Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-26 / 30. szám

kor el fogná is azokat hagyni az összes irodalom, e lépés csak minden lehető ellenokok kellő méltánylása mellett történjék. Ily nagyra becsülendő megfontolással jártak-e el a magyar paedagógok, midőn a saját jelentéssel nem biró szótagok feldolgozását az elemi nyelvtanításból kiszavazták, nem merném állítani. Azonban nem azt kívánom, hogy ez legyen az alap, hanem szükségesnek látom, hogy ez se mellőztessék *). A több oldalról, de mindenünnen kedvezöleg nyilatkozó birálatok után minden ilynemű anyag kihagyatott az ABC későbbi kiadásaiból, a mennyire lehet kisebb terjedelmű tárgynevek vétettek fel a gyakorlatok anyagául, mind e mellett is a birálók , hogy valami nem kedvezőt mondhassanak e munkáról, az elébbi kiadásokat is revideálják. Nagyon helyesen, ha minden más esetben hasonló eljárást követtek, a mit azonban, minthogy az a munka javára, tehát egy ellenséges érzelmű birálat keresztülvitelére*), nem kedvezőn fogott volna kiütni, elmulasztották megtenni, alább meg fogjuk látni. Azon észrevételre, mire valók a hosszadalmas hangoztatási gyakorlatok ? röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy azon időben, midőn az ABC és Vezérkönyv megjelent, e részben tanítóink igen kevés jártassággal birtak. Szükséges volt már az egészet terjedelmesen tárgyalni, s nemcsak amúgy per tangentem érinteni, részint hogy mindenki eligazodjék az eljárás felett, részint hogy fontosságánál fogva a hangoztatást az elemi nyelvtanítás egyik főmozzanata gyanánt tekintse. Sőt annál terjedelmesebben kellett azt közölni, mert több osztályú iskolában nem vezethetvén mindig személyesen a tanító a kezdőket, vezértanítványokkal kénytelen magán segíteni, — kiknek nem annyira hatékony működését a huzamos gya^ korlás fogja pótolni, s mi jobbat tehet ily iskolában a gyermek bizonyos időben az alatt, míg a szükséges előgyakorlatok után az Íráshoz kellően elkészül ? Annál szükségesebb része az az elemi nyelvtanításnak, hogy ez egyszersmind alapja egy részben a helyesírásnak is. Egyébiránt a kellő mértéket mindig a siker határozza el, és nem a lapok száma. — Ha a cél néhány gyakorlat után teljesen el van érve, a többi önként feleslegessé vált. A vezérkönyvek nem arra valók, hogy a tanító szolgailag azok betűihez kösse magát, hanem hogy azok szellemét sajátítsa el, tegye magáévá, dolgozza fel, alkosson abból magának saját rendszert; mert csak abban fogja magát otthonosnak érezni, abban fog kellő könnyűséggel mozogni. E nélkül hiányzani fog eljárásából a kellő belátás, a megelevenítő lélek. Nincs oly tökéletes Vezérkönyv, melyből egy jó tanító magát ki ne nőjje. Birálók a Sárospataki ABC felett az Erdélyi L Péter urét különösen kiemelik. Ennek íöjelessége szerintök ab- j ban áll, hogy két betűvel irott szókból alkotott mondatok olvasására vezeti a kezdőket. Birálók állítása szerint nyelvünknek elég szókincse van arra nézve, hogy ha ugy tetszik, \ csupa egy-tagu szókhói egész olvasókönyvet is készíthessünk, mint azt Erdélyi I. Péter ur igen szépen megmutatta. — Lássuk, mennyi reális értéke van e felfogásnak. Én is sokra becsülöm a mondatot (Népisk. tanterv. 