Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-15 / 3. szám

pedig sem fen nem tarthatjuk, sem virágzásra nem emelhetjük egyházunkat. Egyházi adóbeli hátrányaink évenkint öregbedö mértékben halmozódnak fel: ezt ismét be kellene hajtanunk; de az elébbi oknál fogva, a végrehajtás itt is erötelen. Az egyházi fegyelemnek a presbyterek volnának illető organumai: ámde egy az, hogy előállításuknál arra legkisebb tetkintet sem volt, hogy az egyházközség különböző részeiből, hol ismeretesek, választassanak; más az, hogy nem is azzal a kötelességgel állottak elő, hogy „az igaz vallás fen tartás ár a, a tiszta tudomány terjesztésére, a bűnben élők lelkileg megd o r g á 1 á s á r a é s j a v i t á s á r a" közremunkáljanak: annál fogva e részben sem történik az, a minek kellene történni. — Valljuk meg nyíltan, hogy mostani presbyteriumaink munkássági körében alig foglaltatik egyéb — a gondnoki számadás megvizsgálásánál. Ez pedig nem az első, nem is a második , hanem — egyik alsóbb rendű teendője a presbyteriumnak. Az Isten tudja azt, hogy ezekben nem volt célom panaszt emelni a prcsbyteriumok ellen. Oh nem ! Én csak azt akarom mondani, hogy presbyteriumaink jelen állásukban nem lehetnek azok, miknek kellene lenniök: szárnyai — Megyesi szerint — a lelkésznek, csatornái az igehirdetésnek, organumai az egyházi fegyelemnek. A presbyteriumoknak kellő alapon előállításával, uj, fris vérkeringés hozatnék egyházunk bágyadt testébe. Azon nehézségek és fönakadások, melyek akár a határozatok végrehajtásánál, akár az adó — és adóbeli hátrányok behajtásánál előfordulnak — minden polgári hatósági executioval való fenyegetés nélkül megoldatnának; az egyházi öntudat, közérdekeltség, áldozatkészség egyházunk egyetemében, s egyes tagjaiban életelevenséget nyerne; az egy házi' fegyelem kellő folyamatba jöhetne; a b e 1 m i s s i o megindulhatna ;a domestica és egyéb életkérdések a legszélesebb alapon megfejtéshez juthatnának! Tudom, hogy sokan ezt zsinat által megoldandó kérdésnek tekintik. Én azonban ugy vélekedem, hogy miután nem arról van szó, mert nincs is rá szükség, — hogy valami uj szervezet hozassék be egyházunkba ; hanem arról van szó, hogy a presbyteri rendszer, melynek alaptételei és fokozatai megvannak kánonainkban — ezek pedig mindeddig teljes ér vény nyel birnak; és a melyet legalsó fokozatában, egyes egyházaink — habár nem mindenütt egyformán előállítva — folyvást gyakoroltak, — a maga teljes mivoltában életbe léptessék ; ez zsinaton kivül is megoldható; sőt, meggyőződésem szerint, meg is kell oldatnia, különben maga a zsinat sem lesz kánonszerü nemzeti zsinat. Azt én mindig különösnek találtam, hogy valahányszor fogyatkozásokról van szó egyházunk életfolyamában: zsinatra szoktunk utalni! — A zsi-. natnak meglesz a maga teendője De minthogy annak ideje nem tőlünk függ — bizonytalan: látván, érezvén egyházunk kórállapotát — avagy szabad-e halogatnunk, ott, hol lehet, a javító kezek alkalmazását? Egyébiránt, miután a presbyteriumoknak annak rende szerinti előállításához mindenesetre szükséges egy közös kulcs: miért nem készíthetné el azt például oly bizottmány, milyen a népiskolák tantervével foglalkozott, s oly modorú eljárással, mint a mi lyennel eljárt ? *) Pápaylmr e. ISKOLAÜGY. Baráti szives kérés a népiskolák tanítóihoz a vallásos erkölcs képzése ügyében. Ti, kik e tartalomdús lapokat olvassátok (vajha közölnétek azokkal is, kiknek bármi okért nincsen módjuk ol vásni ezeket!) eleget, sok jót és szépet olvastatok már — én nem mondom most k ü 1 vagy bel, hanem mondom csak, a keresztyén protestáns missioról; olvastátok ezt hideg, *) E szép lélekkel és avatottsággal irott cikkre nem állhatjuk meg , hogy lapunk és a közönség értlekében lei ne mondjuk óhajtásunkat, bár találkoznánk minél gyakrabban t. Pápay ur tollából folyt dolgozatokkal! Szerkesattf. száraz systemába, tudományalakba öntve, de olvastatok arról szólamot