tény eléggé kimagyarázza az amerikai vasárnapi iskolaegylet létesülésének okát. Maga e társulat e nagy birodalomnak legszebb dicsősége és benne a jónak egyik leghatalmasabb eszközlője, mert mind tagjai vallás­különbség nélkül minden felekezetből valók, mind pedig a társulat a vasárnapi iskolák alapításában semmi tekin tettel nincs a különböző hitfelekezetekre. Ügynökei min­den irányban bejárják a vidéket, a legmesszibb fekvő me­gyéket is meglátogatják, a szülőket, a gyermekeket fel­keresik, a vallásos embereket buzdítják, és így iskolákat teremtenek ott is, hol a közönyösség vagy afelekezetesség miatt mindaddig lehetetlen volt. 1855-ben e missiókra e társulat 72,727 dollárt költött. E kivül alakulása óta egy uj irodalmat teremtett kiválólag az ifjúság számára, mely folytonosan gyarapodik, s már eddig is többre megy két­ezer kötetnél; mind nagyon olcsó és derék tan- és olvasó könyvekből áll. Ily könyvekből áll minden iskola könyv­tára; 1855-ben 186,034 dollárt költött a társulat ilyen könyvekre: egy évi munkásságának eredménye a bizott­mány 1855. május havában tett jelentése szerint a kö­vetkező: — „Társulatunk ügynökei két ezer négyszáz negyven va­sárnapi iskolát állítottak fel és szerveztek, ide nem szá­mítva azokat, a melyeket mások indítottak meg, mind­ezeket oly helyeken, a hol ezelőtt soha sem létezett iskola ; ugyan ők tizenhatezer egyént bírtak rá, hogy a vasárnapi iskolákban tanítóságot vállaljanak és kezök alá kilencvenhét­ezer gyermeket vittek. Ha ehez adjuk még a fiók-társulatok által nyert eredményeket, az iskolábajárók száma száz­ezerrel gyarapodott. E gyermekek kilenctizedrésze, tudat­lanságok vagy vétkeik miatt vallással nem gondoló, vagy épen az evangyéliom ellenszegülő szülök magzatai: té­vedeztek mindenfelé, mint pásztor nélküli juhak, mi őket a vasárnapi iskolák legelőjére vezettük Mivel ezen iskolák jobbára oly helyekre vannak ültetve, melyeken a lakosság szegényebb, mintsem helytlakó papot tarthasson, a vallásosság központjaivá lettek; felállításuk majd mibe sem került , s miután körükből az alapító missionarius tá­vozott, hogy ez áldást máshol is terjeszsze, magokra ha gyatva is fenállanak, folyamatban vannak. Ha társulatunk e hat hó alatt csak e száz ezer gyermeket vezette volna tizenhatezer kegyes egyén által az evangyéliomhoz, mái­magában ez is nagyszerű eredmény volna; de ezen isko Iáknak végetlenül nagyobb része — a mint eddigi tapasz talataink sokszorosan bebizonyították —- évről évre fen fognak állani s lesznek csirái ujabb iskoláknak, evangyé­liomi egyházaknak és az ifjúságra nézve a kegyességnek dajkái. — „A társulat szolgálatában a lefolyt évben 324 missi­onarius működött; ezek közül 256 theologia-tanuló volt, kik szünnapjaik négy hónapját a mi munkánkra szentelték. — E tanulók hajtották végre mult évi munkánk több mint harmadrészét. E tény legfényesebben felmutatja munkánk egyetemességét (catholicitas). Ugyanis 256 olyan ifjú, a kik rövid időn lelkészekké lesznek, tizenegy különböző vallás felekezet harminc növeldéjéből kilépve, kezet fogott egy­mással egyetlen nagy cél elérésére. Baptisták, congrega­tionalisták, presbyterianusok, episcopalisok, lutheránusok és mások legkevésbé sem haboztak a kegyelemnek ugyan­azon izenetét elvinni a nélküle szükölködőkhöz, hanem közös keresztyénségök alapjára, közős reménységökre és ugyanazon üdvbeni közös bitökre támaszkodtak. Közöt­tök egyetlen egy sem kétkedett, és sikerült is mindeni­köknek híven hirdetni Jézus Krisztus megmérhetlen gaz­dagságait." „A legjelesebb tanárok közül többen erélyesen nyi­latkoztak e tárgyban s e szolgálatot, mint jövendö pályá­jukra előkészítő iskolát, hathatósan ajánlották növen­dékeiknek. Nem is ok nélkül, mert tapintatot, a nép iránti szeretetet, a tudósításokbani pontosságot, az emberekkeli bánásban gyakorlottságot nyer ezen missiókban a növen­dék, s egyszersmind gyakorlatilag tanulmányozza azon nyers anyagokat, a melyekből kell építni az egyházakat, gyülekezeteket." Nagy Péter. —mm-RÉGISÉGEK. Közlemények és adatok magyarországi protes­tantismus történetéhez. — Rát.h Károly magyar tud. académiai 1. tag és győri evang. gyülekezeti levéltárnoktól. — I. Az első győri evang. lelkésznek Regensburgban 1666-ban kiadott könyve. A mult évek egyikében Cz. K. rokon néném el­hunyta után ennek könyvtárát átvizsgálván, egy kis ne-I gyedrétív könyvre bukkantam. Már külső kinézése felin-

Next

/
Thumbnails
Contents