Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-08-02 / 31. szám
PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIAD 0-HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Egyház és állam. A forrongás korában minden újítás haladásnak cimezi magát, minden válváltoztatás előmenetelnek; de a nyilvánosság feladása : nem tűrni a káros zavart, megválasztani a konkolyt a tiszta magtól, s a vitatás utján kitüntetni , hogy szándéklott terv és lépés érdemli-e, vagy — csak bitorolja a mindég igénylett tisztességes elnevezést. Gr. Deseiofy Aurél. (B. M.) Ő Felségének az események ujabb fejleményei alkalmával kibocsátott manifestuma, törvényhozásban és közigazgatásban korszerű javításokat tesz kilátásba. A mennyiben ezek a rég függőben lévő prot. egyházi és iskolai ügy rendezését is illethetik, nem lesz idó'nkivüli dolog a magyar prot. egyháznak államhozi viszonyait újból vizsgálat alá venni, s azon közönség köréből szót hallatni, melynek ügyei a magas kormány atyai gondoskodását tán épen most foglalkodtatják. Ha valaki e kérdést már eléggé megvitatóttnak hiszi, nagyon csalatkozik. Vannak kérdések a mindenkori viszonyokkal oly szoros kapcsolatban állók, hogy azoknak megfejtésén újból meg újból dolgozni az emberiségnek örökös feladata, kérdések, melyek teljes megoldásukat csak akkor érik el, mikor azokat az élet egyéb mozgalmaival tökéletes öszhangzásba hozták : ilyen a többek közt az egyház viszonya az államhoz. A státusnak társadalmi céljai sikeres létesítése tekintetéből szüksége van a vallásra, azaz szükséges, hogy az állam tagjait azon magasabb életnézetek lelkesítsék, melyek nélkül erkölcsi világ fenállása nem képzelhető. Lelkünkben, a gondolatok és érzelmek titkos régióiban, hová az állam karja nem ér, azonban a társadalom sorsa, jelenje és jövője szövődik, ott gyakorolja a vallás boldogító hatását, nemis annyira külcselekvényekre fekteti a súlyt, mint inkább érzületre; épen ennélfogva kivonja magát az állam behatása alól, melynek annál hívebben szolgál, minél kevésbé látja szolgálatját igényben véve és magát idegen célokra eszközül felhasználva. Mindenesetre a vallás államszükség, s ebből azt következtetik, hogy tehát az államnak kötelessége a vallás ügyéről gondoskodni, azt törvények és igaz* gatási rendtartás által szabályozni. De mennyire terjedjeneszabályozás? ez a kérdések kérdése, melyre annyival nehezebb a felelet, minél igazabb az, hogy a státus nem annyira a tárgyak elmélete, mint inkább uralkodó vélemények és a kérdések megoldásához kötött érdekektől vezettetik, és kell, hogy vezettessék, mert a státus jólétének egyik sarkköve az államtagoknak elégedettsége, melyet azoknak uralkodó eszméi s véleményeiknek tekintetbe nem vétele, valamint érdekeiknek sértése egyformán megzavar. Az állam és egyház közt még csak egy századdal ezelőtt is fenállott véd- és dacszövetség a conservativ érdekek fentartására, és egymásnak kölcsönös támogatására ujabb időben mind a két félnek inkább hátrányára mint javára lenni bizonyult be, — A jelenkor közvéleménye, valamint az egyháznak avatkozását a polgári ügyekbe feltétlenül kárhoztatja és vészhozónak tekinti, ugy viszont a státust nem tartja jogosultnak arra, hogy a vallás ügyeibe belenyúljon, ott rendelkezzék. Igenis, gondoskodjék arról a státus, hogy az egyén vallásos érzelmeinek nyilatkozását a társasági rendben semmi ne gátolja, és hogy az egyes felekezetek semmi mesterkélt támaszt (mint a mely az őszinteséget megvesztegethetné) a törvénytől ne nyerjenek; de tovább ne menjen. Minél jobban van a kormány a tiszta vallásosság áldásáról és szükségéről meggyőződve, annál inkább azon kell lennie, hogy annak terén semmi idegen rugók ne használtassanak. Reméllem, nem fognak félre érteni. Távol attól, hogy én a közhatalom tekintélyének csökkentését kívánnám, inkább megóva akarnám látni, s nem szeretném compromittáltatni azáltal, hogy működhetni állíttatik ott, a hol tényleg lel működése; mert a vallás a lelkiismeret d(