Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-02 / 31. szám

nes, egészen díjmentes. Ezen 30 ifjú mellett, Öt kis tanuló, mint felszolgáló, részesül még iogyen segélyezésben. A tápintézet iránti részvétnek s áldozatkészségnek, a vizsgák ideje alatt is megható és követésre méltó jelei mutatkoztak. Szathmári Király György ur szép összeget ajánlott cin-edények vásárlására. Orbán Mihály lelkész ur élte fogytáig két köböl gabonával növelendi évenkint ez intézet rendes jövedelmét. Hogy egyházkerületi küldöttségünk a kegyes alapi tók végakaratát mindenkor tiszteletben igyekszik tartani, a tanárok kérelmét és méltányos előterjesztését megszokta hallgatni, ennek most is ujabb bizonysága az, hogy a családhoz nem kötött, csupán szegény jó tanulók részére hagyományozott ösztöndíjak tőkéinek kamatját, összesen mintegy 495 forintot, mely mult évben a tápintézet alapjához csatoltatott, ismét ösztöndíj név alatt rendelte kiadatni, oly formán, hogy ebből 10 vagy 12 nagyon szegény és jó tanuló ifjak közt, kik a tápintézet jótéteményében nem részesülhetnek, továbbra is osztassék ki némi segély. A felmaradt rész ideiglenesen a tápintézet tagjainak hasonlag ösztöndíj név alatt adassék ki, s tápintézeti tartozásaikba számíttassék be. Az egyházkerületi közgyűlés pe dig tisztelettel felkéretik, hogy méltóztassék utakról és módokról gondoskodni, melyek által a tápintézet alapjához csatolt ösztöndíjak helyébe is uj jövedelem források keletkezzenek; hogy valamint a családi, ugy a családhoz nem kötött ösztöndíjakkal is a küldöttség ismét szabadon rendelkezhessék. Folyó év február havában említés tétetett e lap hasábjain a főiskola házainak rosz karban tartásáról, indítványoztatok azok eladatása. — Véleménytöbbség lett az, hogy ne adassanak el, továbbá mult tavaszi közgyűlésen tekintélyes küldöttség neveztetett ki, az ezen házakkal szoros kapcsolatban lévő gazdasági ügyek sürgetős elintézésére. A kinevezett küldöttek nagy része julius elején megjelent Patakon, de küldetésök célját s okát nyilvánosan egy szóval sem említve, tanácskozás nélkül szétoszlának. Ha egy tekintélyes küldöttségnek sincs kedve oly ügybe avatkozni, mely által egyik vagy másik tanár megsértetnék, akkor bizonynyal illő dolognak tartjuk elmondani azt, mit ez ügy tisztába hozatalára érdek nélkül nyíltan és őszintén kimondhatunk. De kezdjük elölről: Régenten a főiskola legtöbb lakházait a tanárok tanszakok szerint használták, azokat parochialis házaknak tekinték, mely nekik fizetésükön felül adatott. 1850-ben nehéz napjai voltak a főiskolának, az átalakulásra nem volt elegendő alap, a tanárok is áldoztak, a termesztménybeli fizetést pénzre változtaták, a pénztár jövedelmét minden áron növelni akarván, az egyes tanszakokhoz kötött tanári lakokat, földet, rétet, failletöséget, a saját lakhelylyel nem biró tanárok árverés utján kibérelték, az árverelést maguk között, különbség nélkül, minden házra, hat évben egyszer megújítani elhatározák. Hála az egeknek, hogy a körülmények változtával e sok boszantást előidézhető határozatot végre nem kellett hajtani! Most nincs árverelésre szükség, hanem csak arra, hogy ezen ügy mielébb tisztába hozassék, vagy régi kerékvágásába visszavezettessék. Ha a multakra nem kellene tekintenünk, jó lelkiismerettel ezt lehetne mondanunk : minthogy a főiskola tanárai egymás között egyenlők, megnevekedvén számuk, mindenik lakhelyet nem kaphatván, legcélszerűbb lenne a tanári lakokat hivatalkor szerint használni. De mivel hajdan csak az akadémiai tanárok némely része kapott szállást, a többi nem, most is méltányos lenne az, ha az igen megfogyott akadémiai tanárok (vagyis tanszakok) részére az egyes lakhelyek különbség nélkül