meleg, átható, szent igeszcrli, apostoli hevti szavakban ömledezve a 45. számban; és midőn korunk szükségéhez képest az kerestetik: mikép kellene az ellangyult keblekben felmelegíteni azt, a mi itt a missio alatt értetik ? ama szólam már ott kereskedik, a hol kell, ezt mondván: járjatok templomba. Igen! csak ide lehessen beédesgetui minden híveket, meg fog ujulni az első keresztyének magasztos buzgalma. Egyszerre kell ittmun kálni az értelem és szívre, a szellem és az érzékre, a gondolkodás és a kedélyre, a mit pedig a templom véghez vihet. De ám kedves tanító barátim! mégis a tietek itt az első teendő, az első hivatás, az első küldetés s az első érdem és dicsőség. Régi régi időben a meglett emberekben kellett a missio lelkét felkölteui, azután ezek felköltötték ugyanazt gyermekeikben; ma megfordítva áll a dolog, a gyermekeken kell kezdeni, s ezért vannak az iskolák, különösen a népiskolák s a milyen az iskola, olyan lesz az abból alakuló egyház. És a gyermekek? Oh a gyermekek esze s szive, szelleme s érzéke, gondolkozása s kedélye képzése, idomítása kinek kezében van ? A tanítóéban és pedig a népiskolatanítóéjábau. Kik itt a Pálok és Apollosok ? A tanítók és pedig a népiskolák tanítói. Ne mondjátok, hogy a missioról nincsen tanítás kézikönyvetekben, a katechismusban, hiszen nem egyéb az, mint valláaos erkölcs, mely a krisztusi tudomány, vagy az cvan gyéliom igazságai felöl való tiszta, világos értelmű rendít hctlcn lelki meggyőződésben gyökeredzik és őszinte szavak s cselekedetekben nyilvánul, a mit a magyar keresztyén ember józan meleg buzgóságnak nevez ; más missiot ti itt ne értsetek, mert van sokféle, van még olyan is, a milyenről Dickens, egy derék angol (a napokban a Glasgowi egyetem lord igazgatójául volt ajánlva) azt sugatja egy apával férjhez ment leánya fülébe búcsúzáskor „csak édes leányom missiód ne leg/en, mint anyádnak van;" de a mi dolgunk szent, plaisanterie á part, — ti csak vallásos erkölcsöt értsetek. A vallásos erkölcs képezése főcélja a népiskolának. De ám a vallás és erény magvát korán kell elhinteni az emberi fő és kebelben, míg a gyönge gyermeki szív fogékony a befogadásra; agyérmekies isteni félelem kell, hogy a gondolkodó és értelemtehetség első kifej lésekor verjen gyökeret, hogy az egykor majd az élet ostromaiban megadja a szükséges kitartás és ellenállás erejét. Az egyenes, közvetlen oktatás a szent vallásban igaz, hogy a népiskola alsó osztályában is a lelkész vagy a helyett a katechetára volna bizva; de ám a vallásosság és az annak megfelelő erkölcsre nevelni nag> részben és töbh helyt a világi köztanítóra néz. Mikép járjon el már e munkában a kicsinyek tanítója ? A tanítás és intésnek ez oldalon Í3 meg van hatása és az isteni szó vagy igének, ha az nyájasan, szelídséggel adatik fel, s ha egyelőre nem tétetik az értelmi fogalom tárgyává, hanem csak a krisztusi és Krisztustól eltanulható modorú példabeszédekben a szív dolgává, korán és örömest megnyílik a gyermeknél a benső hallás, — de ennél is többet tesz, sőt mindent tehet a példa és a szoktatás. Futó zápor a tanítás példaadás nélkül, mely után rögtön szárasztó szél kerekedik. Ki tagadhatná a példaadás mindenható erejét az erkölcsi világban ? Midőn a harangok ünnepélyes hangja megkondul s nógatva hívogat az Isteu tiszteletére s a hívők serege csoportonként hullámzik az Istennek szentelt ház felé, még a hanyagot sem hagyja há zánál maradni, ez is némi benső hivatást követve, oda csatlakozik a menethez; mikor a szent hajlékban magasan és lobogva felhangzik a dics- és hálaének, vagy szelíden és nyájasan zendül meg az esdő melódia, vagy tompán és szomorúan sóhajt a biinbánó zsoltár: akkor elragadtatva meglágyult szívvel belehangzik még az is, a ki előtt a templomláto0

atás csak formaságnak látszik. És mikor a hivő sokaság szeretet és bizalomban áhítatosan emeli szemeit , a magasba vagy az átható ima szavai alatt ájtatosság-