44. lap), de csak ugy, ha a mondat valami értelemszerűt, valami logicait, valami tisztán gondolhatót határozottan és Ízléssel fejez ki. Azonban épen ez az, tehát főkellék , mit az Erdélyi ur által gépileg összeillesztett mondatokban nem lehet feltalálni. Kit *) Ez egyéni felfogás dolga. S épen azért ne vegyük rosz néven, ha birálók is kifejezték felette a magok véleményét. **) Ez szeretetlen ráfogás megcáfolására elégnek tartjuk birálók saját szavait idézni: „Nem azért időztünk kissé talán hoszszasan is azok (a két könyv) ismertetése körül, hogy csak a hiányokat keressük ki, hanem hogy alkalmunk legyen egyszersmind kimutatni a jót és célszerűt is, mit azokban találtunk. Ezt kivánta tőlünk a tárgy fontossága és a kiadók iránti tiszteletünk". Ily előleges és ünnepélyes nyilatkozat, azt hisszük, kielégítheti a legkövetelöbb szerzőt is. meg ne botránkoztatna az Erdélyi ur ABC-jében a következő mondat : ez az öz üz. Mily kellemetlenül hat a négy sziszegő 2 hang egymás után. Ily mondatok olvastatása károsan hat a gyermek ízlésére. — Továbbá a mutató névmás ez hibásan van használva a távol levő tárgy neve előtt. Végre hiányos az logicai tartalom tekintetében is. Erdélyi ur a maga mondatait kétség nélkül azon cél megközelítése végett szerkesztette, hogy azok által a gyermek mindjárt kezdetben valami értelemszerűnek olvasására vezettessék. Azonban, ha értelmesen tanítani annyit tesz, mint a tanítványt ugy vezetni, hogy Ő a szókhoz a megfelelő képzeteket, a mondatokhoz a megfelelő gondolatokat kösse : a cél nincs megközelítve. Mert van-e az idézett mondatnak megfelelő gondolat? Az őzet, mely fut, igen, de az özet, mely üz, még pedig a nélkül, hogy valamit űzne, mert különben annak is meg kellett volna neveztetnie — teljességgel nem tudom magam elé állítani. Ha már én előttem a mondatnak nincs határozott értelme, lesz-e tanítványom előtt ? Tagadom. De hiszen az mindegy 5 elég, hogy a gyermekek mondatokat olvasnak, me lyek két betűvel irott szókból alakíttattak. De lássunk a K. és V. urak által ajánlott ABC bői több ilyen, igen szépen gyártott mondatot is : ez az ur az ör? az ur is ás az ör is ás ez az ur is ül és ír az az ur is ül és ír az ur is ül és ír az őr is ül és ír a jú él (jú e helyett : juh) a jó ló jól jár és jól húz ha (a) nő a fű, jól él a juh (felebbjw, mert ott még csak két betűre volt szükség) lám mama! ez már jó sűrű tej stb. stb. *) Mily tartalomdús mondatok minden épületesség, mennyite termékeny gondolatok, minden tartalom nélkül! mennyire fejlesztik ezek a gyermeknél a gondolkodó erőt, mennyire képezik a nyelvérzéket, mennyire pallérozzák az izlést!! Valóban nem kis felelősséget vállaltak magukra, kik efféle felületességet ajánlgatnak a közönségnek, a célszerűség köntösébe öltöztetvén a ferdeségeket. Ki fogja e tartalom nélküli olvasmányt a gyermekre képzővé tenni? Nem jobb volna e, ha csak ennyit olvasott volna : 03, s a tanító vezetése mellett vétetnék a szó tartálmánál fogva röviden tárgyalás alá a megtelelő természetrajzi ábra segítségével? Sőt egyedül ez a célra vezető eljárás, míg amaz esetlen mondatok olvastatása zsibbasztólag hat az értelemre a helyett, hogy fejlesztené azt. E részben tehát ki merem mondani, hogy az Erdélyi ur ABC-jének a sárospataki felett semmi előnye sincs, sőt a K. és V. urak által felmutatott jelesség abban valóságos hiány **). *) E mondatok, véleményünk szerint, nem mind olyan roszak, mint a milyeneknek példányaiul azokat ellenbiráló ur fel • hozni jónak látta. **) Hogy A. ellenbiráló ur minden ABC felett a sárospatakit, melynek szerkesztése vagy szerzése körül munkás részt vett, tartja legjobbnak, azt mi igen természetesnek találjuk, mert az atya szereti az ő magzatát, még hibáival is, — jóllehet, jobban szeretnők, hogy valamely könyv felett ne a szerző, hanem más mondja ki a döntő Ítéletet. Hanem mi ugy találjuk, hogy A. ur itt is tévedésben van K. és V. bírálóknak eljárása felett. Ok, a mint Erdélyi I. Péter ur ABC-jéről elsőben emlékeznek, nem ugy mutatják azt be, mint a sárospataki felett ilyen vagy olyan előnyben állót, hanem csak mint példát és erősséget említik fel, hogy egytagu értelmes szókból nem csak szótagsorokat, hanem egész mondatokat, s így ha szükséges lenne, még olvasókönyvet