újra kijelöltetnének, s ezek nekik fizetésükön felül, úgymint régen volt ingyenlakásul átadatnának. A felmaradt házak a gymnásiumi és képezdei rendes tanárokat illetnék hivatalkor szerint. Megjegyezvén azonban, hogy ha idővel az akadémiai tanárok száma névekszik, az újonnan választott akadémiai tanár részére kijelölt házzal a gymnásiumi és képezdei tanárok hivatalkor szerinti lakhelyének kevesbedni kellene. A házak utáni rét és föld illetőséggel tagosítás után a főiskolai elöljáróság tetszése szerint fog rendelkezni, addig pedig adatnék ki haszonbérbe annak, a ki legtöbbet igér érette. így azon veszteség kipótoltatnék, mit a főiskola a házak ingyen átadásával veszteni látszik. A főiskola évenkénti fáilletősége 26 öl, ebből 10 öl, mely 80 szekérén hozatik be, a főiskola közszükségeire tökéletesen elég, a félmaradt 16 öl, nem ugy mint eddig, csak néme lyek, hanem a főiskola összes rendes tanárai közt hivatalkor szerint osztatnék ki. — A fiatalabb tanárok mind lakhely, mind failletőség nyerésével várakozhatnának. Ilyforma méltányos és igazságos közgyűlési határozat igen sok apró és ki nem mondható kellemetlenségnek elejét venné, egy tekintélyes küldöttség isméti kinevezését pedig egészen feleslegessé tenné. Losonc. — Jelen voltam tegnap a losonci ágost. hitvallású elemi leány-iskola nyilvános vizsgáján. — Le hetlen örömömet eltitkolni e tisztán magyar ajkú vizsga felett, egy oly vidéken , hol kevés nagyítással elmondhatók a költő ama szavai : „hej mi nálunk a magyar szó, ritka mint a fehér holló!"—Történeti tény az, hogy csak egy évtizeddel is ezelőtt, a még akkor két rendes lelkészszel , virágzó iskolával , több tanárokkal ékeskedett helv. hitv. egyház, volt itt a magyar nemzetiséget élénken képviselő egyik támaszpont. — De c gyülekezet, részint az 1849-iki tűzvész miatt, részint pedig a város pénztárából évenkint adatni szokott pénzöszszegnek, Isten tudja, mi okból és mi haszon fejébe, máitöbb évek óta mind e mai napig is visszatartóztatása miatt ama históriai feladatának csak elébbi minőségbeni megfelelhetéstol is, nagybau elüthetett. Váljon lehet-e reményleni, hogy ezen három, u. m. tót, magyar- s német nyelvű isteuitisztelettel bíró gyülekezet , melynek növendékei tegnap oly szabatos, tiszta és jó magyarsággal tett feleleteikkel a szépszámú hallgatóságot megörvendeztetik, a testvér egyháznak ama feladatát testvéri szeretettel megosztandja? Ha a tanító ur, ez első vizsga alkalmával tanúsított buzgalmában továbbra is megmarad; ha azon keresztyéni munkás szeretet, miszerint egy két jó lélek az uj szövetségi sz. irás és a Kegyeletek oltára című könyvből több mint 20 példányt a jobb tanulók közti kiosztás végett ajándékozott, még többektől is, és minél nagyobb mértékben pártoltatik, és még ha a szorgalmas tanító, nem fényesen, de csak a gyülekezet népességéhez is illőleg fizettetik, s nem lesz kénytelen mint már több elődjei a szükség elől jobb helyzetbe menekülhetést keresni : ugy azt hiszsziik, hogy még reménylhetünk. Vándor. KONYVXSMERTETES. 1. Dr. Luther Márton Kis Kátéja. Fordította és kiadta a soproni evang. iskolatanítói képezde., Sopronban 1859. A soproni evang. képezde sajátja. — Ara 10 kr. oszt. é. keménykötés. 2. Dr. Luther Márton Kis Kátéja, Wendel Henrik magyarázatával. Fordította és kiadta a soproni ev. iskolatanítói képezde. Sopronban 1859. A képezde sajátja. Ara kemény kötésben 40 kr. o. é. 3. Egyházi énekek és imák, prot. tanuló ifjak számára. Kiadta a soproni evang. iskolatanítói képezde. Sopronban 1859. Seyring és Hennicke bizománya. Ara keménykötésben 40 kr. o. é. 4. A szokottabb egyházi énekek egyhangú melódiai. Evang. iskolák használatára, s előmunkálatul egy kiadan-