Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-09 / 32. szám

közvélemény, melyet véleményes határozatokkal praeoccupálni, az egyházra nézve aligha tanácsos lenne. Ott, quid legis? — quid juris? itt quid consilii? a vezérelv, mely csak komoly s higgadt tanácskozás által s után szülemelhetik. A közvélemény kifejlődlietését gátló ily intézkedésekkel, beteges autonomicus rendszerünkön, hajszálnyit sem javítottunk, inkább tán a kóranyagot szaporítottuk. Mi, az ev. autonómiával, sokkalinkább megegyezőnek vélnők, ha a fontosb s körültekintőbb figyelmet igénylő tárgyak, mielőtt az egyházmegyei gyűléseken tanácskozás alá vétetnének, köröztetés utján, a kebelbeni egyházközségekkel közöltetnének, — hogy azokat presbyteri gyűléseikben tanácskozás alá vévén, az itt hozandott határozat értelmében utasítnák el gyűlésre küldendett képviselőiket, hol a kölcsönös eszmecsere által létrejöhet és jön az e téren egyedül biztos alap, melyre a jegyzői toll a határzatot felépítheti. Szerintünk , ily intézkedés, egy lépéssel közelebb hozza hozzánk a mi Urunk Jézus országát, hogy t. i. „mindenek ékesen és szép renddel legyenek mi köztünk Szabadjon még az ev. autonómiából folyó joggyakorlattal teljes ellentétben álló s naponta türhetlenebb alakban mutatkozó visszaélést, a lelkész-választás körüli eljárást értem, — felemlítnem. A kér. gyülekezetek lelkész választási joga az evangyéliomban gyökeredzik; és ezen jog élvezetében minden antonomicus szerkezetű egyházközség, kezdettől fogva meg volt, legalább meg kellett vala lennie. Mert azt, hogy az egyházközségek e sarkalatos jogán, kivált a régibb időkben , az egyházi felsőség részéről épen semmi sérelem nem üttetett volna, annyival kevésbé vagyunk hajlandók vitatni, mert aligha nent tudnánk idézni esetet, mikor az egyházközség, mert a ráerőszakolt lelkészt elfogadni határozottan vonakodott, temploma bezáratásával is fenyegettetett: de hogy korunkban, az egyházközségek, a lelkész-választás körül, az egyházi felsőbbségnélhasonlíthatlanul több visszaélést, több antiautonomicus lépést követnek el, ezt nem kételkedünk kimondani, állítni. A helyesen értelmezett ev. autonómia, a lelkész-választás körüli eljárásban, sem a kormányzók, sem a kormányzottak részérő^ semmi figyelmetlen, semmi jogtalan s függést ismerni nem akaró elbánást nem tűr, s meg nem engedhet. Ki ne kárhoztatná, azt a hajdanta is, csak a vallás s egyház iránt közömbös gőg s felfuvalkodott büszkeség mondhatta nyilatkozatot: nekünk egy rongyos tractus nem parancsol! ki hozhatna fel az önző elfogultságon kivül, avagy csak egy védő szócskát is azon eljárás ellen, mely épen nem példa nélküli, hogy egy önző, vagy autonomia ellenes pártvezér által tévútra vezetett egyházközség, miután az általa lelkészül választott egyén, törvényes kifogás alá esvén, meg nem erősíttethetett; miután, a választási jogában magát sértve érzett egyházközség, ismételt előterjesztése sem volt képes az egyházi főhatóságot, ellenkező határozat hozására birni; noha a szabad választás joga, a törvényes kifogás alá esett egyén kivételével, az egyházközség részére, mint illett, minden korlátozás nélklil fenhagyatott: az ily eljárás mellett is sérelmesnek állított Ügyet, orvoslás végett, az egyházi térről, hova az természeténél fogva tartozik, lehurcolván, a teendők roppant halmazával elárasztott polgári fő, tán legfőbb hatóság elébe terjeszteni elég vigyázatlan. Az ily eljárás, a mellett, hogy távolról sem feltételezi a helyesen értelmezett autonomia ismeretét, megfosztja egyházi hatóságainkat egyetlen védbástyájuktól, erkölcsi tekintélyüktől; aláás autonomicus kormányrendszerünknek; fenhangon hirdeti, mikép mi, nem vagyunk megérve az ev. autonomia kívánalmai valósítása s érvényre emelésére. Őszinte bizalom, kegyeletes tisztelet tehát egyházi felsőbbjeink iránt, kiknél szivesebben a mi javunkat senki sem akarhatja : és ekkor a mi egyházközségünkben, mindenek ékesen és szép renddel történendnek. Vonjunk most a mondottakból rövid következményt: mi az ev. prot. egyház tagjai, egyházunk kormányzatára nézve, autonómiát, azaz, magunknak magunk általi kormányzását sürgetjük, követeljük; mert ennek alkalmazása iránt parancsolatunk van Jézustól, a mi egyházunk fejétől; s mert épen ezért, prot. egyházunkra nézve ezt, és egyedül csak ezt hisszük és valljuk áldásos hatású egyházi kormányrendszernek. Meglássuk azonban, hogy ez autonomia magasztos nevezete értelmezésében, s különösen a kivitelt s alkalmazást illetőleg, tévútra ne térjünk. Kivétel nélkül jajdulunk fel mindnyájan, egyházunk kormányzatát illető s kívülről jövő legkisebb mozzanatra is: és magunknak sokszor nagyon is antiautonomicus eljárást engedünk meg; miáltal aligha Önmagunknak mondottakul nem kell tekintenünk Jézus ime feddő s rendre utasító szavait: Vesd ki elöször a gerendát a te szemedből, és azután gondolj arra, hogy a szálkát a te atyádjia szeméből kivessed. A helyesen értelmezett autonomia feladata, az ékes és szép rend magasztos elvének, az egyházközségi presbyteriumok, az egyházmegyei s kerületi hatóságok általi alkalmazása, megtartása mindenütt, mindenben, és mindenha. Nem sürget, nem ajánl az ev. autonomia, mint mondani szokás, nyers tömeggeli kormányzást: de igen is követel, választáson felépülni kellett egyházképviseleti rendszert. Nem jogosítja, nem jogosíthatja fel az ev. autonomia, az egyházképviseleti hatóságokat, sem az egyháztagok egyeteme ignoralása, sem bármi cim alatt önkénykedésre, mint p. az önmagunk általi kiegészítés, s hivatalnokok kinevezése stb., de igen is sürgeti, követeli, hogy az egyházkormányzás terén, a sérthetlen polgári törvények korlátai közt, mindenek „Isten dicsősége, az egyház virágzása, ebben az értelmiség, erkölcsiség, vallásosság emelése, s ekkép a társadalmi általános jólét eszközlése s biztosítására" az ékes és szép rend érdekében s elvei szerint történjenek. Mivel pedig ev. prot. egyházunkban az autonomia ellenes tény-s intézkedések, szerintem ugyan, főleg azért történtek eleitől s történnek ma is, meri az egyh. képviseleti rendszer — a körülménvekV